Csata is volt a Lánchídon

Érdekességek a Budát és Pestet először összekötő hídról.Széchenyi sosem mehetett át a Lánchídon: A Lánchíd-projekt megálmodója gróf Széchenyi István volt, aki azonban soha nem mehetett át az elkészült hídon, ugyanis akkor már egy klinikán betegeskedett. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem kapott meghívót az átadásra.

Széchenyit testileg és lelkileg is tönkretette a politikai válságidőszak, vagyis az, hogy minden engedményt, amit sikerült kiharcolnia a bécsi udvarnál, akár katonai erővel is visszaveszik, ezért 1848-ban bekerült a döblingi elmegyógyintézetbe, ahova az odaúton kétszer is megpróbálta megölni magát.

Tizenkét évet töltött az intézetben, ám egyes teóriák szerint már korábban felgyógyult, és onnantól kezdve politikai búvóhelyként használta az intézetet.

Ezért lett Clark Ádám tér: Széchenyi először William Tierney Clark mérnökkel beszélte át a kivitelezés részleteit az angol szakmai körútján, majd logisztikai okból végül a névrokonát, Adam Clark skót mérnököt bízta meg a kivitelezéssel, aminek 1840-ban álltak neki.

Úgy alakult, hogy az elhivatott szakembernek háromszor is fel kellett építenie a Lánchidat, ezért a szolgálataiért Buda város tiszteletbeli képviselővé választották. A nemes címet azonban visszautasította, méghozzá a skót nemesi őseire hivatkozva.

Elképesztő ellenérvek: Sok ideig azzal érveltek, hogy nem elég széles a Duna ahhoz, hogy egy ilyen hidat építsenek rá, aztán az is szóba került, hogy ha megvalósul a szerkezet, akkor csak vámfizetéssel lehetne használni, ami sérti az nemesek előjogait. Végül gróf Széchenyi István döntötte el a dolgot azzal, hogy úgy döntött, hogy márpedig lesz egy dunai híd, ami összeköti Pestet és Budát. Annak érdekében, hogy a terve megvalósuljon, megalapította a Hídegyletet 1832-ben.

Rosszul időzített átadás: Bár mindenki várta, hogy végre elkészüljön a Lánchíd, mégis annak megnyitási ceremóniáján nem uralkodott ünnepi hangulat, ugyanis másfél hónappal az aradi vértanúk kivégzése után avatták fel, ráadásul a szabadságharcot leverő Haynau osztrák tábornok. A hidat 1849. november 20-án adták át a forgalomnak.

Akkoriban még egyirányú forgalom volt a Lánchíd járdáin, azaz az egyik oldalon csak Budára, a másikon csak Pestre lehetett menni.

A második világháborúban felrobbantották: A második világháború végén a németek úgy próbálták megakadályozni a szovjet csapatok átkelését a Dunán, hogy felrobbantották a Lánchidat. A két bomba közül azonban csak az egyik robbant fel, ezért a budai horgonykamra ép marad, míg a középső függesztőrúd teljesen elsüllyedt.

Két évvel később, egész gyorsan, 1947-49 között restaurálták a Lánchidat, méghozzá annak köszönhetően, hogy a Dunában kellően épek maradtak a romok. A Lánchíd az avatásának 100. évfordulójára újra büszkén állhatott.

Szerencsétlen balesetben halt meg egy munkás: A Lánchíd befejezése előtt nem sokkal, 1848 júliusában a láncok beszerelésénél használt csigasor nem bírta a terhelést, ezért eltört, és magával rántotta a munkahidat. A baleset következtében egy munkás meghalt, többen a Dunába estek, köztük Széchenyi is, aki egy csónakból figyelte a munkálatokat. A grófnak sikerült partra úsznia.

Fiatal feltörekvő művésznek köszönhetjük a kőoroszlánokat: A Lánchíd kőoroszlánjait az akkor 30 éves Marschalkó János szobrászművész készítette. A fiatal, feltörekvő művész sóskúti kőből faragta ki 1849-re a kőoroszlánokat, amiknek hossza 4,6 méter, a szélességük 2,2 méter.

A budai oldal gránittalapzatain látható címerek (a híd megépítéséhez legnagyobb mértékben hozzájáruló Széchenyi Istvánról és Sina Györgyről) ugyancsak Marschalkónak köszönhetőek. Szintén ő készítette az alagút bejárata feletti magyar címert is, amit a Rákosi-korszakban leszedtek és Rákosi-címert tettek a helyére. Bár a szóbeszéd szerint a kőoroszlánoknak nincs nyelve, ez valójában tévhit, mert van nyelvük, csak alulról, a járdáról nem látni.

A Lánchíd az első állandó fővárosi híd: Pénz és szaktudás hiányában, több évszázadon keresztül csak hajóhidak és repülőhidak voltak a Lánchíd helyett.

A kialkudott feltételek: A finanszírozó Lánchíd Részvénytársaság szerződésében kikötötte, hogy 87 éven keresztül nem épülhet másik híd egy mérföldön belül, és vámot kell fizetniük az átkelőknek.

A gyalogosoktól egy krajcárt kértek, a teherrel érkezőktől már kettőt, ezért egy korabeli lap arra figyelmeztette az urakat a Lánchíd átadása után, hogy az ernyőjüket a hónuk alatt vigyék, mert a vállukon már tehernek számít.

Csata is volt rajta: 1918. október 28-án több ezren skandálták a Hadik-kormány menesztését és a pacifista Károlyi Mihály kinevezését, miközben a király vár felé haladtak a Lánchídon. Azt követően, hogy a tüntetés vezetőinek nem sikerül egyeztetni a rendfenntartókkal és a hatalom más képviselőivel, a híd pesti hídfőjénél a rendőrök a tömegbe lőttek. Ennek következményeként legalább két ember meghalt és minimum hetvenen megsérültek.

Az embereket felháborító eset után nem sokkal megszüntették a hídpénzt, és megalakult a Magyar Nemzeti Tanács, ami magához ragadta a hatalmat, majd kitört az őszirózsás forradalom.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)