10 rejtély a múltból, amire nincs magyarázat
Nincs logikus magyarázat azokra a titokra, amiket emberek milliói próbálnak megfejteni.
Mi és miért történhetett? Ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat a múlt nagy rejtélyeivel kapcsolatban. Sokan próbálunk logikus, földhöz ragadt megoldást találni, míg mások hajlandóak elrugaszkodni a valóságtól.
Ám hiába közelítjük meg végtelen irányból a múlt rejtélyeit, mert sehogy sem találunk rájuk magyarázatot.
A következő tíz rejtély titkát emberek milliói próbálják megfejteni.
A salzburgi kocka: Egy osztrák öntöde munkatársai fedezték fel 1885-ben a kockát, amikor széthasították az egyik széndarabot. A különös formájú és színű tárgy felszínét rengeteg repedés és apró lyuk borítja, valamint a közepén egy hasadék húzódik végig.
A rejtélyes kockát egy Reidl nevű munkás találta meg, aki megmutatta azt a főnökének, majd átadták a Heimathaus Múzeum munkatársainak. Egy évvel később Adolf Gurlt a múzeum egyik professzora tanulmányozta a kockát. Ő azt állapította meg, hogy egy meteorit darabja.
A Bécsi Természettudományi Múzeum kutatásai azonban azt állapította meg, hogy Gurlt tévedett, és a kocka nem meteorit, hanem ismeretlen forrásból származó, mesterségesen előállított tárgy.
A tudósuk úgy vélik, hogy a szén, ami létrehozta a tárgyat, legalább 60 millió éves. A kockát jelenleg a bécsi Heimathaus Múzeumban lehet megtekinteni.
Sikító múmia: Fájdalmas kifejezés ül az 1886-ban talált múmia arcán, ám nem ez a legrejtélyesebb jelenség vele kapcsolatban. A múmiának ugyanis minden szerve érintetlen, ami furcsa, hiszen tudjuk, hogy a mumifikálás esetében azokat eltávolítják.
Bob Brier, a Long Island-i egyetem régésze azon a véleményen van, hogy a múmia vagy gyilkosság áldozata lett, vagy a test konzerválódott. Más kutatók és archeológusok hidegvérű gyilkosságot, mérgezést vagy élve eltemetést sejtenek a dolog hátterében.
Egy 2008-as National Geographic dokumentumfilm ennél sokkal konkrétabb elmélettel állt elő. Abból az derült ki, hogy a múmia feltehetőleg Pentewere hercegé, aki III. Ramszesz fáraó fia volt, és az apja meggyilkolását tervezte.
Ezt az elméletet a 12. századból származó dokumentumok támasztják alá. Azokból az derült ki, hogy III. Ramszesz fáraó egyik felesége összeesküvést szőtt férje megölésére, mert azt akarta, hogy Pentewere legyen a fáraó.
A tudósok szerint lebuktak az összeesküvők, és büntetésképpen megmérgezték Penteweret, majd a holttestet birkabőrbe burkolták a mumifikálás után. Amennyiben ez történt, akkor a sikoly a mérgezést követő fájdalom kifejeződése.
A múmiát azonban csak CT vizsgálatnak vetették alá, tehát csupán feltételezés, hogy Pentewere herceg lehet az. Egy sokkal hétköznapibb magyarázat szerint, a múmia szája azért van nyitva, mert a halál beállta után a fej hátrahajlott.
Örökké égő lámpás: A világ több pontján találtak olyan égő lámpást a középkorban, amely tüzelőanyag nélkül égett. Ezeket sírkövekbe zárták, valószínűleg azért, hogy mutassák az elhunytaknak a túlvilágra vezető utat.
Évekkel később felnyitottak néhány ilyen sírkövet és a lámpások még mindig égtek. A babonás emberek nagyon megijedtek, hiszen nem értették a jelenséget. Ők megsemmisítették az összes ilyen lámpást, és szemfényvesztéssel vádolták a pogány papokat, vagy nem voltak hajlandóak elhinni, hogy ilyesmi létezhet. A legtöbb babonás ember, természetesen, azonnal a Sátánt sejtette a jelenség hátterében.
