Duncan McDougall azt hitte, hogy megmérte a lélek súlyát

Rengeteg hoaxot ihletett az amerikai orvos nézete. A mai napig népszerű tévhit, hogy sikerült megmérni az emberi lélek súlyát, ami 21 grammot nyom. Ezt a hoaxot Duncan McDougall, amerikai orvosnak köszönheti a világ, ugyanis ő volt az, aki az 1900-as években egy bizarr kísérletsorozatba kezdett. Az orvos gyakorlatilag az egész karrierjét arra tette fel, hogy bebizonyítsa azt, hogy az emberi lélek tényleg létezik, tömege van, és megmérhető.

Az 1866-ban született McDougall, aki 115 évvel ezelőtt kezdte meg a kísérleteit, 1907. március 10-én a New York Times-ban publikálta az eredményeit, amelyek orvosi lapokban is megjelentek. Az amerikai orvos kutatásának tudományos hibáira többen rámutattak, de McDougall makacsul kitartott amellett, hogy kellő mennyiségű méréssel és esettel sikerül bebizonyítania az elméletét.

1911-ben azzal került a figyelem középpontjába, hogy kijelentette, hogy az emberi testből távozó lelket le lehet fényképezni, a fotón pedig fényjelenségként látható ez. McDougall 1907-ben adott ki könyvet arról, hogy a kutatási eredményei szerint kijelenthető, hogy az emberi lélek súlya 21 gramm, mert a halál beállta után pontosan ennyit veszít a testsúlyából az elhunyt.

Az orvos tbc-ben szenvedő, súlyos beteg emberek között dolgozott Massachussetben, tehát bőven volt kéznél néhány haldokló, akiken kísérletezhetett. Az alanyok egy része tbc-s volt, de akadt egy diabéteszes, illetve egy hatodik személy, akinek a betegségét orvosilag nem azonosították.

McDougall úgy alakította át a haldoklók ágyát, hogy az egyfajta mérlegként működjön. Ezek a betegek már szinte mozgásképtelenek voltak, amikor az orvos kísérletezni kezdett velük. Mivel McDougall igen precíz ember volt, ezért a lehető legtöbb részletet feljegyezte.

Leírta, hogy az alanyok mennyi időt töltöttek az ágyon, mennyi volt a testsúlyuk, amikor odakerültek, pontosan mikor állt be a halál, de a testnedvek (például verejték), különféle gázok (oxigén, nitrogén) távozását is lejegyezte. Ezt követően azt mérte le, hogy a halál után mennyire csökkent a testsúly. Ez 21 gramm volt, tehát McDougall úgy döntött, hogy a lélek létezik, a súlya pedig pontosan ennyi. Az orvos annyira alapos volt, legalábbis ezt gondolta magáról, hogy kontrollcsoportot is használt. Ebben az esetben 15 kutyát vizsgált meg, ám ők nem vesztettek a súlyukból, miután elpusztultak. McDougall ebből egész egyszerűen azt a következtetést vonta le, hogy az állatoknak nincs lelke.

A kutató saját maga is ráfeküdt az ágyra, majd jó erősen kifújta a levegőt, de így sem tapasztalta, hogy csökkent volna a súlya. Végül 1907 márciusában előállt a kísérleti eredményével, amit sokan kritizáltak.

Augustus P. Clarke például azzal cáfolta az orvos kutatási eredményét, hogy a 21 grammos súlyvesztés annak tudható be, hogy a halál beálltakor a tüdő nem hűti tovább a vért, ezért hirtelen megemelkedik a test hőmérséklete, ami nagyfokú izzadsággal jár.

Karl Kruszelniczki arra mutatott rá, hogy McDougall hat alanyt vizsgált, de csak egyszer kapott 21 grammos súlycsökkenést, míg a többi esetben fokozatosan vesztettek az elhunytak a testsúlyokból. Sajnos, ezek a cáfolatok kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy a téves információ a feledés homályába vesszen.

Habár a kutatás után egyre kevésbé érdekelte a közönséget McDougall, aki 1920-ban halt meg, mégis még ma is gyakran találkozhatunk azzal, hogy tényként emlegetik a tévhitet.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)