Lengyelország fehér aranya: a világ egyik legnagyobb adaptív újrafelhasználási projektjének története
A Lengyel Köztársaság több ezer éves autentikus földrajzi területekkel és kulturális törzsekkel büszkélkedhet. A városok építészeti stílusok egész spektrumát tükrözik, a román kor építészetétől a gótikus újjáéledésen át a posztmodern lakó- és kereskedelmi struktúrákig. Az országban egyedülálló domborzata és gazdag városi szerkezete mellett az UNESCO 17 Világörökség része is itt található. 
Egy hely azonban kiemelkedik az összes többi lélegzetelállító hely közül, amely királyi státuszt adott az országnak. A Malinowka-patak alatt, Krakkó déli városrésze mellett található a világ egyik legrégebbi és legnagyobb kézzel vésett földalatti bányája, amely mára egy luxus all inclusive turisztikai komplexummá alakult át. A természetes gyógyító- egészségügyi központtól a templomig és a földalatti bungee jumping platformig ez a kolosszális adaptív újrafelhasználási projekt a Wieliczka sóbánya.
A „Lengyelország hét csodájának egyike” néven ismert wieliczkai sóbánya eredetileg a közép-neolitikus időkből származik. A régészek majdnem 5,5 ezer éves őskori sóműveket fedeztek fel itt. Az akkori Wieliczka város lakói sóoldat-szerű anyagot gyűjtöttek a felszíni forrásokból, és tűz hevében elpárologtatva étkezési sót hoztak létre. Több száz évvel később, a sós főzés és étkezés népszerűsödése kiszárította a sós forrásokat, ami arra kényszerítette a helyi lakosokat, hogy kutakat építsenek, hogy mélyebbre jussanak, és hozzájussanak a fennmaradó forráshoz. Röviddel a kutak ásását követően az emberek felfedezték a kősó első blokkját, amely arra ösztönözte őket, hogy még mélyebbre ássanak az újabb értékes nyersanyagok felfedezéséhez. Olvass tovább. Kattints ide!
Hozzászólások