Más elméletek szerint a héber közösségek felfedezték és megőrizték elektromosságot. Az egyik történet például arról szól, hogy Jechiele, egy francia rabbi birtokolt egy olyan lámpást, ami mindenféle tüzelőanyag vagy kanóc nélkül égett.
Ez azért volt lehetséges, mert Jechiele feltalált egy speciális gombot, aminek lenyomásával elektromos áramot vezetett a fém ajtókopogtatóba. Amennyiben valaki megérintette volna akkor a kopogtatót, amikor a rabbi lenyomta a gombot, akkor az illetőt áramütés érte volna.
Habár ma már a villamos energia szokványos dolog, az örökké égő lámpások létrehozására irányuló kísérletek mind elbuktak, tehát a jelenségre még mindig nincs magyarázat.
Panxian Dadong barlang: 300.000 évvel ezelőtt több ezer embernek adott otthont a barlangrendszer, amelynek közelében hatalmas állatok éltek, legalábbis ezt feltételezik a tudósok, akiket meglepett, hogy a barlangban talált leletek szerint stegodonok és orrszarvúk is éltek a barlangban, vagy legalábbis ott pusztultak el.
A tudósok ezt azért furcsállták, mert a barlang 1600 méterrel a tengerszint felett található. Lynne Schepartz paleoantropológus elmondta, hogy nagyon ritka olyan állatokat találni egy barlangban, melyeknek nem az a természetes élőhelyük, tehát nagyon valószínűtlen, hogy a stegodonok és az orrszarvúk besétáltak a barlangba. A rinocéroszok pedig magányos állatok, mégis orrszarvú maradványokra bukkantak a barlangban.
A legértelmesebb magyarázat tehát az lenne, hogy az emberek vitték be az állatokat. Az eddigi vizsgálatokból az derült ki, hogy a csontokat megégették és összetörték egy valószínűleg kőből készült eszközzel.
A barlangba utoljára 1998-ban járt expedíció. Azóta sincs magyarázat arra, hogy hogyan juthattak be a hatalmas állatok.
A tüskés trón úrnője: I.e. 2700-ig nyúlik vissza a rejtélyes műalkotás története, ami egyben a legfurcsább ókori tárgy is. Massimo Vidale olasz archeológus és csapata megállapította, hogy a szobor, melynek alakja egy nagyméretű járműéhez hasonlít, igen különleges az utókor számára.
A tüskés trón valószínűleg szekér vagy hajó lehetett, aminek az elején egy hatalmas bikafej alakzat látható. A jármű belsejében 15 sárga, piros, és fekete színű alak fedezhető fel, feltehetően egy felvonulás közben.
Egyes férfi szobrocskán ugyanolyan nyak és fejdíszek vannak. A kúpos köpenyek ilyen stílusú viselésével eddig egyetlen hasonló szobornál sem találkoztak a tudósok. A tüskés trónon jól kivehető az azon ülő nőalak, akiről az alkotás a nevét kapta.
Vidale arra a következtetésre jutott, hogy az alkotás az ősi Indus-völgyi civilizációhoz köthető, de az még rejtély, hogy mit jelenthet a tárgy, mert nincs arra bizonyíték, hogy a civilizáció használt volna négykerekű járműveket, ráadásul arról sem tudnak semmit a tudósok, hogy a szobrot rituális használatra készítették vagy más, praktikus célból.
Ókori építmény a Galileai-tenger mélyén: Véletlenül bukkantak rá 2003-ban a tudósok a kör alakú, bronzkori szobornak látszó objektumra a Galileai-tenger mélyén. A kutatás eredményeit azonban csak tíz évvel később hozták nyilvánosságra.
Shmuel Marco geofizikus azt feltételezi, hogy az ősi építmény „halnevelde” lehetett. A legtöbb archeológus szerint a szárazföldön épült az építmény és a vízszint emelkedése miatt került a tenger fenekére.
Az objektum körülbelül hetven méter átmérőjű és tíz méter magas bazalt kúp. A súlya 54,5 millió kilogramm lehet, tehát nagyjából két Stonehenge méretének felel meg. Az építmény 2-12 ezer éves lehet. Ezt az alján felhalmozódó homok mennyiségéből számolták ki a tudósok, valamint összevetették hasonló épületekkel.
