Ami nélkül ne nyúljunk mágiához!
Kés, varázskör, gyógynövények, és még egy sor más eszközre van szükségünk, ha varázsolni akarunk. 
Nem elég csak felmondanunk egy verset ahhoz, hogy elérjük a kívánt hatást. Ha mágiával akarunk foglalkozni, akkor annak minden alapját és szabályát meg kell tanulnunk, és be is kell tartanunk azokat, hiszen ezek mind ősi hagyományokon nyugszanak.
Legyen szó szerelmi, védő, karrier, egészség mágiáról, akkor is utána kell járnunk, hogy melyik szertartáshoz mire lesz szükségünk. A kezdőknek ehhez tökéletes könyv Eileen Holland „Boszorkánypraktikák” című könyve, amiben témákra bontva le van jegyezve minden mágia, és a hozzávalók.
A szertartások „alapanyagai”, főleg a kövek, istenek, gyógynövények, eltérnek egymástól, de bizonyos eszközökre minden esetben szükség van. Ilyen kellék az athame, amivel minden boszorkánynak rendelkeznie kell!
Az athame, vagy tőr, tulajdonképpen egyfajta kés, ami rendszerint acélból készült, és kétélű a pengéje. A mérete a tulajdonosától függ, ahogy az is, hogy mivel tesszük a sajátunkká. Természetesen, mint minden mágikus eszközt, ezt is fel kell szentelni!
A fából készült varázspálca is elengedhetetlen kellék, ez készülhet fűzből, kőrisből, mogyoróból vagy akár berkenyéből is. A hossza legtöbbször 53 centiméter, de érhet a könyökünktől az ujjhegyünkig is.
Ügyeljünk arra, hogy a kézben fogott részétől, a végéig egyre vékonyodjon! A varázspálca funkcióját betöltheti a bot is, amely legyen olyan hosszú, mint a testmagasságunk.
A csengettyűre akkor van szükség, ha többen végzünk el egy szertartást. Ez emeli az energiák rezgésszintjét, amivel kiegészíti a harmóniához szükséges energiákat, és összehangolja az egybegyűltek erőit.
Még mielőtt bármit is csinálnák, vonjunk magunk köré egy varázskört, aminek nagysága attól függ, hogy ki és miért rajzolja maga köré. Mindig keletről kezdjük el meghúzni, az óramutató járásával megegyező irányba.
A négy égtájnak megfelelő ponton, tegyünk le egy-egy fehér gyertyát, amit majd később meg kell gyújtanunk. Akár az egész kört kirakhatjuk gyertyákból, aminek bár nincs jelentősége, mégis emeli a szertartás hangulatát. A kört kötélből is meghúzhatjuk.
Amikor elkészült a kör, akkor készüljünk fel, fogjuk meg az athamét, és lépjünk bele, szenteljük fel, és tegyük meg a felajánlást!
Oltárra is szükségünk van, ha igazi boszorkányok szeretnénk lenni. Ennek a kellékei a gyertya, füstölő, kehely, só, víz, Isteneket ábrázoló szobrok, képek, jelképek, boráldozati edény.
Hogy hol készítsünk oltárt, az nincs megszabva, tehát bármiből, és bárhol megcsinálhatjuk. Jó időben, a természetben, egy sziklán vagy fatörzsön a legideálisabb. Lakáson belül akár egy asztal is megfelel a célra, de figyeljünk arra, hogy ne legyen benne fém, mert az vezeti az energiát.
A házi-oltáron hátul egy kétkezes sámándobnak kell lennie, ami mellé tegyük le az Árnyak könyvét, ami szintén elengedhetetlen eszköz. Ez lehet egy akármilyen füzet, vagy díszes könyv, amibe a saját szertartásainkat írjuk le, egy olyan tollal, amivel sehova máshova nem írunk!
Az Árnyak könyve elé tegyük le a varázspálcánkat, tőrünket, és a pentakulumot. Az oltár szélére helyezzük a varázskör felhúzásához használatos eszközt, azaz a gyertyákat, vagy kötelet. Ezek mellett még legyen az oltáron gyertyatartó, gyertya, füstölők, és tartók hozzá, kis tál só, nagy tál víz, kelyhek és boráldozati edény.
Ha beszereztünk minden szükséges kelléket, és elrendeztük azokat, akkor nézzünk utána, hogy mire van még szükségünk a szertartáshoz, és szerezzük be azokat is! Azt is meg kell néznünk, hogy melyik napszakban, és napon érdemes elvégezni egy-egy varázslatot, hogy biztosan elérjük a kívánt hatást! Ezután kezdődhet a mágikus munka.
