Mik is azok az E számok és miért fontos, hogy megismerjük őket?
A termékek hátoldalán található E számok többek között azt is megmutatják, hogy milyen mértékű függőség képes kialakulni a szervezetünkben az adott termék iránt.
Az élelmiszeripar számtalan olyan adalékanyagot használ a gyártás során, melyek képesek függőségeket okozni az emberi szervezetben. A mesterséges anyagok alkalmazására azért van szükségük, mert a cél a tömegtermelés, a minél több tétel legyártása, a lehető legkisebb kiadással és a lehető leggyorsabban. A természetben nem található annyi zöldség, gyümölcs és más alapanyagok, mint amennyire szükség lenne egy ekkora terjedelmű adag előállításához, valamint igen drága is lenne. Arról se feledkezzünk meg, hogy a legtöbb termék igen hosszú lejárati idővel van ellátva, ennek pedig megint csak az az ára, hogy mesterséges anyagok kell, hogy belekerüljenek. A közelmúltban egyre több szabályzás lépett életbe, mely megkövetelte, hogy a gyártók legalább néhány olyan anyagot tüntessenek fel termékükön, melyek kifejezetten függőséget válthatnak ki az emberi szervezetben.
Ezeknek az anyagoknak nagyon hosszú és igen bonyolult nevük van, ezért pedig a könnyebb átláthatóság érdekében mindegyik kapott egy egy kódot, aminek a segítségével az interneten ellenőrizni lehet, hogy milyen anyagot fed az adott kód, valamint lehetőség nyílik arra is, hogy feltérképezze az ember, hogy milyen élettani hatásai, következményei lesznek hosszútávon annak, ha egy ilyen anyaggal rendelkező terméket fogyaszt a mindennapok során. Ezt a kódrendszert 1960-ban vezették be, azonban a fogyasztók számára csak az elmúlt évtizedben kezdett egyre ismertebbé válni. Az E betű kifejezetten Európát jelent, azonban más országok is jogosultak a kód használatára, így külföldi termékeken is megtalálhatjuk. Az utána következő számsor azt mutatja meg, hogy az adott anyagot az élelmiszer színezésére, vagy íz fokozására, tartósítására használják-e. Példaként az alumíniumot E173 kódként fedezhetjük fel, például cukorkák csomagolásán, ugyanis ezzel kölcsönöznek egy fényes csillogást az édességnek.
(forrás: howitworks)
Az élelmiszeripar számtalan olyan adalékanyagot használ a gyártás során, melyek képesek függőségeket okozni az emberi szervezetben. A mesterséges anyagok alkalmazására azért van szükségük, mert a cél a tömegtermelés, a minél több tétel legyártása, a lehető legkisebb kiadással és a lehető leggyorsabban. A természetben nem található annyi zöldség, gyümölcs és más alapanyagok, mint amennyire szükség lenne egy ekkora terjedelmű adag előállításához, valamint igen drága is lenne. Arról se feledkezzünk meg, hogy a legtöbb termék igen hosszú lejárati idővel van ellátva, ennek pedig megint csak az az ára, hogy mesterséges anyagok kell, hogy belekerüljenek. A közelmúltban egyre több szabályzás lépett életbe, mely megkövetelte, hogy a gyártók legalább néhány olyan anyagot tüntessenek fel termékükön, melyek kifejezetten függőséget válthatnak ki az emberi szervezetben.
Ezeknek az anyagoknak nagyon hosszú és igen bonyolult nevük van, ezért pedig a könnyebb átláthatóság érdekében mindegyik kapott egy egy kódot, aminek a segítségével az interneten ellenőrizni lehet, hogy milyen anyagot fed az adott kód, valamint lehetőség nyílik arra is, hogy feltérképezze az ember, hogy milyen élettani hatásai, következményei lesznek hosszútávon annak, ha egy ilyen anyaggal rendelkező terméket fogyaszt a mindennapok során. Ezt a kódrendszert 1960-ban vezették be, azonban a fogyasztók számára csak az elmúlt évtizedben kezdett egyre ismertebbé válni. Az E betű kifejezetten Európát jelent, azonban más országok is jogosultak a kód használatára, így külföldi termékeken is megtalálhatjuk. Az utána következő számsor azt mutatja meg, hogy az adott anyagot az élelmiszer színezésére, vagy íz fokozására, tartósítására használják-e. Példaként az alumíniumot E173 kódként fedezhetjük fel, például cukorkák csomagolásán, ugyanis ezzel kölcsönöznek egy fényes csillogást az édességnek.
(forrás: howitworks)
Hozzászólások