Dani Nadel archeológus elmondta, hogy az objektum hasonlít a területen talált ókori temetkezési helyekre, ezért szerinte rituális feladatot tölthetett be. Kiemelte továbbá, hogy az építmény hatalmas, közel 100 kg súlyú bazalttömbökből épült. Az archeológus azonban leszögezte, hogy az épület kora, és valódi célja, valószínűleg örökre rejtély marad.
Elrejtett cipők egy luxori templomban: 2004-ben találták meg a titokzatos kincset egy egyiptomi expedíció során. A három pár, és egy fél lábbeli két vályogtéglából emelt fal közé volt rejtve, és egy korsóban várták, hogy megtalálja őket valaki.
A cipők közül két pár gyermeké volt a többi pedig egy sánta felnőtté lehetett. A kutatókat nem is ez lepte meg, hanem az a technika, amivel a pár nélküli cipő készült, ugyanis arról a módszerről azt feltételezték, hogy a középkori Európában használták először.
Angelo Sesana archeológus elmondta, hogy a cipőket szándékosan rejtették el több mint kétezer évvel ezelőtt. Andre Veldmeijer, az ókori lábbelik szakértője rendkívülinek nevezte a felfedezést, mert a cipők kiváló állapotban maradtak fent.
A lábbelik vizsgálata után, Veldmeijer arra a következtetésre jutott, hogy elég drágák lehettek azok. A cipők minősége pedig arra utal, hogy a viselőjük magas rangot és tekintélyt töltött be az ókori társadalomban.
Veldmeijer feltételezése szerint zavargások törhettek ki a területen, ezért rejtette el valaki a cipőket, amikért soha nem ment vissza az illető, aki inkább elmenekült a helyszínről.
Baiae alagutak: Népszerű úti cél volt, több mint kétezer évvel ezelőtt, a Rómában található Baiae templom, mert a legenda szerint az ott található ásványok halhatatlansággal ruházzák fel a megtalálójukat, ráadásul az emberek úgy hitték, hogy ott található Hádész, az alvilág istenének birodalmának a bejárata. Sajnos, mára csak a rejtélyes romok maradtak fent.
Az 1960-as években Robert Paget és Keith Jones eldöntötték, hogy megvizsgálják a romokat. Ez nem volt könnyű, mert először át kellett jutniuk a szűk bejáraton. Amikor ez sikerült, akkor egy olyan keskeny alagútban találták magukat, amelynek a levegőjében vulkanikus gázok szaga terjengett.
Paget kiderítette, hogy az alagútkomplexum bejárata a nyári napfelkelte irányába mutat és az alagutak pontosan keletről nyugatra vezetnek, a napéjegyenlőségi napkelte irányába, tehát az építéskor figyelembe vették ezeket a rituálékat.
Jones és Paget több lámpás tárolására alkalmas rést talált az alagutak falában. Ebből megállapították, hogy az alagutakat alapos munkával úgy tervezték és építették, hogy azok rejtve maradjanak.
A páros egy elzáródásnál valami olyasmit talált, ami valószínűleg egy szellőztető rendszer lehetett. A valódi rejtélyre azonban akkor akadtak rá, amikor egy meredek alagút végére értek, és egy éles kanyar után, egy patakot találtak, melynek a vize forrt. Egy kőút vezetett hosszan a vízen, melynek vége sötétségbe veszett.
A két férfi úgy gondolta, hogy ez lehetne az alvilág bejárata, ám 1965-ben David Lewis ezredes segítségével kiderítették, hogy a forró víz földalatti vulkánikus kamrákhoz köthető, melyek meleg vizű forrásokat hoznak létre. Az, hogy ki és miért alakította ki az alagutat, továbbra is rejtély.
Antelope Springs-i lábnyom: William J. Meister, amatőr fosszíliavadász kirándulni indult családjával az Utah állambeli Antelope Springs térségben 1968. június 1-jén. Mivel Meister nem tudott ellenállni a szenvedélyének, ezért trilobita, más néven háromkaréjú ősrákok, fosszíliák keresésére indult.
