Meséljünk-e gyermekünknek?
Aki tudatosan és felelősséggel vállalja az életet és nem csak a pillanatnak szeretne élni, annak a legfontosabb feladata megtalálni az élet értelmét.
Az élet értelmének megtalálása hosszú folyamat, amihez lelki érettség kell.
Minden életkorban megtalálunk egy egy darabot, a kérdés az, hogy mennyit értünk meg belőle.
A gyermeknevelés legfontosabb és legnehezebb feladata, hogy segítsünk gyermekünknek megtalálni az élete értelmét.
Ehhez nagy tapasztalatra lesz szüksége, hiszen apránként tanulja meg megismerni önmagát. Fejleszteni kell érzelmeit, képzeleterejét, értelmét.
A szülők hatása a legerősebb a gyermek számára, ezért a megfelelően átadott kulturális örökség nagyon fontos szerepet játszik. A kicsiny gyermekhez ezt a tudást az irodalom közvetíti a legjobban.
A gyerekek figyelmét olyan történetek kötik le, amik szórakoztatóak, és kíváncsivá teszik.
Az életét viszont csak akkor gazdagítja, ha megmozgatja a képzeletét, és fejleszti az értelmét, útba igazítja az érzelmeit, megbékíti félelmeivel és vágyaival, ha elismeri nehézségeit, és ugyanakkor megoldásokat is javasol a problémáira, amit sosem szabad lekicsinyelni, mert a bizalom elveszik.
A népmesék nagyon tartalmasak, akár a gyermek, de a felnőttek számára is.
Két évesen már nézegetik a könyveket, négy évesen, már hosszabb képes könyvek is lekötik figyelmüket, és ebben a korban alakul ki a mesélés igénye.
Ilyenkor kell a családról, családi eseményekről is beszélni, ami minél részletesebb, színesebb, annál jobban szolgálja a fejlődését.
Különösen fontosak azok a történetek, amik a szülőkről, és az otthontól, a gyerektől távol töltött időről szólnak. Ezeket a történeteket akkor veszi elő, amikor a szülő távol van, ezzel pótolva a hiányát.
Négy-öt éves korban alakul ki, ha mesélnek neki, várja a csodát, kilép a hétköznapi világból. Fontos, hogy ilyenkor a mesélő is lépjen ki a valóságból, meséljen sejtelmes hangon, élje bele magát, így a gyermek is bele tudja magát élni. Ebben a korban még az illúziónak nagyobb szerepe van, de hat éves korban beleélik magukat ugyan a történetben, de nem keverik össze magukat a főhőssel.
A mese segíthet a gyereknek megérteni, megtalálni helyét a világban, összefüggéseket megtalálni az érzések világában, és az erkölcsi nevelésben is nagy szerepe van, burkolt formában.
Sok szülő úgy vélekedik, hogy a gyermeket meg kell védeni a negatív hatásoktól, de ezzel nem teszünk jót velük, meg kell tanulniuk, hogy nem minden szép és jó.
A cél az, hogy el tudja fogadni az élet problémáit, és hogy a nehézségek ne győzhessék le, és ne futamítsák meg. A mesék pontosan ezt közvetítik a gyerekeknek, hogy ezek a dolgok hozzátartoznak az éltünkhöz és megoldhatók a felmerült problémák.
A mese minden szituációt leegyszerűsít, így csak a lényeges rész marad.
A gyermek minden mese végén felteszi a kérdést magának, hogy a jó vagy a rossz szereplőre akar hasonlítani.
A legjobb tehát, ha használjuk ezt a csodálatos lehetőséget, amit a mese nyújt gyermekeink fejlődésében, és végül, élvezzük az együtt töltött perceket.
Az élet értelmének megtalálása hosszú folyamat, amihez lelki érettség kell.
Minden életkorban megtalálunk egy egy darabot, a kérdés az, hogy mennyit értünk meg belőle.
A gyermeknevelés legfontosabb és legnehezebb feladata, hogy segítsünk gyermekünknek megtalálni az élete értelmét.
Ehhez nagy tapasztalatra lesz szüksége, hiszen apránként tanulja meg megismerni önmagát. Fejleszteni kell érzelmeit, képzeleterejét, értelmét.
A szülők hatása a legerősebb a gyermek számára, ezért a megfelelően átadott kulturális örökség nagyon fontos szerepet játszik. A kicsiny gyermekhez ezt a tudást az irodalom közvetíti a legjobban.
A gyerekek figyelmét olyan történetek kötik le, amik szórakoztatóak, és kíváncsivá teszik.
Az életét viszont csak akkor gazdagítja, ha megmozgatja a képzeletét, és fejleszti az értelmét, útba igazítja az érzelmeit, megbékíti félelmeivel és vágyaival, ha elismeri nehézségeit, és ugyanakkor megoldásokat is javasol a problémáira, amit sosem szabad lekicsinyelni, mert a bizalom elveszik.
A népmesék nagyon tartalmasak, akár a gyermek, de a felnőttek számára is.
Két évesen már nézegetik a könyveket, négy évesen, már hosszabb képes könyvek is lekötik figyelmüket, és ebben a korban alakul ki a mesélés igénye.
Ilyenkor kell a családról, családi eseményekről is beszélni, ami minél részletesebb, színesebb, annál jobban szolgálja a fejlődését.
Különösen fontosak azok a történetek, amik a szülőkről, és az otthontól, a gyerektől távol töltött időről szólnak. Ezeket a történeteket akkor veszi elő, amikor a szülő távol van, ezzel pótolva a hiányát.
Négy-öt éves korban alakul ki, ha mesélnek neki, várja a csodát, kilép a hétköznapi világból. Fontos, hogy ilyenkor a mesélő is lépjen ki a valóságból, meséljen sejtelmes hangon, élje bele magát, így a gyermek is bele tudja magát élni. Ebben a korban még az illúziónak nagyobb szerepe van, de hat éves korban beleélik magukat ugyan a történetben, de nem keverik össze magukat a főhőssel.
A mese segíthet a gyereknek megérteni, megtalálni helyét a világban, összefüggéseket megtalálni az érzések világában, és az erkölcsi nevelésben is nagy szerepe van, burkolt formában.
Sok szülő úgy vélekedik, hogy a gyermeket meg kell védeni a negatív hatásoktól, de ezzel nem teszünk jót velük, meg kell tanulniuk, hogy nem minden szép és jó.
A cél az, hogy el tudja fogadni az élet problémáit, és hogy a nehézségek ne győzhessék le, és ne futamítsák meg. A mesék pontosan ezt közvetítik a gyerekeknek, hogy ezek a dolgok hozzátartoznak az éltünkhöz és megoldhatók a felmerült problémák.
A mese minden szituációt leegyszerűsít, így csak a lényeges rész marad.
A gyermek minden mese végén felteszi a kérdést magának, hogy a jó vagy a rossz szereplőre akar hasonlítani.
A legjobb tehát, ha használjuk ezt a csodálatos lehetőséget, amit a mese nyújt gyermekeink fejlődésében, és végül, élvezzük az együtt töltött perceket.
Hozzászólások