Drámai faszerkezet az Atlanti-óceán partján
Norvégia zord atlanti partvidékén, Randaberg sziklás tájában szinte a környezet folytatásaként jelenik meg a Helen & Hard legújabb projektje. A Cabin Sande egy korábbi, 1970-es évekbeli nyaraló helyén épült fel, annak eredeti méretét és magasságát megtartva. A 112 négyzetméteres épületet helyben talált kövekből készült lábazat emeli a terep fölé, növényzettel borított teteje pedig követi a táj vonalait.
A ház különlegességét 18 gyökerestől kiemelt lucfenyő adja, amelyek egyszerre működnek tartószerkezetként, térelválasztóként és beépített bútorként. A fákat nyolc hónapos szárítás után digitálisan beszkennelték, majd robotizált megmunkálással alakították ki az egyedi csomópontokat, miközben természetes formájukat megőrizték. Az oszlopok a mennyezet alatt fakoronaként ágaznak szét, majd könyvespolcokban, padokban, lépcsőkben, ajtókban, ablakkeretekben, valamint a konyha és a kandalló részleteiben folytatódnak. A Helen & Hard ezzel egyszerre idézi meg az erdei lombkorona alatti védettség érzését és a viking korig visszanyúló norvég hajóépítés hagyományát, amely a törzsek és gyökerek természetes íveit szerkezeti elemként használta.
A legyezőszerű alaprajz középpontjában az Atlanti-óceán áll. A fő lakóteret egy 9,5 méter széles, osztás nélküli panorámaablak nyitja meg a horizont felé, miközben az épületet körbeölelő üvegfelületeken keresztül a fény, az időjárás és a tenger folyamatos változása is beköltözik a belső térbe. A látvány zavartalanságát egy rejtett kábel- és rugórendszer teszi lehetővé, amely a mélyen kinyúló tető terheit ellensúlyozza, szükségtelenné téve az üvegfal előtti tartóoszlopokat. A tető nagyvonalú túlnyúlása eközben fizikai védelmet biztosít a gyakran szélsőséges atlanti időjárással szemben. Olvass tovább. Kattints ide!
Az építészet így nem uralni próbálja a védett környezetet, hanem annak geometriájából és anyagaiból építkezik.
A ház különlegességét 18 gyökerestől kiemelt lucfenyő adja, amelyek egyszerre működnek tartószerkezetként, térelválasztóként és beépített bútorként. A fákat nyolc hónapos szárítás után digitálisan beszkennelték, majd robotizált megmunkálással alakították ki az egyedi csomópontokat, miközben természetes formájukat megőrizték. Az oszlopok a mennyezet alatt fakoronaként ágaznak szét, majd könyvespolcokban, padokban, lépcsőkben, ajtókban, ablakkeretekben, valamint a konyha és a kandalló részleteiben folytatódnak. A Helen & Hard ezzel egyszerre idézi meg az erdei lombkorona alatti védettség érzését és a viking korig visszanyúló norvég hajóépítés hagyományát, amely a törzsek és gyökerek természetes íveit szerkezeti elemként használta.
A legyezőszerű alaprajz középpontjában az Atlanti-óceán áll. A fő lakóteret egy 9,5 méter széles, osztás nélküli panorámaablak nyitja meg a horizont felé, miközben az épületet körbeölelő üvegfelületeken keresztül a fény, az időjárás és a tenger folyamatos változása is beköltözik a belső térbe. A látvány zavartalanságát egy rejtett kábel- és rugórendszer teszi lehetővé, amely a mélyen kinyúló tető terheit ellensúlyozza, szükségtelenné téve az üvegfal előtti tartóoszlopokat. A tető nagyvonalú túlnyúlása eközben fizikai védelmet biztosít a gyakran szélsőséges atlanti időjárással szemben. Olvass tovább. Kattints ide!
Hozzászólások