Több száz éves hidak, amelyeket még ma is használnak
Tíz ősi építmény, ami napjainkban is képes betölteni az eredeti funkcióját.
Turistalátványosságként tartjuk számon az ősi építészeti csodákat, pedig például a hidak esetében, szép számmal található a világon olyan több száz éves építmény, amely megőrizte az eredeti állapotát és funkcióját, tehát napjainkban is használható.
Ponte Sant'Angelo: Időszámításunk után 136-ban építette Hadrianus Császár a Szent Angyal hidat, ami Róma egyik leghíresebb és legszebb hídja, ami a Mauzóleumhoz, az Angyalvárhoz tartózik. Az Angyalvár tetején nézhetjük meg Mihály arkangyal szobrát. A legenda szerint pont itt ért véget anno a pestisjárvány.
A Ponte Sant'Angelo gyönyörű kiegészítései sokkal később születtek. 1668-ban Lorenzo Bernini, egy híres szobrász tíz angyalt készített a hídra. Az angyalok mindegyike egy-egy jelképet tart a kezében, ami Jézus keresztre feszítésével áll kapcsolatban, így például az ostor és a töviskorona. A híd és az angyalok a mai napig vonzzák a turistákat.
Ponte di Rialto: 1591-ben, egy fahíd kicserélésekor, épült a híd, amit Antonio da Ponte tervezett. Az ő riválisa volt Michelangelo. Ahogy az Eiffel torony építésekor, úgy a Ponte di Rialto esetében is akadt, akinek tetszett, míg mások kritizálták, elégedetlenek voltak vele.
A negatív vélemények ellenére a 24 láb, vagyis 7 méter magas híd még ma is áll, igaz 1797-ben megrongálódott, amikor zavargások törtek ki, az építményt pedig ágyúlövések érték.
Ponte Vecchio: 1345-ben nem bírta az árvízkárok a fahíd Firenzében, ezért kicserélték. A Ponte Vecchio eredeti neve Old Bridge, azaz Öreg Híd volt. Az 1400-as években halárusok, mészárosok és sok kézműves üzlet szolgálta ki itt a vásárlók igényeit.
A reneszánsz idején a Ponte Vecchio központi szerepet kapott, I. Ferdinánd pedig elkergette a kereskedőket, és csak az ötvösöknek engedte, hogy a hídon árulják a termékeiket a gazdag külföldieknek.
A második világháborúban a német katonák felrobbantották a firenzei hidakat, kivéve ezt, amin az ellenség sehogy sem tudott átjutni.
Tarr steps: Kereplő hídként is ismert a Tarr steps, ami egymáshoz illeszkedő szikladarabokból áll. Azt, hogy mikor keletezett, nehéz lenne megmondani, de a legtöbb becslés szerint időszámításunk előtt 3000 körül születhetett. Ami biztos, hogy a jelenlegi legkorábbi írás a hídról egy Tudor korabeli dokumentumban szerepel, ami az 1500-as években keletkezett.
A Tarr steps név egy legendához fűzhető. A történet arról mesél, hogy a hidat az ördög építette, és megesküdött, hogy mindenkit megöl, aki átkel rajta. A falu lakói talán tesztelni akarták az ördög szavahihetőségét, amikor átküldtek egy szerencsétlen macskát a hídon. Az állat köddé vált.
A próba után egy lelkész vágott neki a hídnak, mert annak a felénél találkozni akart az ördöggel, akivel üzletet kötött arról, hogy bárki használhassa a hidat, kivéve akkor, ha az ördögnek napozni támad kedve.
A Tarr steps évszázadok óta érintetlen, ám az egymáshoz illeszkedő kövek nem a legjobbak, emiatt az árvíz kissé megtépázta, úgyhogy többször renoválni kellett a hidat, amelyen bárki megnézheti, hogy vannak-e napozó démonok.
Cendere híd: A törökországi Kommagenean városban épült a II. században az Alias Severus híd, aminek célja az volt, hogy tiszteletben tartsák a római császár, Septimius Severus, a felesége, Júlia, valamint és két gyermekük, Caracella és Geta emlékét.
Habár egy rendkívül régi építményről van szó, mégis még ma is a második leghosszabb boltíves hídként tartják számon a világon. A híd két oldalán látható két oszlop a császári családtagokat szimbolizálja.
