A legszokatlanabb jóslási technikák

Ősi módszerek, amelyekről talán soha nem hallottunk. Mindenki ismeri a különböző kártyás, ingás, dominós és kristálygömbös jóslást, ám a múltban, főleg az ókorban, ezeknél sokkal egzotikusabb, színesebb, olykor gusztustalanabb módszerrel próbálták kikémlelni a jövőt az őseink.

A régi kultúrák jóstechnikái mára a feledés homályába vesztek, de most megismerhetjük a tíz legszokatlanabb módszert, amelyek lehet, hogy hajdanán hatékonyabbnak bizonyultak, mint a mai hétköznapi formák.

Alfitomancia – Kenyérjóslás: Az ókorban nagy népszerűségnek örvendett a bűncselekmények megoldására alkalmazott alfitomancia. Amikor ezt a technikát használták, akkor az őseink körbe leültették a gyanúsítottakat, majd mindegyikük kapott egy darabka áldott kenyeret vagy árpából készült süteményt.

Az ártatlan minden probléma nélkül megette a részét. A bűnösnek gyomorfájdalma, emésztési gondja akadt, de az sem volt ritka, hogy egyszerűen megfulladt. Természetesen mai ésszel rávághatjuk, hogy a kenyeret megmérgezte a bíró, hogy biztos meglegyen a bűnös.

Szkatomancia – Ganajtúróbogár általi jóslás: Több ősi kultúra látnoka és jósa valamiért úgy gondolta, hogy az ürülékből ki lehet olvasni a jövőt. A furcsa módszert az egyiptomiak kezdték fejleszteni, ugyanis ők figyelték meg elsőként a ganajtúró bogarak viselkedését, mozgását, sebességét és a ürülékgolyó gördülési nyomait.

A jóslásnak eme technikája igencsak gusztustalan, de azt el kell ismernünk, hogy a mai orvostudomány is gyakran a székletmintából deríti ki a páciens egészségi állapotát.

Gasztromancia – Gyomorzaj jóslás: Amikor halljuk, hogy hangokat ad ki a hasunk, akkor eszünkbe se jut, hogy abból következtessünk a jövőnkre, pedig az ókori görög látnokok az emésztés zajai alapján próbáltak jósolni. Egyesek szerint a gasztromancia a hasbeszélés elődje volt.

Antropomancia – Ember áldozati jóslás: Senki sem lepődik meg azon, hogy az ókorban népszerű szokás volt az emberáldozat bemutatása, hiszen őseink ezzel akarták lenyugtatni az isteneket, akikről tudjuk, hogy könnyen dühbe jöttek, ha az emberek nem viselkedtek úgy, ahogy nekik tetszett volna.

Az antropomancia esetében a jósok és látnokok azt figyelték meg, hogy az emberek hogyan viselkednek a haláluk pillanatában, mennyi és milyen hangokat adnak ki, hogyan helyezkednek el a földön, a vér melyik irányba folyik.

Az egyik leghíresebb antropomancia jóslatot Suetonius római írónak köszönhetjük. Suetonius szerint Spurinna látnok előreszólt Cézárnak, hogy óvakodjon március 15-től. Auguria – Madárjóslás: Az ókori római jósok egyik kedvenc technikájáról van szó. Ebben az esetben az augurok (madárjósok, jóspapok) a madarak repülését, szokásait és hangjait tanulmányozták. Az augurok külön testülettel és hierarchiával rendelkeztek az ókorban.

Természetesen gyakran nem volt mindegy, hogy melyik madarat figyelik meg. Ha a háború kimenetelére voltak kíváncsiak, akkor csirkékkel jósoltak. Ebben az esetben a papok gabonát szórtak szét a csirke előtt.

Amikor a csirke elkezdte felcsipegetni, akkor ezek összességéből találták ki az augurok, hogy mi lesz a harc eredménye, de még azt is ez alapján határozták meg, hogy melyik nap lesz a legjobb a hadművelet indítására.