Meister keresése eredményesnek bizonyult, hiszen talált két fosszíliát, ám az egy cipőnyomba volt ágyazódva, melynek saroklenyomata mélyen a talajba süllyedt. A férfi arra gondolt, hogy biztos, valaki rálépett a fosszíliákra. A vizsgálatok után Meister és kutatótársai közel 600 millió évesre becsülték a fosszíliát, amely a kambrium korból származhatott.
Az érintett terület feltárásakor azonban további érdekes dolgok kerültek elő, mint például agyagtáblák, amelyek valaha egy egész szárazföldi területet alkottak. Az igazi rejtély az, hogy a cipőnyom arra utal, hogy valaki rálépett az ősrákokra, de azok egyáltalán nem sérültek meg. A trilobiták ráadásul tengeri élőlények voltak, tehát az, aki a cipőt viselte, belelépett az állatok élőhelyébe.
Hellinikon piramisa: A piramisokról sokan azt hiszik, hogy csak Egyiptomban vannak, de ez nem igaz, mert a világ több pontján, és Európában is találhatóak. Görögországban például 16 van. Ezek közül a legismertebb az argoliszi területen talált Hellinikon piramis.
Piramisokat először egy ókori görög földrajztudós, Pauszaniasz írt. A „Görögföld leírása” című műben egy piramisra emlékeztető épületről számol be, amivel kapcsolatban megemlít egy csatát és az azt követő békekötést, mely a piramisnál zajlott. Pauszaniasz szerint egy „közös sírt” emeltek itt, melyben az argoszi trónért folyó küzdelemben elesett görög katonák aludták örök álmukat.
A piramisról nem sok derült ki eddig. A keletkezését eleinte i.e. 3000-re becsültek, majd a kilencvenes években ezt i.e. 2720-ra módosították. Amennyiben tényleg akkor építették, akkor a Hellinikon piramis még a legrégebbi egyiptomi piramisnál és öregebb.
Ám nem a kor a legrejtélyesebb dolog a piramis esetében, hanem az, hogy senki sem tudja, hogy ki és miért építette. A jelek szerint azonban a tudósok fantáziáját nem igazán izgatja a titokzatos piramis, mert rég nem kutat ott senki.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Mi és miért történhetett? Ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat a múlt nagy rejtélyeivel kapcsolatban. Sokan próbálunk logikus, földhöz ragadt megoldást találni, míg mások hajlandóak elrugaszkodni a valóságtól.
Ám hiába közelítjük meg végtelen irányból a múlt rejtélyeit, mert sehogy sem találunk rájuk magyarázatot.
A következő tíz rejtély titkát emberek milliói próbálják megfejteni.
A salzburgi kocka: Egy osztrák öntöde munkatársai fedezték fel 1885-ben a kockát, amikor széthasították az egyik széndarabot. A különös formájú és színű tárgy felszínét rengeteg repedés és apró lyuk borítja, valamint a közepén egy hasadék húzódik végig.A rejtélyes kockát egy Reidl nevű munkás találta meg, aki megmutatta azt a főnökének, majd átadták a Heimathaus Múzeum munkatársainak. Egy évvel később Adolf Gurlt a múzeum egyik professzora tanulmányozta a kockát. Ő azt állapította meg, hogy egy meteorit darabja.
A Bécsi Természettudományi Múzeum kutatásai azonban azt állapította meg, hogy Gurlt tévedett, és a kocka nem meteorit, hanem ismeretlen forrásból származó, mesterségesen előállított tárgy.
A tudósuk úgy vélik, hogy a szén, ami létrehozta a tárgyat, legalább 60 millió éves. A kockát jelenleg a bécsi Heimathaus Múzeumban lehet megtekinteni.
Sikító múmia: Fájdalmas kifejezés ül az 1886-ban talált múmia arcán, ám nem ez a legrejtélyesebb jelenség vele kapcsolatban. A múmiának ugyanis minden szerve érintetlen, ami furcsa, hiszen tudjuk, hogy a mumifikálás esetében azokat eltávolítják.Bob Brier, a Long Island-i egyetem régésze azon a véleményen van, hogy a múmia vagy gyilkosság áldozata lett, vagy a test konzerválódott. Más kutatók és archeológusok hidegvérű gyilkosságot, mérgezést vagy élve eltemetést sejtenek a dolog hátterében.
