Állatok beléből jósoltak
Nem segített Pompei városán a vörös szín, amelyet babonából, a baj ellen, használtak az ókorban. 
A babonák egyidősek az emberiséggel, hiszen, amióta világ a világ, megrémiszti az embereket az, hogy mennyire keveset tudnak arról, ami körül veszi őket, ezért keresnek valami kapaszkodót, amiben hihetnek. Ez rendszerint a babona, amelyek közül nem egy még az ókorból származik.
Egyiptomban abban bíztak a polgárok, hogy a vörös szín mindentől megvédi őket, ezért ilyen színűre festették a házaikat, a vagyontárgyaikat, a hajókat, de még az állatokat és a fákat is.
A vörös színhez köthető hiedelem, nem csak Egyiptomban létezett, hanem Krétán és Rómában is, ahol szintén az épületeket festették be pirossal, hogy megvédje őket a tűzvésztől.
Ám hiába a vörös szín, volt ahol hatástalannak bizonyult. A „pompei vörös”, amit Pompeiben feltárt házak színéről neveztek el, mint ismeretes, nem hozta meg a kívánt hatást. Ugyanilyen szerencsétlenül járt, a vörös ellenére, a knosszoszi palota is, amely földrengésben és tűzvészben lett oda.
Ehhez a színhez nem csak a védelmezést kapcsolták az ókorban, hanem az áldozatot és a termékenységet is.
A görögök a halottakat vörös lepellel takarták le, hogy ezzel áldozatnak tüntessék fel őket az alvilágban, hogy így lejuthassanak közéjük.
Rómában az esküvőkön nem fehér fátylat viselt a menyasszony, hanem vöröset, hogy ezzel szimbolizálják azt, hogy termékeny a lány.
Ebből is adódik, hogy a nemiség színe is a vörös volt. Mivel a kurtizánok nem viseltek fátylat, a hajukat voltak képtelenek befesteni, ezért is jelzi napjainkban a nyilvános házakat piros lámpa.
Az ókorban a vörössel kevert vér a hatalmat jelképezte, ezért a diadalmenetet tartó hadvezér arcát vérrel festették vörösre, és csak az uralkodó hordhatott teljesen vörös ruhát.
Az ókori görögöknél a katonák is viselhettek vöröset, hogy az védelmezze őket. Ilyen vörös ruha a, mindenki által jól ismert, spártaiak vörös köpenye.
Az amuletteket sem a modern ember kezdte el használni, hanem azoknak is az régmúltba, egészen az őskorba, nyúlnak vissza a gyökerei.
Az ősemberek varázscsontokat, nyakba akasztható köveket, dísztárgyakat készítettek.
Az ókorban, az egyiptomiak főleg szkarabeuszt, és ankh keresztet viseltek ékszerként.
Náluk jobban csak a görögök és a rómaiak imádták az amuletteket, ugyanis náluk elismert szakma volt az amulett készítés és árusítás. Komoly versengés is volt a szentélyek között, hogy kinek az amulettje nyújt igazi védelmet a gonosz és a baj ellen.
Az ókorban főleg a szemmel verés ellen, gyermekáldásért, rontás ellen, és szerencse reményében viselték az amuletteket az emberek.
A kor egyik érdekessége az, hogy a gyerekeknek külön amulettet készítettek, a bullat, amit a kisfiúk a nyakukban viseltek. Ez a nagyobb pénzérme azt jelképezte, hogy a gyerek az istenek védelme alatt áll. Amikor a fiú nagykorú lett, akkor levették a nyakából az amulettet, és a házi oltárra tették.
A lányoknak is megvolt a saját amulettjük. Ők a játék babájukat áldozták fel.
Az ókori rómaiaknál az amulettek mindig az egyik istent, vagy istennőt jelképezte, mert abban hittek, hogy ők megvédik őket a bajtól. A katonák Marsban, a nők Junoban, Vestaban, és Demeterben hittek a legerősebben.
A jóslás is közkedvelt volt már az ókorban is. Sokan el sem mentek addig egy fontos eseményre, amíg nem keresték fel a jósukat. A kor legnagyobb népszerűségének a béljósok örvendtek, akik az áldozati állatok beléből olvasták ki a jövőt.
Amennyiben a belek épek és egészségesek voltak, akkor pozitív volt a jóslat, de, ha belek betegek voltak, vagy megsérültek, amikor felnyitották az állat hasát, és a tartalmuk kiömlött, akkor negatív volt a jóslat.
A színeken, amuletteken, és jóslatokon kívül, rengeteg mindennapos babona is élt az ókorban, ahogy ma is.
A fekete macskák körüli hiedelmek is ebből a korból származnak. Egyiptomban úgy vélték, hogy ez az állat szerencsét hoz, de ha már valakire kutya ugatott, az balszerencsére számíthatott, ahogy az is, akinek elpusztult az állata, vagy nem ette meg az elé tett ételt.
Ugyancsak rossz ómen volt, ha megbotlott valaki.
Az, hogy valaki tüsszent, és azt mondják, hogy igazat mondott, szintén az ókorból származó babona.