Eredetileg az egyik oldalon Severus és Júlia, míg a másikon a gyermekeik láthatók, ám Geta oszlopa hiányzik, mert a testvéri versengés közben Caracella megölte a testvérét az örökségért. Caracella úgy rendelkezett, hogy a Getát ábrázoló oszlopot meg kell semmisíteni.
Pons Fabricius: Jól tudjuk, hogy a rómaiak nagyon tudtak, ha építészetről volt szó, hiszen nem egy olyan dolgot alkottak, ami kiállta az idő próbáját, és még ma is látható. Erre nagyszerű példa Róma, ahol többek között a Pons Fabricius is megtekinthető.
A hidat Lucius Fabricius tervezte, amikor az eredeti fahíd leégett. Később árvízkárok érték az építményt, amit Marcus Lollius és Quintus Aemelius Lepidus hozatott helyre. A híd megőrzése érdekében, kisebb ívekkel kellett kiegészíteni azért, hogy tehermentesítsék. Ennek köszönhető, hogy még 2017-ben is ilyen jó állapotban van.
Shahara híd: A sóhajok hídjának is nevezik, de ne keverjük össze a velenceivel, mert a 200 méteres mélységet átszelő Shahara híd Jemenben, a XVII. században épült, hogy összekösse a Jabal al Emir és Jabal al Faish hegyeket.
Korábban a lakosoknak sok problémát okoztak a hegyek és a távolság, ha meg akarták látogatni egymást, mert ahhoz le kellett mászniuk a hegyről. Ezt a gondot oldotta meg a híd, ami egyben az egyetlen bejárat Shannara városába, ami segített megfékezni a török hódítók betörését.
A helyiek állítják, hogy csak ők tudják, hogy hogyan lehet egy pillanat alatt elpusztítani a hidat, ezzel elvágva a falut az ellenség elől. Napjainkra megmaradt a Shahara híd eredeti funkciója, de amellett turistalátványosságként is szolgál.
Arkadiko híd: Görögország egyik legrégibb, ma is használatban lévő, hídja, amit a görög bronzkorban, időszámításunk előtt 1300-vagy vagy 1200-ban építettek, tehát rengeteg mindent túl kellett élnie ahhoz, hogy láthassuk.
A gyaloghídnál szélesebb, 8 láb, azaz 2,5 méter széles, Arkadiko híd egy részét katonai úthálózatnak használták. A mükénéi időkben Tiryns és Epidauros városát kötötte össze. A történészek szerint azért építették ilyen szélesre, hogy a szekerek elférjenek raja.
Az Arkadiko híd igazi szépségét az adja, hogy az egész mészkősziklákból épült, a kövek között pedig nincs kötőanyag. Ez a tény még elképesztőbbé teszi, hogy a híd túlélte a múlt viszontagságait.
Anji híd: Kína legrégebbi hídjának másik neve Zhaozhou híd, és időszámításunk előtt 605-be épült. A cél az volt, hogy a világ egyik legjobb hídja legyen, ezért technikai szempontból az adott korban az egyik legfejlettebb hídnak számított.
Az Anji híd díjat kapott az építőipari zsenialitása miatt, és a tizenkettedik mérföldkőnek nevezték a nemzetközi mélyépítési konferencián, Amerikában. A kínai híd bronz emlékművet kapott. Ha szeretnénk, akkor ma is átkelhetünk rajta, hiszen az Anji híd túlélt tíz árvizet, nyolc háborút, sok földrengést, és csak kilencszer kellett megjavítani.
Khaju híd: A néhai II. Abbasz sah tiszteletére, 1667-ben épült a híd, elsősorban azzal céllal, hogy az emberek átkelhessenek a Zayandeh folyón, de más dolgokra is alkalmas volt, így például szolgált gátként és zsilipként.
Naplementekor jól látszik a híd meseszép megmunkálása. A Khaju híd építésekor fontos szempont volt, hogy Abbasz és az udvaroncok gyönyörködhessenek a tájban. A hídban található pavilon teaházként és galériaként is üzemelt, de egy pad is található rajta, ahonnan az uralkodó nézhette a folyót. A Khaju híd ma kiváló emlékeztetője a dicsőséges múltnak.
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások