Nem minden hasznos, ami új: a CO2 leválasztás hátrányai
A kutatók azt találták, hogy az ipari füstcsövekből és a környezeti levegőből szén-dioxidot kivonó technológiák széles körben elterjedt alkalmazása sokkal drágább és károsabb lenne, mint egy hipotetikus világméretű átállás a megújuló forrásokból előállított villamos energiára és hőre – ha az energiaköltségeket, a kibocsátásokat és az egészségügyi hatásokat mind figyelembe vesszük.
Az Environmental Science & Technology című folyóirat február 9-i tanulmánya szerint a világ legtöbb országában, ha 2050-re teljes egészében szél-, nap-, geotermikus és vízenergiából nyernék az energiát, az csökkentené energiaszükséglet és a költségeket, javítaná a levegő minőségét és lassítaná a klímaváltozást. A kutatók szerint ezek az előnyök a szén-dioxidot (CO2) a levegőből eltávolító és az olyan helyhez kötött kibocsátókból, mint például az ipari füstkéményekből származó technológiák bevezetésének költségének töredékéért realizálhatók.
„Ha szél-, víz- és napenergia helyett szén-dioxid-leválasztásra költünk egy dollárt, akkor nő a CO2-kibocsátás, a levegőszennyezés, az energiaigény, az energiaköltségek, a csővezetékek és a teljes társadalmi költség” – mondta Mark Jacobson, a tanulmány vezető szerzője, a Stanford Doerr School of Sustainability és Stanford School of Engineering építő- és környezetmérnöki professzora. Olvass tovább. Kattints ide!
Az Environmental Science & Technology című folyóirat február 9-i tanulmánya szerint a világ legtöbb országában, ha 2050-re teljes egészében szél-, nap-, geotermikus és vízenergiából nyernék az energiát, az csökkentené energiaszükséglet és a költségeket, javítaná a levegő minőségét és lassítaná a klímaváltozást. A kutatók szerint ezek az előnyök a szén-dioxidot (CO2) a levegőből eltávolító és az olyan helyhez kötött kibocsátókból, mint például az ipari füstkéményekből származó technológiák bevezetésének költségének töredékéért realizálhatók.
„Ha szél-, víz- és napenergia helyett szén-dioxid-leválasztásra költünk egy dollárt, akkor nő a CO2-kibocsátás, a levegőszennyezés, az energiaigény, az energiaköltségek, a csővezetékek és a teljes társadalmi költség” – mondta Mark Jacobson, a tanulmány vezető szerzője, a Stanford Doerr School of Sustainability és Stanford School of Engineering építő- és környezetmérnöki professzora. Olvass tovább. Kattints ide!
Hozzászólások