Orientalizmus és az építészet
Huszonegy éve léptünk a huszonegyedik századba, és az új technológiák megjelenésével a világ még soha nem volt ennyire összekapcsolva, a történelmi egyenlőtlenségek azonban még a mai napig jelen vannak. Ezek az egyenlőtlenségek különböző módokon nyilvánulnak meg. Az utazás többek között – a repülőgépek globális jelenléte ellenére – még mindig csak a “fejlett” országok polgárai számára elérhető a tiltó vízumkorlátozások miatt. Az építészetben szintén jelen van az egyenlőtlenség.
Az építészeti oktatásban sok intézmény még mindig az eurocentrikus tanterveket alkalmazza, amely nem nyugati népek építészetét pedig nagyrészt figyelmen kívül hagyja. Az előítéletes rendszerek másik állandósulása az orientalizmus – és ennek a fogalomnak az “építészeti szemüvegen” keresztül történő vizsgálata hasznos a kortárs tervezési perspektívák és a jövő megközelítései megkérdőjelezéséhez. 
Az orientalizmus kifejezés kultúrkritikus, Edward Said 1978-as írásából született, amelyben azt állította, hogy az uralkodó európai politikai ideológia a Kelet fogalmát annak leigázása érdekében alakította meg. Edward Said kifejtette, hogy a fogalom a “Kelet” és a “Nyugat” közötti különbséget testesítette meg, mint egy bináris nézőpont, egy olyan reprezentációs rendszer, amelyben a keleti kultúrákat primitívnek és civilizálatlannak ábrázolják, szemben a nyugati kultúrákkal, amelyeket “előrehaladottnak” és “civilizáltnak” írják le. Ez valójában az európai és amerikai birodalmi projekteket igazolta – az észak-afrikai, közel-keleti és ázsiai erőforrások kisajátításától kezdve a kulturális örökség kizsákmányoló kisajátításáig. Kattints ide a folytatásért!
Hozzászólások