Karácsonyi babonák
A hiedelmek világába nyúlnak vissza a máig követett ünnepi hagyományok.
Miért sütünk diós és mákos süteményt? Le kell szedni az asztalt a karácsonyi vacsora után? Honnan ered a faállítás szokása? Miért kell piros teríték? Ezek, és hasonló kérdések követik a karácsonyt, amellyel kapcsolatban még azok is hagyománytisztelők, akik egyébként csak a kézzelfogható világban hisznek.
A karácsonyi szokások többsége a babonák, hiedelmek világából származik. Az első karácsonyfát például a XIX. században állították, ám az életfát jelképező örökzöld ágat sokkal régebb óta ismerték az őseink. Az adventi koszorún, az ajtókon, ablakokon megjelenő színes bogyók, tobozok, szárított virágok mindegyike az újjászületést, közeledő tavaszt szimbolizálja.
Az első szaloncukrokat az 1800-as évek végén aggatták a karácsonyfára, amit a polgári lakásokban a szalonban állítottak fel, innen ered a szaloncukor elnevezése. Az édesség hagyománya napjainkra csak a magyar nemzetiségű területeken maradt fenn, máshol kihalt a történelem során.
Az ünnepi ételek is a babonás időkből származnak. Az asztalon például mindig megjelenik az alma, hal, dió és mák. Az alma a termékenységet jelképezi, ezért is szokás az, hogy szenteste három almát merítenek a kútba, majd a gyümölcsből egyet az állatoknak, egyet a termőföldnek adnak.
A harmadik almát annyi gerezdre vágják, ahány tagja van a családnak. Ez jelképezi az egészséget és az összetartást a következő évre. A diót rontás ellen, vagy jósláshoz alkalmazzák. Ha valaki karácsonykor rossz diót tör fel, annak vigyáznia kell, mert jövőre beteg lehet.
A mákot rontásűzőnek használták a magyar hitvilágban. Az elszórt mákkal a rossz szellemeket lehetett távol tartani, mert a babona szerint, a léleknek szemenként kell felszednie a mákot. Emellett bőségvarázslatokhoz is használták, ahogy más hüvelyeseket is.
A mákos ételek, a szalma közé szórt mák, vagy a baromfinak adott mákos tészta mindegyike azt a célt szolgálta, hogy a következő esztendőben bőséges legyen a termés. A babhoz, lencséhez, és más száraz hüvelyesekhez is a jólétet társították.
A mézet sem csak azért használták a múltban, mert finomabb lesz tőle az étel, hanem azért, mert boldogságot és egészséget jelentett. A babona szerint az aranyaló cseppek megédesítik az ifjú házasok közös életét. A fokhagyma egyrészről a rontás ellen védett, másrészről az egészség varázslatok fontos alapanyaga volt.
A hiedelmek alapján, ha szerencsések szeretnénk lenni, akkor nagyon oda kell figyelnünk az ünnepi asztal terítékére. A piros terítő például boldogságot hoz. Az étkezés után ne szedjük le az asztalt, mert a maradéknak másnap reggelig ott kell maradnia, hogy a jó manók, szentek, angyalok falatozhassanak, amiért cserébe szerencsét fognak hozni.
A háziasszonyok az elszórt morzsát sem dobták ki, hanem azt az állatoknak adták újévkor, vagy a füstjével körbejárták a házat, hogy így tartsák távol a gonosz szellemeket.
(Forrás: astronet.hu)
Miért sütünk diós és mákos süteményt? Le kell szedni az asztalt a karácsonyi vacsora után? Honnan ered a faállítás szokása? Miért kell piros teríték? Ezek, és hasonló kérdések követik a karácsonyt, amellyel kapcsolatban még azok is hagyománytisztelők, akik egyébként csak a kézzelfogható világban hisznek.A karácsonyi szokások többsége a babonák, hiedelmek világából származik. Az első karácsonyfát például a XIX. században állították, ám az életfát jelképező örökzöld ágat sokkal régebb óta ismerték az őseink.
Az első szaloncukrokat az 1800-as évek végén aggatták a karácsonyfára, amit a polgári lakásokban a szalonban állítottak fel, innen ered a szaloncukor elnevezése. Az édesség hagyománya napjainkra csak a magyar nemzetiségű területeken maradt fenn, máshol kihalt a történelem során.
Az ünnepi ételek is a babonás időkből származnak. Az asztalon például mindig megjelenik az alma, hal, dió és mák. Az alma a termékenységet jelképezi, ezért is szokás az, hogy szenteste három almát merítenek a kútba, majd a gyümölcsből egyet az állatoknak, egyet a termőföldnek adnak.
A harmadik almát annyi gerezdre vágják, ahány tagja van a családnak. Ez jelképezi az egészséget és az összetartást a következő évre. A diót rontás ellen, vagy jósláshoz alkalmazzák. Ha valaki karácsonykor rossz diót tör fel, annak vigyáznia kell, mert jövőre beteg lehet.
A mákot rontásűzőnek használták a magyar hitvilágban. Az elszórt mákkal a rossz szellemeket lehetett távol tartani, mert a babona szerint, a léleknek szemenként kell felszednie a mákot. Emellett bőségvarázslatokhoz is használták, ahogy más hüvelyeseket is.
A mákos ételek, a szalma közé szórt mák, vagy a baromfinak adott mákos tészta mindegyike azt a célt szolgálta, hogy a következő esztendőben bőséges legyen a termés. A babhoz, lencséhez, és más száraz hüvelyesekhez is a jólétet társították.A mézet sem csak azért használták a múltban, mert finomabb lesz tőle az étel, hanem azért, mert boldogságot és egészséget jelentett. A babona szerint az aranyaló cseppek megédesítik az ifjú házasok közös életét. A fokhagyma egyrészről a rontás ellen védett, másrészről az egészség varázslatok fontos alapanyaga volt.
A hiedelmek alapján, ha szerencsések szeretnénk lenni, akkor nagyon oda kell figyelnünk az ünnepi asztal terítékére. A piros terítő például boldogságot hoz. Az étkezés után ne szedjük le az asztalt, mert a maradéknak másnap reggelig ott kell maradnia, hogy a jó manók, szentek, angyalok falatozhassanak, amiért cserébe szerencsét fognak hozni.
A háziasszonyok az elszórt morzsát sem dobták ki, hanem azt az állatoknak adták újévkor, vagy a füstjével körbejárták a házat, hogy így tartsák távol a gonosz szellemeket.
(Forrás: astronet.hu)
Hozzászólások