A portugál csempe rövid történelme és kortárs alkalmazásai
A kultúra egy anyagba öntve; a portugál csempék történelmi jelentőségű történeteket mesélnek el, a vallásosaktól az egészen hétköznapiakig. Az épületek, belső terek és közterek burkolása során a portugál tájat és tájképet erősen befolyásolták, ily módon a kifejezésmódjuk folyamatos változásban és alkalmazkodásban folytatódik, hogy a mór ősök és a kortársak összefonódjanak.
A csempe a 15. században jelent meg a spanyol-mór területen. A 16. században Portugáliába érkezve új jelleget kapott, mivel szcenográfiai képekkel egészítette ki a teret. Ebben az időben a csempék dramatizálták az építészeti jellemzőket, mint például az ajtók, boltívek és rózsaablakok, új vonalakat, fénytónusokat és színeket adva az épületeknek. Ezek a kontúrok a portugál mindennapi élet tanúságtételeivé váltak az épített környezetben. A lakásoktól a jelentős közművekig, még a 17. században is egyre összetettebbé váltak az illusztrációk és a felületek elfoglalásának módjai.
Képbevonatként való értelmezésében elnyeri azt a jellegzetességet, amely talán a legszembetűnőbb a 18. századi kollektív képzeletben: a bibliai és hagiográfiai elbeszéléseket ábrázol, fehér háttéren, kék színpalettával, az indigó és ánizs árnyalataival. Olvass tovább. Kattints ide!
Hozzászólások