Nem elég csak felmondanunk egy verset ahhoz, hogy elérjük a kívánt hatást. Ha mágiával akarunk foglalkozni, akkor annak minden alapját és szabályát meg kell tanulnunk, és be is kell tartanunk azokat, hiszen ezek mind ősi hagyományokon nyugszanak.
Legyen szó szerelmi, védő, karrier, egészség mágiáról, akkor is utána kell járnunk, hogy melyik szertartáshoz mire lesz szükségünk. A kezdőknek ehhez tökéletes könyv Eileen Holland „Boszorkánypraktikák” című könyve, amiben témákra bontva le van jegyezve minden mágia, és a hozzávalók.
A szertartások „alapanyagai”, főleg a kövek, istenek, gyógynövények, eltérnek egymástól, de bizonyos eszközökre minden esetben szükség van. Ilyen kellék az athame, amivel minden boszorkánynak rendelkeznie kell!
Az athame, vagy tőr, tulajdonképpen egyfajta kés, ami rendszerint acélból készült, és kétélű a pengéje. A mérete a tulajdonosától függ, ahogy az is, hogy mivel tesszük a sajátunkká. Természetesen, mint minden mágikus eszközt, ezt is fel kell szentelni!
A fából készült varázspálca is elengedhetetlen kellék, ez készülhet fűzből, kőrisből, mogyoróból vagy akár berkenyéből is. A hossza legtöbbször 53 centiméter, de érhet a könyökünktől az ujjhegyünkig is.
Ügyeljünk arra, hogy a kézben fogott részétől, a végéig egyre vékonyodjon! A varázspálca funkcióját betöltheti a bot is, amely legyen olyan hosszú, mint a testmagasságunk.
A csengettyűre akkor van szükség, ha többen végzünk el egy szertartást. Ez emeli az energiák rezgésszintjét, amivel kiegészíti a harmóniához szükséges energiákat, és összehangolja az egybegyűltek erőit.Még mielőtt bármit is csinálnák, vonjunk magunk köré egy varázskört, aminek nagysága attól függ, hogy ki és miért rajzolja maga köré. Mindig keletről kezdjük el meghúzni, az óramutató járásával megegyező irányba.
A négy égtájnak megfelelő ponton, tegyünk le egy-egy fehér gyertyát, amit majd később meg kell gyújtanunk. Akár az egész kört kirakhatjuk gyertyákból, aminek bár nincs jelentősége, mégis emeli a szertartás hangulatát. A kört kötélből is meghúzhatjuk.
Amikor elkészült a kör, akkor készüljünk fel, fogjuk meg az athamét, és lépjünk bele, szenteljük fel, és tegyük meg a felajánlást!
Oltárra is szükségünk van, ha igazi boszorkányok szeretnénk lenni. Ennek a kellékei a gyertya, füstölő, kehely, só, víz, Isteneket ábrázoló szobrok, képek, jelképek, boráldozati edény.
Hogy hol készítsünk oltárt, az nincs megszabva, tehát bármiből, és bárhol megcsinálhatjuk. Jó időben, a természetben, egy sziklán vagy fatörzsön a legideálisabb. Lakáson belül akár egy asztal is megfelel a célra, de figyeljünk arra, hogy ne legyen benne fém, mert az vezeti az energiát.A házi-oltáron hátul egy kétkezes sámándobnak kell lennie, ami mellé tegyük le az Árnyak könyvét, ami szintén elengedhetetlen eszköz. Ez lehet egy akármilyen füzet, vagy díszes könyv, amibe a saját szertartásainkat írjuk le, egy olyan tollal, amivel sehova máshova nem írunk!
Az Árnyak könyve elé tegyük le a varázspálcánkat, tőrünket, és a pentakulumot. Az oltár szélére helyezzük a varázskör felhúzásához használatos eszközt, azaz a gyertyákat, vagy kötelet. Ezek mellett még legyen az oltáron gyertyatartó, gyertya, füstölők, és tartók hozzá, kis tál só, nagy tál víz, kelyhek és boráldozati edény.
Ha beszereztünk minden szükséges kelléket, és elrendeztük azokat, akkor nézzünk utána, hogy mire van még szükségünk a szertartáshoz, és szerezzük be azokat is! Azt is meg kell néznünk, hogy melyik napszakban, és napon érdemes elvégezni egy-egy varázslatot, hogy biztosan elérjük a kívánt hatást! Ezután kezdődhet a mágikus munka.
Hozzászólások