A madárjóslás általában úgy nézett ki, hogy a papok felvertek egy megfigyelősátrat, majd elmondták az istenek felé intézett kérdéseket. Végül csak figyeltek, hogy mennyi madár és honnan érkezik a látóterükből. Ebből tudták, hogy az istenek támogatják-e azt az ügyet, amelyről érdeklődtek.

Molibdomancia – Olvasztott fémjóslás: Eleinte az ókori görög és római birodalomban terjedt el a technika, amelyet idővel a skandináv országok is átvettek. A jóslási technika csak arról szólt, hogy a megolvasztott fémet (például ólmot) hideg vízbe öntötték. A megkeményedett fém bizarr formákat vett fel. A látnokok ebből olvasták ki a jóslatokat.

Ha ismerősen hangzik a technika, akkor az nem meglepő, mivel Finnországban még napjainkban is újévi szokás, hogy a család minden tagja kap egy patkó alakú ónt, hogy megjósolják a jövőt. A módszer gyertyaviasszal is kipróbálható.

Miomancia – Egérjóslás: Több ősi kultúra úgy tartotta, hogy az egerek és patkányok a szerencsétlenség és a katasztrófák hírnökei, ám ennek ellenére képesek voltak a jóslásra. A miomancia esetében a jósok az egerek mozgását és hangját figyelték.

Az ókori rómaiak olyan nagy becsben tartották az egereket, hogy azokat templomokban tartották. Állítólag a miomancia jósolta meg az első római polgárháborút, valamint Fabius Maximus hadvezér végzetét.

Daktilomancia – Gyűrűjóslás: Ha jósnőről esik szó, akkor általában egy olyan asszony villan be a lelki szemeink elé, aki fejkendőt visel, alaposan ki van sminkelve, és rengeteg ékszer csillog a nyakában, csuklóján és ujjain, ám lehet, hogy a jósnők feltűnő kinézete valójában nem hivalkodás.

A daktilomancia egyik legismertebb formája a középkori Európában született meg. A jóslási technikához hét gyűrűre van szükség. Az ékszereknek különböző, a hét napjaihoz rendelt fémekből kellett készülniük.

A gyűrűket felfüggesztették valamire, majd az ábécé tábla fölé lengették. Amelyik betűhöz hozzáértek a gyűrűk, a látnok abból olvasta ki a válaszokat. Ez a módszer olyasmi volt, mint a mai ingajóslás. Oszteomancia – Csontjóslás: Az egyik legelterjedtebb jóslási szokás volt a régi korokban. Az afrikai zulu nép az Afrikában szétszórt csontok alakzatából jósolt. Az ókori Kínában kérdéseket faragtak vagy festettek a csontokba, majd addig melegítették őket, amíg meg nem repedtek.

A jósok a repedések mintájából és méretéből következtették ki a válaszokat. A régi skótok slinneanachd-nak nevezték a saját csontjóslásukat, amely úgy nézett ki, hogy megfőzték a állat vállcsontját, ami elárulta a jövőt.

Margaritomancia – Gyöngyjóslás: Egy gyöngyre van szükség az ősi jóslási módszerhez. Ha megvan, akkor addig kell melegíteni, amíg el nem ugrik, össze nem törik. Az őseink különösen misztikusnak találták a gyöngyöt, hiszen egy olyan drágakő, amit élőlény alkot.

Mivel már a múltban is drága volt, ezért a gyöngyjóslást csak különleges esetekben használták. Ilyen volt például az, ha az emberek tudni akarták, hogy ki volt a bűnös. Ebben az esetben fogtak egy vasedényt, amiben melegíteni kezdték a gyöngyöt, miközben a jós hangosan felolvasta a gyanúsítottak nevét. Amikor a személy nevénél a gyöngy elindult az illető felé, akkor megvolt a bűnös.

Egy másik verzió úgy nézett ki, hogy a hevítés közben csak akkor mozdul el a gyöngy, ha a bűnös a közelben jár. Talán innen ered az „igazgyöngy” kifejezés?

(Forrás: noiportal.hu)