Halottak napja és részeges Jack esete az ördöggel
A római katolikus egyház tette hivatalos rendeletté a temetők látogatását, de az emberek azt felruházták a saját legendájukkal. 
Közeledik november 2-a, amikor is mind ellátogatunk a temetőkbe az elhunyt szeretteinkhez, hogy koszorút, virágot tegyünk a sírjukra, és mécsest gyújtsunk. Mind megtesszük ezt, habár sokan azt sem tudjuk, hogy miért. Egyszerűen úgy beépült a tudatunkba, mint a Karácsony, Húsvét, vagy bármelyik más ünnepünk.
A halottak napját a római katolikus egyház, Szt. Cluny-i Odiló apátban tette meg hivatalos szertartássá még 962-ben, és rendeletben adta ki, hogy ezen a napon minden embernek kötelező elmennie a temetőkbe, hogy feldíszítsék a sírokat, és gyertyát gyújtsanak.
A nép azonban nem fogadta el csak úgy a rendeletet, hanem alátámasztották azt a saját, halottakhoz kapcsolódó, hiedelmeikkel, így már mondhatni, lelkesen mentek el a temetőkbe, hiszen senki se akarta, hogy például kikeljenek a sírjukból a szellemek.
Egyes vidékeken ezért is tartják fontosnak a meggyújtott mécsest, hogy a lélek, amely fényes nappal kilépett a sírjából, az este visszataláljon, és ne a családját kezdje el kísérteni, amiért itt rekedt.
A sírok feldíszítése azt a célt szolgálja, hogy a szellemeknek eszébe se jusson kiszabadulni. Egyesek annyira szeretnék otthonossá tenni elhunyt szerettük sírját, hogy még hagyományos magyar vacsorával is „megkínálják”. A lakoma nem nélkülözi a kolbászt, szalonnát, lila hagymát, és a jó házi pálinkát.
Zeltán az a hagyomány él, hogy az emberek a szeretteikért gyújtanak egy gyertyát, és akié leghamarabb leég, az lesz a következő halott a családban.
Más népi legenda azt mondja, hogy adakozzunk ezen a napon a szegényeknek, mert az elhunyt szeretteink figyelnek minket, és, ha azt látják, hogy fukarok vagyunk, akkor sírva menekülnek el tőlünk.
A legkedvesebb szokásunkat szinte mind ismerjük. Ez nem más, mint az, hogy vacsoránál az elhunyt szerettünk számára is felteszünk egy terítéket asztalra, és neki is szedünk ételt, és töltünk italt.
Hazánkban azonban már nem csak a régi magyar hagyományok élnek, hanem a Halloween is, amit az amerikaiaktól vettünk át. Ezzel kapcsolatban is sok a homályos folt, hiszen a legtöbben csak annyit tudunk, hogy töklámpást kell készíteni, jelmezt kell húznunk, a gyerekeknek pedig házról házra kell járniuk, hogy csokit kérjenek, amit valami csibészséggel bosszulnak meg, ha nem kapnak.
A Halloween legendája ennél többről szól, és valójában Írországból származik. A történet főszereplőjét Jacknek hívták. Foglalkozását tekintve patkolókovács volt. Emberileg borzalmas személy volt, ugyanis fösvény, részeges személy hírében állt.
Mindenszentek előestéjét is az egyik kocsmában töltötte, amikor megjelent az ördög, hogy magával vigye a pokolba. Jack viszont rábeszélte a Pokol Királyát, hogy vegyen neki egy utolsó italt, még mielőtt vele menne. Az ördög nem bánta, ám a fizetéskor jött rá, hogy nincs is pénze, ezért önmagát változtatta át egy hatpennys érmévé, és azzal fizette ki a kocsmárost. Jack, bár részeges volt, ám az eszét még nem itta el végleg, úgyhogy felkapta az érmét, és a bugyellárisába zárta.
Mivel Jack ezüst keresztet hordott magánál, ezért az ördög nem tudott kiszabadulni. A patkolókovács ekkor alkut kötött az ördöggel, amely úgy szólt, hogy elengedi, ha a gonosz szolgálója ad még neki tíz évet, és csak akkor viszi le a lelkét a forró pokolba. Az ördög, mivel ki akart jutni, beleegyezett.
