Kutyák tépték szét a tündért

Nem mesébe illő történetek tündérekről.Míg a mesékben szép és kedves alakoknak festik le a tündéreket, addig a valóságban sokkal rondább képet festenek a tündérekről a különféle beszámolók.

Széttépett tündér: 1914 májusában a három testvér, Silbie, Sid és Clyde Latham gyapotot aprított a családi farmon, ami a texasi Farmersville közelében volt található. A munka közben egyszer csak a kutyák őrült ugatásba kezdtek.

A testvérek utánajártak, hogy mi ütött az ebekbe, és akkor felfedezték, hogy a két kutya egy nagyjából 45 centiméter magas férfit ugat. Úgy tűnt, hogy a kisember egy zöld sombrerót visel, a karjait az oldalán lógatta, mintha oda lenne erősítve és valamiféle gumiruhaszerűséget viselt.

Sajnos a kutyák megtámadták és széttépték a kisembert. Amikor a három fiú mindezt elmesélte a szüleiknek, akkor azok azt hitték, hogy csak a gyerekek találták ki. A kisember maradványai másnapra úgy eltűntek, mintha soha nem is léteztek volna.

Pofozkodó tündérek: 1853 nyarán gyűjtött bogyókat Neil Colton a bátyjával és egy lány unokatestvérével az írországi Donegal megyében található otthonuk közelében. A trió egyszer csak zenét hallott, majd néhány nagy szikla körül látták, hogy hat-nyolc kisemberke pár száz méteres körben táncol.

A táncosok észrevették az őket figyelő gyerekeket, mire a csoportból kivált egy vörös ruhát viselő nő, aki odaszaladt Colton unokatestvéréhez és lekevert neki egy pofont. Ezek után nem csoda, hogy a trió hazarohant, de amikor megérkeztek, akkor Colton unokatestvére ájultan esett össze.

Colton apja azonnal elment a papért, aki zsoltárokat olvasott és megütötte a lányt, aki ekkor magához tért a kómából.

Postakocsit dúltak fel a tündérek: 1887-ben a Man szigeten nyaralt a folklorista William Martin, aki megismerkedett egy postakocsissal, aki elpanaszolta neki, hogy milyen bosszantó élményben volt része 1884 nyarán.

Elmondása szerint az egyik este elindult a szokásos körútjára, hogy összegyűjtse a levelekkel teli zsákokat a környező településekről, hogy aztán leadja azokat a gyűjtőközpontban. A levelek összegyűjtése után már csak 10 kilométerre volt az úti céljától, amikor váratlanul egy csapat, vörös öltözéket viselő, lámpást tartó tündér megállította a lovát, aztán kihajigálták a zsákokat és táncolni kezdtek azok körül.

A postakocsisnak keményen kellett küzdenie azért, hogy visszaszerezze a zsákokat, mert amikor végre egyet sikerült feltennie a szekérre, akkor a vörös tündérek nyomban újra kidobták. Ez ment hajnalig, amikor is végre távoztak a tündérek.

Táncoló tündérek: 1862 augusztusában fákkal megrakodva indult el a walesi Breconból a New Quay felé David Evans és Evan Lewis, akik úgy döntöttek, hogy megállnak kicsit pihenni a Cwmdwr nevű gazdaság közelében.

Evans a mezőn dolgozó aratókat figyelte, amikor észrevett egy 50 fős csoportot, ahogy felmegy a 370 méter magas domb oldalára. Evans szólt Lewisnak, úgyhogy már ketten látták, hogy a csoport vezetője felér a domb tetejére, ahol táncolni kezdett.

Nem sokkal később a csoport többi tagja is felért, majd egy nagy körben, spirálmintában táncolni kezdtek, egyre közeledve a kör közepéhez. Aki elérte a kör közepét, az eltűnt a földben, majd valahol máshol bukkant elő, de végül mind eltűntek.

A két férfi mindenkinek elmesélte az útján, hogy mit láttak. Köztük volt egy öregember is, aki a történet végighallgatása után azt mondta, hogy egyszer azt hallotta a nagyapjától, hogy a tündéreknek szokásuk a környéken táncolni.

Hajhúzogató tündér: Valóban létezett az angliai Fairy Investigation Society (Tündérkutató Társaság), amely valamikor 1937 körül kapott egy levelet, amelyben egy fiatal nő arról írt, hogy rettentő különös találkozásban volt része egy gloucesteri régi házban, aminek kertje a Birdlip bükkösök erdőjéhez tartozik.

A nő arról számolt be, hogy hajmosás után kiment a szabadba, hogy a nap megszárítsa a haját, ám akkor valamilyen különös módon, valami meghúzta a haját. Mikor megfordult, hogy megnézze, mi történt, akkor egy 23 centiméter magas, rusnya, ráncos, barna bőrű férfit talált a hajába akadva.

A kisember magas, nyikorgó hangon zsörtölődött, hogy a nőnek semmi joga ott tartózkodni, majd egyszerűen eltűnt, miután kiszabadította magát.

Tündér miatt tévedt el a nő: 1928-ban jelentette meg a Transactions of the Devonshire Association Mrs. G. Herbert levelét, amiben két a nő nem egy, hanem rögtön két különös élményéről számolt be.

Ezek egyike arról szólt, hogy 1897-ben, 7 éves korbán, egy délutáni sétája során találkozott egy nagyjából 45 centi magas, ráncos arcú, hegyes, némileg görbülő kalapot és „kis rövid csipkés dolgokat” viselő férfival az angliai Dartmoorban. Miután a tündér hirtelen eltűnt, a kislány hazaszaladt, ahol az anyukája csak nevetett, mikor elmesélte neki, hogy mit látott.

A másik eset 28 évvel később, 1925-ben történt, egy napfényes napon, mikor az akkor már 35 éves Mrs. Herbert arra készült, hogy átlovagol a lápon Dartmoorban. Bár az asszony rendelkezett terepismerettel, mégis valahogy sikerült eltévednie.

Hamarosan rájött, hogy pixie-k űznek tréfát belőle, ezért kifordította a zsebeit, ugyanis azzal megtörhető a tündérvarázs. Ezután ismét ismerőssé vált számára a környék, és már tudta, hogy merre kell indulnia ahhoz, hogy biztonságba haza tudjon lovagolni.

Rusnya tündér: 1948-ban, a nyári szünetben látogatott el az angliai Horshambe a csupán 10 éves E.J.A. Reynolds. Az egyik holdfényes éjszaka nyúlcsapdákat telepített, miközben arra várt, hogy valamit elkapjon.

Nem sokkal később egy 45 centiméter magas, szőrös testű férfi lépett ki a feketeszeder bokorból. A furcsa szerzett valószínűleg nem vette észre a fiút, aki így alaposan megnézhette a hegyes orrú alakot, akinek a karmai a testénél is hosszabbak lehettek. Egy kis idő múlva a lény visszalépett a bokorba. Pár nappal később, fényes nappal Reynolds egy buszon ülve ismét meglátta a furcsa embert.

(Forrás: noiportal.hu)