Divat a mandala, tudjunk meg róla többet!

Divatba jöttek a mandalák. Szinte naponta találkozunk velük, megcsodáljuk őket, tudjunk meg róluk kicsit többet.

A mandala egy szent hely, leggyakrabban egy kör, amely az örökkévalóság és a teljesség  szimbóluma. Szimbolizálja a világegyetemet is, hiszen a Föld, a Nap és a csillagok mind-mind kör alakúak.



 

Minden mandala egy kép, amely egy történetet mond el, térkép egy utazáshoz, amelyet a legbelsőbb énünkbe tehetünk meg. Mindannyian keressük a boldogságot, és a kiteljesedést, ehhez a mandala egy eszköz, amely megmutatja a helyes utat, segít meditálni, elmélyülni, és rátalálni arra az útra, amelyet keresünk, és rámutat arra, hogy mi állunk a középpontban, képesek vagyunk megtartani a nyugalmat és a csendet, bármilyen viharok dúljanak is körülöttünk.

Bár mi a mandalákat a keleti kultúráknak tulajdonítjuk, ők mégis rávilágítanak arra, hogy mandalák szinte minden kultúrában, sőt a természetben is megtalálhatóak, csak meg kell keresnünk őket.

A román vagy gótikus stílusban épült templomok úgynevezett rózsaablakai szintén mandalának tekinthetőek. Ilyen található például a spanyolországi Palma katedrálisban, vagy a párizsi Notre-Dame-ban, vagy az angliai Szent Mátyás templomban, illetve az esztergomi várban is.
             

 

A természetben is találkozhatunk mandalákkal, gondoljunk például a napraforgóra, melynek a közepében ott vannak a magok, az új élet. A kinyílt rózsát is tekinthetjük mandalának, de a pókhálót és a madárfészket is.

     

     

 

A múlt században CG Jung svájci pszichológus a mandalákat hívta segítségül, hogy megértse a betegek legbensőbb gondolatait és érzéseit. Arra kérte a pácienseit, hogy rajzoljanak, firkálgassanak, és felismerte, hogy a kör szimbólum minden munkában szerepel. Miután megtanulta értelmezni ezeket az ábrázolásokat, pillanatfelvételeket kapott a páciens pillanatnyi mentális, érzelmi és lelki állapotáról. Ezután kezdte el használni a mandalákat arra, hogy a betegek mélyebben megismerhessék önmagukat, hiszen a rajzokban ugyan megjelentek az átélt viharok, és problémák, de a kör közepén ott rejtőzött a béke, a szépség, és a nyugalom, mely belül, a lélek mélyén lakozik.

A mandalák szimbólumai és képei kultúránként eltérnek, egyes helyeken isteneket ábrázolnak, máshol geometrikus ábrákat, vagy természeti motívumokkal töltik ki a mandalát. Az eltérő ábrázolást tekinthetjük más nyelvnek, azonban a lényeg mindenhol ugyanaz: függetlenül a történelmi és kulturális eltérésektől, a mandalák, ha hagyjuk őket velünk rezonálnak, és rávezetnek arra az útra, ahol megtaláljuk a saját belső békénket, igazságunkat.

              

 

Ha kellő részletességgel tanulmányozunk, vizsgálunk egy mandalát, akkor kapcsolatba léphetünk a belső lényünkkel, ahol csak magunkra figyelhetünk, a középpontban, mi magunk vagyunk. Bármilyen motívumot is tartalmazzon egy mandala, lehet az elegáns, egyszerű, vagy bonyolult, tele szimbólumokkal, formákkal, vibrálóan színes, vagy egyszerű, puritán, mindenképpen tartalmazza az igazságot, ha megtanuljuk olvasni. Ha megérjük az üzenetet, minden egyes szimbólum, forma, és szín segíti a változást bennünk, ami közelebb visz minket a lelki béke helyreállításában. A mandalák tanulmányozásával kialakul egy bonyolultabb látásmód, amely arra ösztönöz minket, hogy mindig mélyebben, alaposabban nézzük meg a dolgokat, és ez azt eredményezi, hogy a körülöttünk lévő világra is másképp tekintsünk, sokkal többet látunk és tapasztalunk. Erre az útra visznek minket a mandalák.