A tíz esztendő letelte után, napra pontosan, a Mindenszentek előestéjén újra beállított az ördög, ám a kovács most is kitalált valamit. Ezúttal utolsó vacsoraként egy almára vágyott. A Pokol Ura nem tanult a korábbi hibájából, és teljesítette Jack kívánságát.
Nagy nehezen talált is egy almafát, amire felmászott. Jack ekkor fogta a kését, és egy keresztet véset a kéregbe, s emiatt az ördög megint fogságba esett. Jack most nem újabb tíz évet kért, hanem azt, hogy örökre hagyja békén.
Az ördög jobbnak látta, ha rááll az alkura, aminek a megkötése után Jack kivéste a keresztet, az ördög pedig visszaszállt a pokolba, és többé nem próbálta megszerezni a kovács lelkét, aki hosszú évekig élt.
Amikor végül bekövetkezett Jack halála, akkor bebocsátást kért a mennyországba, ám mivel egész életében rossz ember volt, ezért nem léphetett be, hanem a pokol kapujához irányították, ott azonban szintén elküldték, hiszen az ördög megígérte, hogy nem tart többé igényt a férfira.
Jack tehát indulhatott vissza oda, ahonnan jött. Az útja nem volt kellemes, mert korom sötét vette körül, és vacogott a hidegtől, valamint a széltől. Az ördög megsajnálta a kovácsot, aki előtt rengeteg kilométer állt még, és adott neki egy izzó parazsat a pokol tüzéből. Jack egy kivájt marharépába rejtette a parazsat, és úgy vitte az úton. A részeges, fösvény Jack elkárhozott lelke azóta világít az éjszakában Mindenszentek előestéjén.
Az angolszász országok ugyanehhez az estéhet kötik a boszorkányok, szellemek és kísértetek ünnepét, amit Halloweennek neveztek el. Az ő hiedelmük megegyezik abban a miénkkel, hogy ilyenkor visszatérnek a holt lelkek, mert elmosódik a halottak és élők közötti határvonal.
Amerikában pedig a részeges Jackre emlékeztetve, marharépa helyett, sütőtökből faragnak töklámpást, hogy mindenkinek jusson eszében, hogy sose kössön alkut az ördöggel!
(Forrás: funzine.hu, csupamoka2.blogspot.hu)
Közeledik november 2-a, amikor is mind ellátogatunk a temetőkbe az elhunyt szeretteinkhez, hogy koszorút, virágot tegyünk a sírjukra, és mécsest gyújtsunk. Mind megtesszük ezt, habár sokan azt sem tudjuk, hogy miért. Egyszerűen úgy beépült a tudatunkba, mint a Karácsony, Húsvét, vagy bármelyik más ünnepünk.
A halottak napját a római katolikus egyház, Szt. Cluny-i Odiló apátban tette meg hivatalos szertartássá még 962-ben, és rendeletben adta ki, hogy ezen a napon minden embernek kötelező elmennie a temetőkbe, hogy feldíszítsék a sírokat, és gyertyát gyújtsanak.
A nép azonban nem fogadta el csak úgy a rendeletet, hanem alátámasztották azt a saját, halottakhoz kapcsolódó, hiedelmeikkel, így már mondhatni, lelkesen mentek el a temetőkbe, hiszen senki se akarta, hogy például kikeljenek a sírjukból a szellemek.
Egyes vidékeken ezért is tartják fontosnak a meggyújtott mécsest, hogy a lélek, amely fényes nappal kilépett a sírjából, az este visszataláljon, és ne a családját kezdje el kísérteni, amiért itt rekedt.
A sírok feldíszítése azt a célt szolgálja, hogy a szellemeknek eszébe se jusson kiszabadulni. Egyesek annyira szeretnék otthonossá tenni elhunyt szerettük sírját, hogy még hagyományos magyar vacsorával is „megkínálják”. A lakoma nem nélkülözi a kolbászt, szalonnát, lila hagymát, és a jó házi pálinkát.
Zeltán az a hagyomány él, hogy az emberek a szeretteikért gyújtanak egy gyertyát, és akié leghamarabb leég, az lesz a következő halott a családban.Más népi legenda azt mondja, hogy adakozzunk ezen a napon a szegényeknek, mert az elhunyt szeretteink figyelnek minket, és, ha azt látják, hogy fukarok vagyunk, akkor sírva menekülnek el tőlünk.
