Az utolsó magyar mágus
Scherbák Viktor a görög mitológiából kölcsönözte a művésznevét, ami Kharon, azaz az alvilág révésze volt.
1907-ben született Scherbák Viktor, az utolsó magyar mágus, aki arra vállalkozott, hogy hidat ver a mágikus kor és a XX. század közé. A férfi emiatt is választotta a Wictor Charon művésznevet, hiszen a görög mitológiában Kharon az, aki a csónakjával átviszi az elhunytakat a túlvilágra.
A név választás másik oka az volt, hogy Scherbák Viktor az „Atlantiszi mágia” című könyvében leírta, hogy az atlanti jóga használatával, mély meditációban eljutott abba a másik világba, ahova egy fenék nélküli csónakban utazott. Odaát ragyogó mezőket látott, és lenyűgöző lényeket.
Scherbák Viktor művész családba született. A szülei színészek voltak. Az egy évvel fiatalabb húga pedig Szepes Mária, aki a mai napig meghatározó alakja hazánk ezoterikus irodalmának.
Amikor a mágus édesapja meghalt, akkor az édesanyja 1915-ben hozzáment Balogh Béla filmrendezőhöz, aki többek között a magyar filmművészet egyik klasszikusát, a Valahol Európában című film forgatókönyvért írta.
Scherbák Viktor megtanulta a szanszkrit nyelvet, és a zeneakadémián végzett. Ezután a családi filmvállalat számos alkotásához ő szerezte a kísérőzenét.
Az utolsó magyar mágus nem reklámozta, hogy milyen titkos tudományokhoz ért, és soha nem vált gyakorló okkultistává, nem nyitott jósdát. Ő inkább a remete életet választotta, és filozófusként, a felesége társaságában írta tanulmányait.
A férfi több mint 50 ezoterikus művet alkotott, de azt nem élhette meg, hogy ezek meg is jelenjenek. Habár a könyvespolcokról nem lehetett levenni a műveit, Scherbák Viktor mégis jelentős szellemi hatást gyakorolt a meglehetősen kicsi magyar okkult szellemi közösségre.
Wictor Charon volt például az, aki megfogalmazta, hogy a mágia jelenségei több nagy csoportba oszthatók, de ezek ugyanabból a forrásból fakadnak.
Ceremoniális mágia – a művészetek, főként az irodalom és a zene erején keresztül hat.
Démonmágia – a láthatatlan világ (túlvilág) erőit fogja munkára.
Akarat mágia – az indulatok és a vágyak erejét használja.
Atlanti mágia – a makrokozmosz, a világegyetem erőforrásaira támaszkodik.
A mágus szerint az ember valamennyi mágikus irányzatot el tudja sajátítani, ha edzi az agyát. A mai szakemberek tulajdonképpen ezt nevezik agykontrollnak. Wictor Charon azonban még így írt erről:
„A mágia az ősi hagyományok szerinti erőt jelenti. A képzelet önmagát megvalósító varázserejét. S, hogy ez mennyire reális, ma is bizonyítják korunk orvostudományának legkiválóbb kutatói és gyakorlói, akik felismerték, hogy az ember romboló képzeletével beteggé teheti, vagy bizakodó akaratával, hitével meggyógyíthatja önmagát.”
A mágus nyíltan írt a megidézhető szellemekről, a tudatátvitelről, és felhívta a figyelmet a mágia veszélyeire is. Wictor Charon a könyveiben lejegyezte, hogy a nem kellő koncentrálás esetén a kozmikus energiák pusztítóbban hatnak az agyra ahelyett, hogy kiteljesítenék szellemi energiánkat.
Scherbák Viktor leírta ugyanazokat a gyakorlatokat az imanigáció (képzeleti erő, amely másokat befolyásol) eléréséhez, mint amire José Silva agykontrollja tanít. Ezek között csak annyi az eltérés, hogy a magyar mágus nem alfa-állapotról írt, hanem extázisról.
Arról, amit Silva magasabb intelligenciának vagy tanácsadónak nevez, azt Scherbák Viktor így magyarázta:
„Az asztrál fény az a közeg, amely a beavatott gondolatait, parancsait a távolba közvetíti. Ez képezi az alapját azoknak az asztrálformáknak, melyek a művész szolgálatára sietnek a láthatatlan, démoni világ küszöbén.”
Az utolsó magyar mágus nemzetközi szinten is ismert volt. Scherbák Viktort leginkább az 1810-ben született Alphonse Luis Constant-t hasonlíthatjuk. Ő Eliphast Lévi álnéven írt mágiáról szóló könyveket. Alphonse Luis Constant a katolikus egyház felszentelt papja volt egészen addig, amíg botrányos viselkedése, és nézetei miatt, nem közösítették ki.
Alphonse Luis Constant ezután újságíróként dolgozott, de túlságosan szókimondó volt, ami miatt háromszor is börtönbe zárták. A férfi ezután vette fel az álnevét, majd felhasználta a korábbi teológia ismereteit, és nekiállt az okkultizmus tanításának.