Egy 2008-as National Geographic dokumentumfilm ennél sokkal konkrétabb elmélettel állt elő. Abból az derült ki, hogy a múmia feltehetőleg Pentewere hercegé, aki III. Ramszesz fáraó fia volt, és az apja meggyilkolását tervezte.
Ezt az elméletet a 12. századból származó dokumentumok támasztják alá. Azokból az derült ki, hogy III. Ramszesz fáraó egyik felesége összeesküvést szőtt férje megölésére, mert azt akarta, hogy Pentewere legyen a fáraó.
A tudósok szerint lebuktak az összeesküvők, és büntetésképpen megmérgezték Penteweret, majd a holttestet birkabőrbe burkolták a mumifikálás után. Amennyiben ez történt, akkor a sikoly a mérgezést követő fájdalom kifejeződése.
A múmiát azonban csak CT vizsgálatnak vetették alá, tehát csupán feltételezés, hogy Pentewere herceg lehet az. Egy sokkal hétköznapibb magyarázat szerint, a múmia szája azért van nyitva, mert a halál beállta után a fej hátrahajlott.
Örökké égő lámpás: A világ több pontján találtak olyan égő lámpást a középkorban, amely tüzelőanyag nélkül égett. Ezeket sírkövekbe zárták, valószínűleg azért, hogy mutassák az elhunytaknak a túlvilágra vezető utat.Évekkel később felnyitottak néhány ilyen sírkövet és a lámpások még mindig égtek. A babonás emberek nagyon megijedtek, hiszen nem értették a jelenséget. Ők megsemmisítették az összes ilyen lámpást, és szemfényvesztéssel vádolták a pogány papokat, vagy nem voltak hajlandóak elhinni, hogy ilyesmi létezhet. A legtöbb babonás ember, természetesen, azonnal a Sátánt sejtette a jelenség hátterében.
Más elméletek szerint a héber közösségek felfedezték és megőrizték elektromosságot. Az egyik történet például arról szól, hogy Jechiele, egy francia rabbi birtokolt egy olyan lámpást, ami mindenféle tüzelőanyag vagy kanóc nélkül égett.
Ez azért volt lehetséges, mert Jechiele feltalált egy speciális gombot, aminek lenyomásával elektromos áramot vezetett a fém ajtókopogtatóba. Amennyiben valaki megérintette volna akkor a kopogtatót, amikor a rabbi lenyomta a gombot, akkor az illetőt áramütés érte volna.
Habár ma már a villamos energia szokványos dolog, az örökké égő lámpások létrehozására irányuló kísérletek mind elbuktak, tehát a jelenségre még mindig nincs magyarázat.
Panxian Dadong barlang: 300.000 évvel ezelőtt több ezer embernek adott otthont a barlangrendszer, amelynek közelében hatalmas állatok éltek, legalábbis ezt feltételezik a tudósok, akiket meglepett, hogy a barlangban talált leletek szerint stegodonok és orrszarvúk is éltek a barlangban, vagy legalábbis ott pusztultak el.A tudósok ezt azért furcsállták, mert a barlang 1600 méterrel a tengerszint felett található. Lynne Schepartz paleoantropológus elmondta, hogy nagyon ritka olyan állatokat találni egy barlangban, melyeknek nem az a természetes élőhelyük, tehát nagyon valószínűtlen, hogy a stegodonok és az orrszarvúk besétáltak a barlangba. A rinocéroszok pedig magányos állatok, mégis orrszarvú maradványokra bukkantak a barlangban.
A legértelmesebb magyarázat tehát az lenne, hogy az emberek vitték be az állatokat. Az eddigi vizsgálatokból az derült ki, hogy a csontokat megégették és összetörték egy valószínűleg kőből készült eszközzel.
A barlangba utoljára 1998-ban járt expedíció. Azóta sincs magyarázat arra, hogy hogyan juthattak be a hatalmas állatok.