A felreppenő madarak, főleg a galamb és a sas, mindig nagy szerencsét jelképezett. A szakadt szandál viszont azt jelentette, hogy szerencsétlenség fog történni az úton, ahogy a kiesett kerék sem ígért semmi jót, úgyhogy jobb volt visszafordulni, és elhalasztani az utazást.
A szerencsétlenségeket túlélt emberekről azt tartották az ókorban, hogy szerencsét hoznak, mert az istenek vigyáztak rájuk, ezért próbálta mindenki megérinteni őket.
Furcsa módon a koldusokat is kedvező előjelnek tekintették régen, a leprásokról viszont azt tartották, hogy nagyon rossz dolog várható.
Azt is jó szerencsének vélték az ókorban, ha valaki esküvői menettel találkozott, ezért az ifjú párnak olyan nagy tisztelet járt, hogy még a perzsa király is kitért az útjuk elől.
Az ókorban annyira babonásak voltak az emberek, hogy sehova sem voltak hajlandóak addig elindulni, amíg nem mutattak be áldozatot az isteneknek, akikből volt egy jó pár, és nem kaptak valami jóslatot.
Kínosan ügyeltek arra, hogy minden tevékenységüket pontosan akkor végezzék, amikor a lehető legjobb szerencsét kaphatják meg ahhoz.
A papok és jósok feladata ezért elsősorban az volt az ókorban, hogy megmondják az embereknek, hogy mikor házasodjanak, kössenek szerződést, utazzanak, és ehhez melyik istennek mutassanak be áldozatot.
Az ókoriak az étkezést sem kezdték el addig, amíg az első falatot, és első korty italt nem adták az isteneknek, amit a tűzbe dobtak, vagy a földre öntöttek.
A tengeri kereskedők sem indultak addig útnak, amíg nem dobtak be pénz, vagy valami számukra értékes dolgot a tengerbe, hogy ezzel a kis veszteséggel elkerüljék a nagyobbat, kiengeszteljék az isteneket, és elnyerjék a támogatásukat annak érdekében, hogy sima útjuk legyen.
Némely ókori kultúra az emberáldozattól sem riadt vissza, ha arról volt szó, hogy megnyerjenek egy háborút. Karthágóban, például, gyermekeket áldoztak fel Baálnak.
Mint a történelemből ismeretes, nem minden népnek sikerült fennmaradnia annak ellenére, hogy komolyan vették a babonákat, amelyek közül sokban még ma is hisznek az emberek, bár fogalmuk sincs, hogy honnan ered az valójában.
(Forrás: HarmoNet)
A babonák egyidősek az emberiséggel, hiszen, amióta világ a világ, megrémiszti az embereket az, hogy mennyire keveset tudnak arról, ami körül veszi őket, ezért keresnek valami kapaszkodót, amiben hihetnek. Ez rendszerint a babona, amelyek közül nem egy még az ókorból származik.
Egyiptomban abban bíztak a polgárok, hogy a vörös szín mindentől megvédi őket, ezért ilyen színűre festették a házaikat, a vagyontárgyaikat, a hajókat, de még az állatokat és a fákat is.
A vörös színhez köthető hiedelem, nem csak Egyiptomban létezett, hanem Krétán és Rómában is, ahol szintén az épületeket festették be pirossal, hogy megvédje őket a tűzvésztől.
Ám hiába a vörös szín, volt ahol hatástalannak bizonyult. A „pompei vörös”, amit Pompeiben feltárt házak színéről neveztek el, mint ismeretes, nem hozta meg a kívánt hatást. Ugyanilyen szerencsétlenül járt, a vörös ellenére, a knosszoszi palota is, amely földrengésben és tűzvészben lett oda.
Ehhez a színhez nem csak a védelmezést kapcsolták az ókorban, hanem az áldozatot és a termékenységet is.
A görögök a halottakat vörös lepellel takarták le, hogy ezzel áldozatnak tüntessék fel őket az alvilágban, hogy így lejuthassanak közéjük.
Rómában az esküvőkön nem fehér fátylat viselt a menyasszony, hanem vöröset, hogy ezzel szimbolizálják azt, hogy termékeny a lány.
Ebből is adódik, hogy a nemiség színe is a vörös volt. Mivel a kurtizánok nem viseltek fátylat, a hajukat voltak képtelenek befesteni, ezért is jelzi napjainkban a nyilvános házakat piros lámpa.
Az ókorban a vörössel kevert vér a hatalmat jelképezte, ezért a diadalmenetet tartó hadvezér arcát vérrel festették vörösre, és csak az uralkodó hordhatott teljesen vörös ruhát.Az ókori görögöknél a katonák is viselhettek vöröset, hogy az védelmezze őket. Ilyen vörös ruha a, mindenki által jól ismert, spártaiak vörös köpenye.
Az amuletteket sem a modern ember kezdte el használni, hanem azoknak is az régmúltba, egészen az őskorba, nyúlnak vissza a gyökerei.
Az ősemberek varázscsontokat, nyakba akasztható köveket, dísztárgyakat készítettek.