Scherbák Viktor 1976. október 22-én halt meg. Életében összesen 52 könyvet írt. Ezek közül a következők jelentek meg:
Az ember két élete - A misztikus út - Solaria Kiadó 1986
Atlantiszi mágia - Média Kiadó 1990
Önmenedzselés felsőfokon - Szemtanú Kiadó 1990
Az alkonyi bárka misztériuma - Ecoplan Kft. 1993
A misztikus út - Vízöntő Kiadó 1993
Académia Occulta - Arkánum Szellemi Iskola 1994
Az új eón tudománya - Rockcity kft. 1999
Létrás macska kalandjai (mese) - Pacific 17 Kiadó 1992
(Forrás: legendavadasz.hu)
1907-ben született Scherbák Viktor, az utolsó magyar mágus, aki arra vállalkozott, hogy hidat ver a mágikus kor és a XX. század közé. A férfi emiatt is választotta a Wictor Charon művésznevet, hiszen a görög mitológiában Kharon az, aki a csónakjával átviszi az elhunytakat a túlvilágra.A név választás másik oka az volt, hogy Scherbák Viktor az „Atlantiszi mágia” című könyvében leírta, hogy az atlanti jóga használatával, mély meditációban eljutott abba a másik világba, ahova egy fenék nélküli csónakban utazott. Odaát ragyogó mezőket látott, és lenyűgöző lényeket.
Scherbák Viktor művész családba született. A szülei színészek voltak. Az egy évvel fiatalabb húga pedig Szepes Mária, aki a mai napig meghatározó alakja hazánk ezoterikus irodalmának.
Amikor a mágus édesapja meghalt, akkor az édesanyja 1915-ben hozzáment Balogh Béla filmrendezőhöz, aki többek között a magyar filmművészet egyik klasszikusát, a Valahol Európában című film forgatókönyvért írta.
Scherbák Viktor megtanulta a szanszkrit nyelvet, és a zeneakadémián végzett. Ezután a családi filmvállalat számos alkotásához ő szerezte a kísérőzenét.
Az utolsó magyar mágus nem reklámozta, hogy milyen titkos tudományokhoz ért, és soha nem vált gyakorló okkultistává, nem nyitott jósdát. Ő inkább a remete életet választotta, és filozófusként, a felesége társaságában írta tanulmányait.
A férfi több mint 50 ezoterikus művet alkotott, de azt nem élhette meg, hogy ezek meg is jelenjenek. Habár a könyvespolcokról nem lehetett levenni a műveit, Scherbák Viktor mégis jelentős szellemi hatást gyakorolt a meglehetősen kicsi magyar okkult szellemi közösségre.
Wictor Charon volt például az, aki megfogalmazta, hogy a mágia jelenségei több nagy csoportba oszthatók, de ezek ugyanabból a forrásból fakadnak.Ceremoniális mágia – a művészetek, főként az irodalom és a zene erején keresztül hat.
Démonmágia – a láthatatlan világ (túlvilág) erőit fogja munkára.
Akarat mágia – az indulatok és a vágyak erejét használja.
Atlanti mágia – a makrokozmosz, a világegyetem erőforrásaira támaszkodik.
A mágus szerint az ember valamennyi mágikus irányzatot el tudja sajátítani, ha edzi az agyát. A mai szakemberek tulajdonképpen ezt nevezik agykontrollnak. Wictor Charon azonban még így írt erről:
„A mágia az ősi hagyományok szerinti erőt jelenti. A képzelet önmagát megvalósító varázserejét. S, hogy ez mennyire reális, ma is bizonyítják korunk orvostudományának legkiválóbb kutatói és gyakorlói, akik felismerték, hogy az ember romboló képzeletével beteggé teheti, vagy bizakodó akaratával, hitével meggyógyíthatja önmagát.”
A mágus nyíltan írt a megidézhető szellemekről, a tudatátvitelről, és felhívta a figyelmet a mágia veszélyeire is. Wictor Charon a könyveiben lejegyezte, hogy a nem kellő koncentrálás esetén a kozmikus energiák pusztítóbban hatnak az agyra ahelyett, hogy kiteljesítenék szellemi energiánkat.
Scherbák Viktor leírta ugyanazokat a gyakorlatokat az imanigáció (képzeleti erő, amely másokat befolyásol) eléréséhez, mint amire José Silva agykontrollja tanít. Ezek között csak annyi az eltérés, hogy a magyar mágus nem alfa-állapotról írt, hanem extázisról.
Arról, amit Silva magasabb intelligenciának vagy tanácsadónak nevez, azt Scherbák Viktor így magyarázta:
„Az asztrál fény az a közeg, amely a beavatott gondolatait, parancsait a távolba közvetíti. Ez képezi az alapját azoknak az asztrálformáknak, melyek a művész szolgálatára sietnek a láthatatlan, démoni világ küszöbén.”
Az utolsó magyar mágus nemzetközi szinten is ismert volt. Scherbák Viktort leginkább az 1810-ben született Alphonse Luis Constant-t hasonlíthatjuk. Ő Eliphast Lévi álnéven írt mágiáról szóló könyveket. Alphonse Luis Constant a katolikus egyház felszentelt papja volt egészen addig, amíg botrányos viselkedése, és nézetei miatt, nem közösítették ki.Alphonse Luis Constant ezután újságíróként dolgozott, de túlságosan szókimondó volt, ami miatt háromszor is börtönbe zárták. A férfi ezután vette fel az álnevét, majd felhasználta a korábbi teológia ismereteit, és nekiállt az okkultizmus tanításának.
Scherbák Viktor 1976. október 22-én halt meg. Életében összesen 52 könyvet írt. Ezek közül a következők jelentek meg:
Az ember két élete - A misztikus út - Solaria Kiadó 1986
Atlantiszi mágia - Média Kiadó 1990
Önmenedzselés felsőfokon - Szemtanú Kiadó 1990
Az alkonyi bárka misztériuma - Ecoplan Kft. 1993
A misztikus út - Vízöntő Kiadó 1993
Académia Occulta - Arkánum Szellemi Iskola 1994
Az új eón tudománya - Rockcity kft. 1999
Létrás macska kalandjai (mese) - Pacific 17 Kiadó 1992
(Forrás: legendavadasz.hu)
Hozzászólások