A tüskés trón úrnője: I.e. 2700-ig nyúlik vissza a rejtélyes műalkotás története, ami egyben a legfurcsább ókori tárgy is. Massimo Vidale olasz archeológus és csapata megállapította, hogy a szobor, melynek alakja egy nagyméretű járműéhez hasonlít, igen különleges az utókor számára.A tüskés trón valószínűleg szekér vagy hajó lehetett, aminek az elején egy hatalmas bikafej alakzat látható. A jármű belsejében 15 sárga, piros, és fekete színű alak fedezhető fel, feltehetően egy felvonulás közben.
Egyes férfi szobrocskán ugyanolyan nyak és fejdíszek vannak. A kúpos köpenyek ilyen stílusú viselésével eddig egyetlen hasonló szobornál sem találkoztak a tudósok. A tüskés trónon jól kivehető az azon ülő nőalak, akiről az alkotás a nevét kapta.
Vidale arra a következtetésre jutott, hogy az alkotás az ősi Indus-völgyi civilizációhoz köthető, de az még rejtély, hogy mit jelenthet a tárgy, mert nincs arra bizonyíték, hogy a civilizáció használt volna négykerekű járműveket, ráadásul arról sem tudnak semmit a tudósok, hogy a szobrot rituális használatra készítették vagy más, praktikus célból.
Ókori építmény a Galileai-tenger mélyén: Véletlenül bukkantak rá 2003-ban a tudósok a kör alakú, bronzkori szobornak látszó objektumra a Galileai-tenger mélyén. A kutatás eredményeit azonban csak tíz évvel később hozták nyilvánosságra.Shmuel Marco geofizikus azt feltételezi, hogy az ősi építmény „halnevelde” lehetett. A legtöbb archeológus szerint a szárazföldön épült az építmény és a vízszint emelkedése miatt került a tenger fenekére.
Az objektum körülbelül hetven méter átmérőjű és tíz méter magas bazalt kúp. A súlya 54,5 millió kilogramm lehet, tehát nagyjából két Stonehenge méretének felel meg. Az építmény 2-12 ezer éves lehet. Ezt az alján felhalmozódó homok mennyiségéből számolták ki a tudósok, valamint összevetették hasonló épületekkel.
Dani Nadel archeológus elmondta, hogy az objektum hasonlít a területen talált ókori temetkezési helyekre, ezért szerinte rituális feladatot tölthetett be. Kiemelte továbbá, hogy az építmény hatalmas, közel 100 kg súlyú bazalttömbökből épült. Az archeológus azonban leszögezte, hogy az épület kora, és valódi célja, valószínűleg örökre rejtély marad.
Elrejtett cipők egy luxori templomban: 2004-ben találták meg a titokzatos kincset egy egyiptomi expedíció során. A három pár, és egy fél lábbeli két vályogtéglából emelt fal közé volt rejtve, és egy korsóban várták, hogy megtalálja őket valaki.A cipők közül két pár gyermeké volt a többi pedig egy sánta felnőtté lehetett. A kutatókat nem is ez lepte meg, hanem az a technika, amivel a pár nélküli cipő készült, ugyanis arról a módszerről azt feltételezték, hogy a középkori Európában használták először.
Angelo Sesana archeológus elmondta, hogy a cipőket szándékosan rejtették el több mint kétezer évvel ezelőtt. Andre Veldmeijer, az ókori lábbelik szakértője rendkívülinek nevezte a felfedezést, mert a cipők kiváló állapotban maradtak fent.
A lábbelik vizsgálata után, Veldmeijer arra a következtetésre jutott, hogy elég drágák lehettek azok. A cipők minősége pedig arra utal, hogy a viselőjük magas rangot és tekintélyt töltött be az ókori társadalomban.
Veldmeijer feltételezése szerint zavargások törhettek ki a területen, ezért rejtette el valaki a cipőket, amikért soha nem ment vissza az illető, aki inkább elmenekült a helyszínről.
Baiae alagutak: Népszerű úti cél volt, több mint kétezer évvel ezelőtt, a Rómában található Baiae templom, mert a legenda szerint az ott található ásványok halhatatlansággal ruházzák fel a megtalálójukat, ráadásul az emberek úgy hitték, hogy ott található Hádész, az alvilág istenének birodalmának a bejárata. Sajnos, mára csak a rejtélyes romok maradtak fent.Az 1960-as években Robert Paget és Keith Jones eldöntötték, hogy megvizsgálják a romokat. Ez nem volt könnyű, mert először át kellett jutniuk a szűk bejáraton. Amikor ez sikerült, akkor egy olyan keskeny alagútban találták magukat, amelynek a levegőjében vulkanikus gázok szaga terjengett.
