Az Elíziumi mezők létező hely lehetett

Nincs kizárva, hogy az ókori görögök legcsodálatosabb helye mellett ténylegesen létezett a tibeti Atlantisz, a majomisten városa, El dorado és Avalon.A történelmi legendák tele vannak kitalált helyekkel, legalábbis sokan úgy gondolunk a különféle mennyországokra, poklokra, mágikus helyekre, hogy azok biztos a korabeli emberek fantáziájában született ugyanúgy, ahogy napjainkban is mesés világokba kalauzolják el az írók az olvasókat.

Ugyanakkor, ahogy ma is, úgy a múltban is lehetséges volt, hogy egy létező helynek adtak misztikus színezetet az őseink. Ebből kiindulva nincs kizárva, hogy az alábbi öt mitikus hely ténylegesen létezett.

Elíziumi mezők: Az ókori görög mitológiában a mennyországnak felelt meg az a gyönyörű hely, ahova a megfáradt lelkek a haláluk után kerülhettek, hogy örök időkre megpihenjenek. Az Elíziumi mezők a világ legcsodálatosabb helyei közé tartozik, amiről több görög feljegyzés is született.

Homérosz így írt róla:

„...hol a legkönnyebb lét várja a földi lakókat, hó nem esik, viharok se dúlnak, nincs soha zápor, éles hangú Zephír szele fúj csak folyton e tájon, Ókeánosztól jő, hogy az embereket felüdítse.”

Ezek alapján az Elíziumi mezők egy olyan utópisztikus hely lehetett, ahol az emberek szíve és lelke egybeolvadt, megszabadultak a földi élet súlyától és maguk mögött hagyhatták a problémákat, fájdalmas emlékeket.

Homérosz az Elíziumi mezőkről úgy írt, mintha egy valóban létező földrész lenne, emiatt rengetegen kezdték keresni a csodálatos helyet, ahova egyelőre senkinek sem sikerült eljutnia, ám tudva, hogy a Földnek mennyi meseszép, megnyugtató helye van, nem nehéz elképzelni, hogy egyszer kiderül, hogy melyik területet tekintették az Elíziumi mezőknek az ókori görögök.Shambhala - A tibeti Atlantisz: A tibeti és az indiai kultúrában létezik egy mitikus hely, ahol a föld és az ég összeér. Ez a találkozási pont gyógyító erővel, egyfajta varázslatos légkörrel rendelkezik. Ennek a csodás területnek az alapját az a legenda adja, amely arról szól, hogy Buddhát a Shambhalában avatták be a titkos tanokba.

A történetben Shambhala hatalmas, hófödte csúcsok között bújik meg egy völgyben. A lámák hite szerint nem adatik meg mindenkinek, hogy eljusson erre a mitikus helyre, mert Shambhala csak azok számára látogatható meg, akik meghívást kapnak oda, hiszen a területen élők az evolúció egy magasabb fokán állnak.

Ha tehát valakit meghívnak oda, akkor az azt jelenti, hogy az adott személy is elérte a megfelelő lelki és szellemi állapotot, vagyis megvilágosodott. A legenda arról is szól, hogy Shambhala lakói saját maguk gyógyították meg a betegségeiket, telepatikusan olvastak mások gondolataiban, a jövőbe láttak, és 100 évig is élhettek.

Shambhala királya amellett, hogy ismerte a fejlett technikákat, még nagyon messzire is ellátott, annyira messzire, hogy egy égre nyíló ablakon át tanulmányozta más bolygók lakosainak életét.A majomisten városa: A messzi időkre visszanyúló legenda az elmúlt időben többször is napirendre került, mert a legfrissebb ásatások során a régészek olyan új és érdekes leletekre bukkantak, amelyek azt bizonyíthatják, hogy a majomisten városa létezett.

2012-ben, Honduras keleti esőerdeiben, légi felvételek segítségével, ismeretlen kultúra nyomaira bukkantak a kutatók, akik piramisokat, földsáncokat és kőszobrokat találtak. Hondurasban több évszázada mesélnek arról a fehér városról, a majomisten városáról, amelynek létezése Hernán Cortés hódításaiig nyúlik vissza, és amely óriási gazdagságot sejtett.

A Houstoni Egyetem kutatói érdeklődését felkeltette a több évszázados történet, ezért egy repülőgépről térképezték fel a lidar-technológiával, vagyis lézersugarakkal, a La Mosquitia régió térséget, ahol olyan egyesen és derékszögű struktúrák után kutattak, amelyek emberi kéztől származhatnak.El dorado: A legendás aranyvárost „Z” városként is emlegetik. Mivel egy rengeteg titkot őrző helyről van szó, így nem csoda, hogy rengeteg kalandor vágott már neki a dél-amerikai őserdők sűrűjének, hogy megtalálják a romvárost, ám ezidáig sikertelenül.

Az El dorado városáráról szóló legenda keletkezésének idején az arany volt a legnagyobb kincs az emberek életében. A történet szerint rengeteg aranyat találtak Prester John királyságában, a kincset pedig sárkányok őrizték az ősi északon.

Az aranyváros olyan csábító volt, hogy Nagy Sándor annak hatására indult Perzsiába, ez vette rá a portugálokat arra, hogy lehajózzanak a térképről, a spanyolok pedig emiatt juthattak el az Újvilágba. El dorado felkutatása sokakat kalandra csábított, ám rengetegen belehaltak a küldetésbe.

A múltban az emberek az Amazonas-medencében képzelték el a mitikus várost, ahova az évszázadok során több expedíció is elindult, köztük 1540 februárjában a két spanyol konkvisztádor, Francisco de Orellana és Gonzalo Pizarro által vezetett misszió, ami az ecuadori Quitóból indult keletre.

A csapat már az esőerdő mélyén járt, amikor kezdtek kifogyni a készletükből, aminek következményeként több, mint háromezren éhen haltak. Az expedíció vezetői ekkor úgy döntöttek, hogy Orellana továbbhajózik a Napo folyón, hogy élelmet keressen, Pizarro pedig a túlélőkkel visszatért Quitóba, mert úgy érezte, hogy elbukott a küldetésük. Orellana végül nem találta meg az aranyvárost, ahogy azóta se senkit.Avalon: Az Arthur király legendáiból ismert Avalon egy paradicsomi hely lehetett, ahol mindig tavasz van és senki sem öregszik meg. A legenda szerint erre a helyre vitték az utolsó csatájában megsérült Arthur királyt, hogy begyógyítsák annak sebeit.

Sokan úgy gondolják, hogy Avalon valójában a somerseti alföld vidékén található Glastonbury, ezért ott kellene keresni Arthur király sírját, de abban is többen biztosak, hogy az ott magasodó sziklacsúcs korábban a túlvilág bejárataként szolgált. A hiedelmek szerint Arthur király legendás kardja, az Excalibur Avalonban készült.

A mindenki által jól ismert mondát az 1100-as években terjesztették el egy helyi, ma már csak romjaiban álló, kolostor szerzetesei, akik azt hitték, hogy sikerült megtalálniuk Arthur király és felesége csontjait.

A megjelölt terület napjainkban népszerű zarándokhely, az ott található domb pedig szent hely, ugyanis a kelták és a druidák rendszeresen felkeresték, mert abban hittek, hogy Avalont ősi erdők ölelik körbe.

(Forrás: avilagtitkai.com)