Űzze el az unalmat!
Ahogy Samuel Johnson, egy amerikai lakberendezési műsor egyik oszlopos tagja fogalmazott:' A kicsi dolgok élvezetében van a varázs. Élvezz minden apró örömöt az életben, így elkerülheted, hogy boldogság helyett nyomorúság tanyázzon házadban.'Egy ilyen apróság lehet az unalom, mely a boldogtalansághoz vezető út talán első megállója. Hiszen annyi minden történhet egy nap, amikor épp várakozni kényszerülünk, például a forgalmi dugóban, a metrómegállóban, vagy épp mosogatás közben tör ránk a monotonitás. Talán az orvosi rendelőben, sorunkra várva?
Természetesen az unalomra is van megoldás, és még ha nem is képes valaki kiszakadni magából az unalomból, érzéseit még mindig felülvizsgálhatja, átalakíthatja ezzel kapcsolatban.
Samuel egyik tippje az, hogy mialatt várakozunk, tegyük a 'meditáció' szót tevékenységünk mögé, amikor megfogalmazzuk. Várjuk a buszt? Legyen ez a buszvárakozási meditációnk! Sorban állunk a pénztár előtt? Ez pedig nem más, mint a sorbanállási meditáció.
Fontos az is, hogy ne adjuk fel rögtön az elején, ahogy a szólás tartja, ha nem tudsz kijönni belőle, ásd bele magad mélyre. Diane Arbus (20. századi amerikai fotóművész, leginkább a fekete-fehér, nem szokványos képeiről volt híres) mondta: " A kínaiak szerint az unalom tulajdonképpen lenyűgöző és azt hiszem, igazuk van." Ha valami untat már két perce, adjunk még két percet a dolognak. Ha még négy perc után is unjuk, amit csinálunk, folytassuk tovább, nyolc, tizenhat percig, és ne hagyjuk abba még ezután sem! Az esetek többségében rájövünk, hogy a tevékenység, amit két perc alatt meguntuk, egyáltalán nem unalmas. Ha egy bizonyos dolog, amivel foglalkozunk, részleteiben nem nagyon érdekel minket, szánjuk rá időt és éljük át az egészet - például egy bizonyos témakörről elolvashatunk egy egész könyvet, s ezáltal sokkal érdekesebb, ösztönzőbb lesz a téma. Ez a séma ráhúzható a legirritálóbb házimunkákra is. Próbálják csak ki!
Az sem rossz megoldás, ha mindent a tényfeltáró újságírás vagy a tudomány szemszögéből kezdünk el vizsgálni. Kezdje el tanulmányozni az Önt körülvevő dolgokat. Például az emberek öltözködését, az épületeket kívül és belül, milyen zajokat hall, ha jobban odafigyel, stb. Ha előveszi elemző énjét, minden dolog sokkal érdekesebbé válik.
Nem válik hátrányára senkinek az sem, ha van egy kis kuckója, ahová időnként elvonulhat egyedül. Nem is kell egy igazi létező, térbeli szoba, vagy sarok; elég ha szán időt az Önnek fontos, élvezetes dolgokra: nézegesse gyermekei képét a telefonján, (tanulmányok kimutatták, hogy szeretteink fotói nagyban hozzájárulnak hangulatunk javulásához), hallgasson zenét vagy hanganyagot kedvenc könyvéből.
Ha direkt az örömteli gondolatokat keresi, azzal sem tesz rosszat magának. Sokkal élvezetesebb jó dolgokra gondolni várakozás közben, mintsem azon mérgelődni, még mennyi idő telik el a semmittevéssel, illetve az orvosi rendelőben ne a várható eredményen szorongjunk, inkább töltsük fel magunkat pozitív gondolatokkal. Ha más nem segít, gondoljunk arra, hogy a patikában a sor még lassabban halad!
Az sem mindegy, valójában mi vagyunk-e unalmasak, vagy a társaság az? Minden esetben tegyük fel magunknak a kérdést, amikor valakivel beszélgetünk. Korántsem biztos, hogy saját magunk miatt érezzük unalmasnak az egész társalgást.
És talán a legjobb megoldás unalom ellen: mindig legyen Önnél egy könyv! Igazi vagy virtuális formában, ez már teljesen mindegy.
Ez a pár tipp, trükk csak néhány a számos lehetőség közül, mely mindenki előtt nyitva áll. Nem szükséges unalmasnak lennünk, hiszen a mondás is úgy tartja: csak az unalmas ember unatkozik.
forrás: yahoo
Hozzászólások