A legkedvesebb szokásunkat szinte mind ismerjük. Ez nem más, mint az, hogy vacsoránál az elhunyt szerettünk számára is felteszünk egy terítéket asztalra, és neki is szedünk ételt, és töltünk italt.
Hazánkban azonban már nem csak a régi magyar hagyományok élnek, hanem a Halloween is, amit az amerikaiaktól vettünk át. Ezzel kapcsolatban is sok a homályos folt, hiszen a legtöbben csak annyit tudunk, hogy töklámpást kell készíteni, jelmezt kell húznunk, a gyerekeknek pedig házról házra kell járniuk, hogy csokit kérjenek, amit valami csibészséggel bosszulnak meg, ha nem kapnak.
A Halloween legendája ennél többről szól, és valójában Írországból származik. A történet főszereplőjét Jacknek hívták. Foglalkozását tekintve patkolókovács volt. Emberileg borzalmas személy volt, ugyanis fösvény, részeges személy hírében állt.
Mindenszentek előestéjét is az egyik kocsmában töltötte, amikor megjelent az ördög, hogy magával vigye a pokolba. Jack viszont rábeszélte a Pokol Királyát, hogy vegyen neki egy utolsó italt, még mielőtt vele menne. Az ördög nem bánta, ám a fizetéskor jött rá, hogy nincs is pénze, ezért önmagát változtatta át egy hatpennys érmévé, és azzal fizette ki a kocsmárost. Jack, bár részeges volt, ám az eszét még nem itta el végleg, úgyhogy felkapta az érmét, és a bugyellárisába zárta.
Mivel Jack ezüst keresztet hordott magánál, ezért az ördög nem tudott kiszabadulni. A patkolókovács ekkor alkut kötött az ördöggel, amely úgy szólt, hogy elengedi, ha a gonosz szolgálója ad még neki tíz évet, és csak akkor viszi le a lelkét a forró pokolba. Az ördög, mivel ki akart jutni, beleegyezett.
A tíz esztendő letelte után, napra pontosan, a Mindenszentek előestéjén újra beállított az ördög, ám a kovács most is kitalált valamit. Ezúttal utolsó vacsoraként egy almára vágyott. A Pokol Ura nem tanult a korábbi hibájából, és teljesítette Jack kívánságát.
Nagy nehezen talált is egy almafát, amire felmászott. Jack ekkor fogta a kését, és egy keresztet véset a kéregbe, s emiatt az ördög megint fogságba esett. Jack most nem újabb tíz évet kért, hanem azt, hogy örökre hagyja békén.
Az ördög jobbnak látta, ha rááll az alkura, aminek a megkötése után Jack kivéste a keresztet, az ördög pedig visszaszállt a pokolba, és többé nem próbálta megszerezni a kovács lelkét, aki hosszú évekig élt.Amikor végül bekövetkezett Jack halála, akkor bebocsátást kért a mennyországba, ám mivel egész életében rossz ember volt, ezért nem léphetett be, hanem a pokol kapujához irányították, ott azonban szintén elküldték, hiszen az ördög megígérte, hogy nem tart többé igényt a férfira.
Jack tehát indulhatott vissza oda, ahonnan jött. Az útja nem volt kellemes, mert korom sötét vette körül, és vacogott a hidegtől, valamint a széltől. Az ördög megsajnálta a kovácsot, aki előtt rengeteg kilométer állt még, és adott neki egy izzó parazsat a pokol tüzéből. Jack egy kivájt marharépába rejtette a parazsat, és úgy vitte az úton. A részeges, fösvény Jack elkárhozott lelke azóta világít az éjszakában Mindenszentek előestéjén.
Az angolszász országok ugyanehhez az estéhet kötik a boszorkányok, szellemek és kísértetek ünnepét, amit Halloweennek neveztek el. Az ő hiedelmük megegyezik abban a miénkkel, hogy ilyenkor visszatérnek a holt lelkek, mert elmosódik a halottak és élők közötti határvonal.
Amerikában pedig a részeges Jackre emlékeztetve, marharépa helyett, sütőtökből faragnak töklámpást, hogy mindenkinek jusson eszében, hogy sose kössön alkut az ördöggel!
(Forrás: funzine.hu, csupamoka2.blogspot.hu)
Hozzászólások