Az ókorban, az egyiptomiak főleg szkarabeuszt, és ankh keresztet viseltek ékszerként.
Náluk jobban csak a görögök és a rómaiak imádták az amuletteket, ugyanis náluk elismert szakma volt az amulett készítés és árusítás. Komoly versengés is volt a szentélyek között, hogy kinek az amulettje nyújt igazi védelmet a gonosz és a baj ellen.
Az ókorban főleg a szemmel verés ellen, gyermekáldásért, rontás ellen, és szerencse reményében viselték az amuletteket az emberek.
A kor egyik érdekessége az, hogy a gyerekeknek külön amulettet készítettek, a bullat, amit a kisfiúk a nyakukban viseltek. Ez a nagyobb pénzérme azt jelképezte, hogy a gyerek az istenek védelme alatt áll. Amikor a fiú nagykorú lett, akkor levették a nyakából az amulettet, és a házi oltárra tették.A lányoknak is megvolt a saját amulettjük. Ők a játék babájukat áldozták fel.
Az ókori rómaiaknál az amulettek mindig az egyik istent, vagy istennőt jelképezte, mert abban hittek, hogy ők megvédik őket a bajtól. A katonák Marsban, a nők Junoban, Vestaban, és Demeterben hittek a legerősebben.
A jóslás is közkedvelt volt már az ókorban is. Sokan el sem mentek addig egy fontos eseményre, amíg nem keresték fel a jósukat. A kor legnagyobb népszerűségének a béljósok örvendtek, akik az áldozati állatok beléből olvasták ki a jövőt.
Amennyiben a belek épek és egészségesek voltak, akkor pozitív volt a jóslat, de, ha belek betegek voltak, vagy megsérültek, amikor felnyitották az állat hasát, és a tartalmuk kiömlött, akkor negatív volt a jóslat.
A színeken, amuletteken, és jóslatokon kívül, rengeteg mindennapos babona is élt az ókorban, ahogy ma is.
A fekete macskák körüli hiedelmek is ebből a korból származnak. Egyiptomban úgy vélték, hogy ez az állat szerencsét hoz, de ha már valakire kutya ugatott, az balszerencsére számíthatott, ahogy az is, akinek elpusztult az állata, vagy nem ette meg az elé tett ételt.
Ugyancsak rossz ómen volt, ha megbotlott valaki.
Az, hogy valaki tüsszent, és azt mondják, hogy igazat mondott, szintén az ókorból származó babona.
A felreppenő madarak, főleg a galamb és a sas, mindig nagy szerencsét jelképezett. A szakadt szandál viszont azt jelentette, hogy szerencsétlenség fog történni az úton, ahogy a kiesett kerék sem ígért semmi jót, úgyhogy jobb volt visszafordulni, és elhalasztani az utazást.
A szerencsétlenségeket túlélt emberekről azt tartották az ókorban, hogy szerencsét hoznak, mert az istenek vigyáztak rájuk, ezért próbálta mindenki megérinteni őket.
Furcsa módon a koldusokat is kedvező előjelnek tekintették régen, a leprásokról viszont azt tartották, hogy nagyon rossz dolog várható.
Azt is jó szerencsének vélték az ókorban, ha valaki esküvői menettel találkozott, ezért az ifjú párnak olyan nagy tisztelet járt, hogy még a perzsa király is kitért az útjuk elől.Az ókorban annyira babonásak voltak az emberek, hogy sehova sem voltak hajlandóak addig elindulni, amíg nem mutattak be áldozatot az isteneknek, akikből volt egy jó pár, és nem kaptak valami jóslatot.
Kínosan ügyeltek arra, hogy minden tevékenységüket pontosan akkor végezzék, amikor a lehető legjobb szerencsét kaphatják meg ahhoz.
A papok és jósok feladata ezért elsősorban az volt az ókorban, hogy megmondják az embereknek, hogy mikor házasodjanak, kössenek szerződést, utazzanak, és ehhez melyik istennek mutassanak be áldozatot.
Az ókoriak az étkezést sem kezdték el addig, amíg az első falatot, és első korty italt nem adták az isteneknek, amit a tűzbe dobtak, vagy a földre öntöttek.
A tengeri kereskedők sem indultak addig útnak, amíg nem dobtak be pénz, vagy valami számukra értékes dolgot a tengerbe, hogy ezzel a kis veszteséggel elkerüljék a nagyobbat, kiengeszteljék az isteneket, és elnyerjék a támogatásukat annak érdekében, hogy sima útjuk legyen.
Némely ókori kultúra az emberáldozattól sem riadt vissza, ha arról volt szó, hogy megnyerjenek egy háborút. Karthágóban, például, gyermekeket áldoztak fel Baálnak.
Mint a történelemből ismeretes, nem minden népnek sikerült fennmaradnia annak ellenére, hogy komolyan vették a babonákat, amelyek közül sokban még ma is hisznek az emberek, bár fogalmuk sincs, hogy honnan ered az valójában.
(Forrás: HarmoNet)
Hozzászólások