Ékszerbabonák

Rengeteg tévhit kering a köztudatban a zafírról, a gyöngyről, az opálról és más ékkövekről.Évezredek óta izgatják az emberek fantáziáját a csillogó, ragyogó drágakövek, ékszerek. Ennek köszönhető, hogy rengeteg babonát költöttek egy-egy fényes darabhoz. A jegygyűrű esetében például azért kell a bal kéz gyűrűs ujján viselni, mert állítólag van ott egy ér, a „vena amoris”, ami közvetlenül a szívhez kapcsolódik, bár erre nincs tudományos bizonyíték.

Ugyancsak a jegygyűrűhöz kapcsolódó hiedelem, hogy senkinek sem engedhetjük meg, hogy valaki más felpróbálja az ékszert, mert az illető elveheti a boldogságunkat, de akár a jegyesünket is.

Azt a szokást is kevesen ismerik, hogy amikor valaki az esküvőre kölcsönkér egy ékszert, akkor csak boldog embertől szabad, mert az illető energiáját átveszi az ékszer. Valószínűleg senki se szeretné magán viselni mások negatív energiáját.

Ha van egy szép ékszerünk, akkor duplán fontos, hogy vigyázzunk arra, mert nem csak anyagi kár érhet, hanem a babona szerint más dolgot is elveszíthetünk általa, például egy rokont, barátot, esetleg a munkánkat.

Az ékszer elvesztésével az életünkre jellemző szerencsét is elhagyjuk, tehát a sors szimbolikusan figyelmeztet, hogy nem leszünk képesek a gazdagságunk megtalálására.

Lássuk, hogy egy-egy ékkőhöz milyen babonák keletkeztek az évezredek során!Zafír: Az ókorban abban hittek az emberek, hogy a Föld egy hatalmas kék zafírkő, aminek a fénye visszatükröződik az égen. Az egyik legenda úgy szól, hogy Mózes zafírtáblán kapta meg a tízparancsolatot, nem egy szürke, sima kövön, ezért a katolikusoknak a zafír a legszentebb szín és drágakő.

Ez az oka annak is, hogy a középkor óta született képeken látható Szűz Mária kék köpenyt visel. A kék évezredek óta az igazság és a hűség színe. Emellett abban is hisznek az emberek, hogy a zafír a legerősebb talizmán a világon, és ez védhet meg a rontástól, mérgezéstől, szemmel veréstől. Főleg az utazóknak kell hordaniuk.

Ezüst: A népi hiedelmek úgy tartják, hogy a gonosz tündérek, boszorkányok és a farkasemberek nem viselik el az ezüst érintését. Aki ezüstöt visel, azt nem közelítheti meg a gonosz lélek, és a rontástól sem kell félnie.

Volt idő, amikor abban hittek, hogy az arany és az ezüst együttes viselése balszerencsét hoz, ám napjainkban ezt már divatbakinak sem nevezhetjük, ugyanis a kortárs ékszerészek csodás darabokat készítenek a két fém együttes felhasználásából.

Opál: Ma sincs jó híre az opálnak, mert sokan még a felpróbálásától is tartózkodnak, ugyanis a babona szerint balszerencsét hoz, ha nem illik a tulajdonosához, és össze kell szokni vele, ami nem sikerül mindenkinek.

Az opálnak régen nem volt ilyen rossz a hírneve, hiszen például a rómaiak abban hittek, hogy szerencsét hoz a viselőjének. A színváltása miatt a próféták és a jósok is szívesen használták, míg az arabok azt feltételezték, hogy a mennyből esett a földre, és a csodaszép túlvilág tükröződik benne.

A görögök úgy gondolták, hogy az opál akkor jön létre, amikor villám csap a szivárványba. A XIX. században XII. Alfonz, spanyol királynak állítólag egy elátkozott opál került a tulajdonába, és ez több viselője halálát okozta. A kutatók azonban rájöttek, hogy inkább az akkori kolerajárvány okozta a haláleseteket.

Sajnos a kutatók magyarázata kevés volt ahhoz, hogy javítsanak az opál megítélésén, pedig Viktória királynő is próbálta elfeledtetni a drágakő rossz hírét, ugyanis neki az opál volt a kedvence, ráadásul anyagi érdeke is fűződött ahhoz, hogy az emberek újra megszeressék az ékkövet.

Ennek oka, hogy Indiában sok opálbánya brit fennhatóság alá került. A királynő azonban nem érte el a célját, mert a férje fiatalon meghalt, ő özvegyen maradt, Viktória balsorsa pedig tovább rontott az opál megítélésén.Gyémánt: Az ókor óta létezik az a babonás elképzelés, amely szerint a gyémántnak annyira erős a varázsereje, amilyen semmilyen más kőnek a világon. Az ókori görögök az istenek könnyének tartották az ékkövet.

Egy másik görög hiedelem szerint a szerelem isten, Ámor nyílvesszejének hegye is gyémántokkal van kirakva. Ez a legenda köszön vissza abban, hogy még napjainkban is gyémánttal díszítik az eljegyzési gyűrűket.

Habár a mostani elképzelések szerint a nők imádják a gyémántot, mégis régen a férfiak is szívesen viselték, főleg akkor, ha csatába indultak, mert abban hittek, hogy a drágakő az istenek erejét és bátorságát tükrözi.

A fehér és átlátszó fénye miatt a középkori igazságszolgáltatásban is használták, mert azt feltételezték, hogy a hazug ember kezében elhalványul a gyémánt fénye, míg annak kezében, aki az igazat mondja, még fényesebben ragyog.

Rubint: Mivel ritka volt, ezért sokáig abban hittek az emberek, hogy a rubint a legértékesebb, hatalmas erővel rendelkező drágakő. Szinte minden királyi koronán fő helyre tették az ékkövet, aminek vörös színe az erőt és a szenvedélyt jelképezte.

Sokáig abban is hittek, hogy az ékkő felforralja a vizet, ha beleteszik, ám ez nem igaz. Napjainkban az a babona él, hogy amennyiben maximalizálni akarjuk a rubint erejét, akkor a bal kezünkön kell viselnünk, hogy így kapcsolódjon a szívünkhöz, és felébressz az ott pihenő szenvedélyt.

Gyöngy: A kínaiak abban hisznek, hogy a gyöngy akkor jön létre, amikor a sárkányok az égen harcolnak, mert ilyenkor nem eső, hanem gyöngyök esnek. A klasszikus és közkedvelt kőről úgy gondolják, hogy az esküvő napján nem jó ötlet a viselése, mert amennyi gyöngyszemet visel az ember, annyi könnycseppet fog elhullajtani a házassága során.

Más kultúrák szerint ez nem igaz. A kínaiak szerint például ahány gyöngyszemet visel az arra, annyi könnycseppet nem fog elsírni az esküvő után, tehát esetükbe az a jó, ha minél több gyöngyszemet visel a menyasszony, mert annál boldogabb lesz a házassága.

(Forrás: nlcafe.hu)