Paget kiderítette, hogy az alagútkomplexum bejárata a nyári napfelkelte irányába mutat és az alagutak pontosan keletről nyugatra vezetnek, a napéjegyenlőségi napkelte irányába, tehát az építéskor figyelembe vették ezeket a rituálékat.
Jones és Paget több lámpás tárolására alkalmas rést talált az alagutak falában. Ebből megállapították, hogy az alagutakat alapos munkával úgy tervezték és építették, hogy azok rejtve maradjanak.
A páros egy elzáródásnál valami olyasmit talált, ami valószínűleg egy szellőztető rendszer lehetett. A valódi rejtélyre azonban akkor akadtak rá, amikor egy meredek alagút végére értek, és egy éles kanyar után, egy patakot találtak, melynek a vize forrt. Egy kőút vezetett hosszan a vízen, melynek vége sötétségbe veszett.
A két férfi úgy gondolta, hogy ez lehetne az alvilág bejárata, ám 1965-ben David Lewis ezredes segítségével kiderítették, hogy a forró víz földalatti vulkánikus kamrákhoz köthető, melyek meleg vizű forrásokat hoznak létre. Az, hogy ki és miért alakította ki az alagutat, továbbra is rejtély.
Antelope Springs-i lábnyom: William J. Meister, amatőr fosszíliavadász kirándulni indult családjával az Utah állambeli Antelope Springs térségben 1968. június 1-jén. Mivel Meister nem tudott ellenállni a szenvedélyének, ezért trilobita, más néven háromkaréjú ősrákok, fosszíliák keresésére indult.Meister keresése eredményesnek bizonyult, hiszen talált két fosszíliát, ám az egy cipőnyomba volt ágyazódva, melynek saroklenyomata mélyen a talajba süllyedt. A férfi arra gondolt, hogy biztos, valaki rálépett a fosszíliákra. A vizsgálatok után Meister és kutatótársai közel 600 millió évesre becsülték a fosszíliát, amely a kambrium korból származhatott.
Az érintett terület feltárásakor azonban további érdekes dolgok kerültek elő, mint például agyagtáblák, amelyek valaha egy egész szárazföldi területet alkottak. Az igazi rejtély az, hogy a cipőnyom arra utal, hogy valaki rálépett az ősrákokra, de azok egyáltalán nem sérültek meg. A trilobiták ráadásul tengeri élőlények voltak, tehát az, aki a cipőt viselte, belelépett az állatok élőhelyébe.
Hellinikon piramisa: A piramisokról sokan azt hiszik, hogy csak Egyiptomban vannak, de ez nem igaz, mert a világ több pontján, és Európában is találhatóak. Görögországban például 16 van. Ezek közül a legismertebb az argoliszi területen talált Hellinikon piramis.Piramisokat először egy ókori görög földrajztudós, Pauszaniasz írt. A „Görögföld leírása” című műben egy piramisra emlékeztető épületről számol be, amivel kapcsolatban megemlít egy csatát és az azt követő békekötést, mely a piramisnál zajlott. Pauszaniasz szerint egy „közös sírt” emeltek itt, melyben az argoszi trónért folyó küzdelemben elesett görög katonák aludták örök álmukat.
A piramisról nem sok derült ki eddig. A keletkezését eleinte i.e. 3000-re becsültek, majd a kilencvenes években ezt i.e. 2720-ra módosították. Amennyiben tényleg akkor építették, akkor a Hellinikon piramis még a legrégebbi egyiptomi piramisnál és öregebb.
Ám nem a kor a legrejtélyesebb dolog a piramis esetében, hanem az, hogy senki sem tudja, hogy ki és miért építette. A jelek szerint azonban a tudósok fantáziáját nem igazán izgatja a titokzatos piramis, mert rég nem kutat ott senki.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Hozzászólások