Ismeretlen okból alakul ki a Jeruzsálem-szindróma

Külön pszichiátriai szoba várja Jeruzsálemben azokat, akik szentnek kezdik képzelni magukat. Különleges erővel hat az emberekre egy-egy helyszín a világon, ha tudják, hogy miről is híres a hely, ahol járnak. A legtöbben ilyenkor elképzelik, beleélik magukat a történelmi eseményekbe, kíváncsian végiglátogatják a nevezetességeket, majd hazaérve beszámolnak az ismerőseiknek az élményeikről, és örökre megőrzik a kellemes emlékeket.

Előfordul viszont olyan eset, amikor az emberekben történik valami, és azonosulni kezdenek a vallásos helyekkel, szentekkel. Hogy ennek mi lehet az oka, azt a mai napig sem fejtették meg a tudósok. Annyit lehet csak tudni a furcsa jelenségről, hogy évente körülbelül ötven regisztrált eset fordul elő Jeruzsálemben.

A Jeruzsálem-szindrómát megtapasztaló személyek legtöbbször Jeruzsálemben azonosulnak szentekkel, például Jézussal és Szűz Máriával.
A meglepő hatás először abban mutatkozik meg, hogy az érintettek mélyen magukba szállnak, és próbálják a hely atmoszféráját magukévá tenni.

A rejtélyes szindróma során, az abban szenvedők külsőleg is hasonlítani akarnak arra a szentre, akivel azonosulnak. Elkezdenek korhű ruhában járni, és a hajukat is úgy növesztik meg, vagy a szakállukat. A külsőségeken kívül még nekiállnak annak is, hogy megtérítsék az embereket, akiknek megdöbbenését nem tudják értelmezni.

Mivel főleg Jeruzsálemben fordul elő a mentális elváltozás, ezért az ottani pszichiátrián már külön osztály várja a betegeket, akiket három csoportba lehet besorolni.

Az első csoportba azok tartoznak, akik már a saját országukban is produkáltak elmebetegségre utaló tüneteket, és ezt orvosi diagnózis is alátámasztotta.

A második csoportban a mélyen vallásos emberek találhatóak, akik már a hazájukban is egy vallásos szektába tartoztak, ahol gyakorolták a hitüket, tehát ők máris komolyabb jelentőséget tulajdonítanak a vallási szimbólumoknak.

Akik az utolsó csoportba tartoznak, azokat nevezi az orvostudomány az igazi Jeruzsálem-szindrómában szenvedő embereknek, ugyanis ők azok a turisták, akik otthon még kiegyensúlyozottan viselkedtek, nem éltek tudatmódosító szerekkel, nem akarták megváltoztatni az életüket. Ők azok, akiket egyfajta vallási sokkhatás ér a szent helyek felfedezése közben.

A Jeruzsálem-szindróma kialakulása után a szakemberek fontosnak tartják, hogy az abban szenvedők sürgősen hagyják el a helyszínt. Sokszor már ez is elég, hogy a páciensek „kigyógyuljanak”, ugyanis ahogy hazaértek önmaguktól rendbe jönnek, és értetlenül állnak a történtek előtt.

Olyan eset is előfordul, hogy miután „észhez tértek” a szindrómában szenvedők, nem is emlékeznek rá, hogy mi történt, csak arra, hogy a vallási szimbólum előtt álltak, majd már csak arra eszméltek, hogy otthon vannak.

Fontos megjegyezni, hogy bár a legtöbb eset Jeruzsálemben fordul elő, mégis más vallásilag kiemelkedő helyszíneken is bekövetkezhet a szindróma kialakulása. Ilyen hely például Róma.