Miért hazudunk valójában? - A füllentés evolúciós okai
Az ember, mint társas lény már az evolúció alakulásának során megtanulta, hogy olykor hazudnia kell ahhoz, hogy életben maradhasson.
Noha a hazugsághoz eléggé sok negatív jelző kapcsolódik és nem is helyesli ezt a fajta cselekedet a társadalmunk, mégis a humanoid történelem során mindig is nagy előnyre tett szert az a személy, aki képes volt jól hazudni. Mi emberek társas lények vagyunk, megannyi különböző elképzeléssel, gondolattal, igénnyel és érzelemmel és minél inkább szeretnénk kapcsolódni másokhoz, annál inkább törekednünk kell arra, hogy minél több közös egyezés és hasonlóság szülessen meg ezeken a síkokon. A kezdetleges társadalmak kialakulásának során kiemelkedő szerepe volt annak, hogy az ember tudjon csatlakozni más közösségekhez. A menedékhely-, élelem-, társaság megosztása olyan feltételek voltak, melyek elengedhetetlennek bizonyultak az életben maradáshoz, ez pedig megkövetelte azt, hogy az embereknek együtt kellett működnie és egy hullámhosszon lennie.
Mindenkivel megesik, hogy kedvességből füllent. Dicsér egy olyan ételt, ami valójában nem ízlett neki, vagy örömet színlel az ajándékozójának, mikor valójában a kapott tárgyat saját maga sosem vásárolta meg. Apró példák a hétköznapokból, melyeket leginkább azért tesz az ember, hogy ne bántsa meg a másikat. Ennek a másik oka pedig az az ösztönszerű védekező mechanizmus is, mely szinte belénk van már kódolva. Nem akarjuk, hogy az általunk szeretett és kedvelt emberek rossz véleménnyel legyenek rólunk, hiszen azzal kockáztatnánk jó és stabil kapcsolataink alakulását, mely a múltban egyet jelentett azzal, hogy a tagot végleg kirekesszék a közösségekből, ezzel kiszolgáltatottá téve mindennemű veszélynek.
(forrás: howitworks)
Noha a hazugsághoz eléggé sok negatív jelző kapcsolódik és nem is helyesli ezt a fajta cselekedet a társadalmunk, mégis a humanoid történelem során mindig is nagy előnyre tett szert az a személy, aki képes volt jól hazudni. Mi emberek társas lények vagyunk, megannyi különböző elképzeléssel, gondolattal, igénnyel és érzelemmel és minél inkább szeretnénk kapcsolódni másokhoz, annál inkább törekednünk kell arra, hogy minél több közös egyezés és hasonlóság szülessen meg ezeken a síkokon. A kezdetleges társadalmak kialakulásának során kiemelkedő szerepe volt annak, hogy az ember tudjon csatlakozni más közösségekhez. A menedékhely-, élelem-, társaság megosztása olyan feltételek voltak, melyek elengedhetetlennek bizonyultak az életben maradáshoz, ez pedig megkövetelte azt, hogy az embereknek együtt kellett működnie és egy hullámhosszon lennie.
Mindenkivel megesik, hogy kedvességből füllent. Dicsér egy olyan ételt, ami valójában nem ízlett neki, vagy örömet színlel az ajándékozójának, mikor valójában a kapott tárgyat saját maga sosem vásárolta meg. Apró példák a hétköznapokból, melyeket leginkább azért tesz az ember, hogy ne bántsa meg a másikat. Ennek a másik oka pedig az az ösztönszerű védekező mechanizmus is, mely szinte belénk van már kódolva. Nem akarjuk, hogy az általunk szeretett és kedvelt emberek rossz véleménnyel legyenek rólunk, hiszen azzal kockáztatnánk jó és stabil kapcsolataink alakulását, mely a múltban egyet jelentett azzal, hogy a tagot végleg kirekesszék a közösségekből, ezzel kiszolgáltatottá téve mindennemű veszélynek.
(forrás: howitworks)
Hozzászólások