Megmondja a jövőt az inga
Határozott választ ad az inga, ha megértjük annak a szavát, és nem próbáljuk befolyásolni. 
Az ötvenes években még egy karikagyűrűt, vagy egy tűt, kötöttünk cérnaszálra, hogy egy sürgető kérdésünkre megtudjuk a választ. A gyerekek ezt játéknak fogták fel, míg a felnőttek komolyan elfogadták a választ.
Ma már nem kell feltétlenül tű vagy gyűrű ahhoz, hogy ingával jósoljunk, ugyanis rengeteg boltban válogathatunk a különböző fajták közül. A bőségzavarában nem kell kétségbeesnünk, mert majd a tudatalattink kiválasztja a legmegfelelőbb eszközt a munkához.
Az inga súlya 14 és 35 gramm között mozog. Készülhet mérőónból, rézből, kristályból, de akár nemesfémből is. A függesztő szál lehet cérna, arany- vagy ezüstlánc, de akár egy hajszál is.
Az alapszabály az, hogy minél nehezebb az inga, annál hosszabb zsinórra van szükség, ami ne legyen rövidebb 10-12 centinél, de 30-35 centinél hosszabbra se hagyjuk! Ha ingával jósolunk, akkor nagyon fontos, hogy véletlenül se érje külső hatás, és csak a saját lendülete vigye!
Amikor nem foglalkozunk az ingával, akkor tegyük azt egy fekete bársony- vagy bőrzacskóba. Használat előtt zárjuk a tenyerünkbe 10-20 percre. Erre azért van szükség, mert így veszi fel a testünk rezgéseit, és átjárja az ingát az energiánk.
Mivel az inga minden kérdezőnél másképpen mutatja az igen-nem választ, ezért először azt a kérdést tegyük fel, hogy „Melyik az igen?”, „Melyik a nem?”. Néha hiába próbálkozunk ezzel a jóslással, mert rossz kérdésre nem válaszol az inga, ahogy akkor sem felel, ha fáradtak, feszültek, hitetlenek, betegek vagyunk, illetve túlerősen akarjuk, hogy mi legyen a válasz.
Az ingázáshoz nincs szükség látnoki képességekre. Csupán jól kell feltennünk a kérdést, amire a válasz csakis igen vagy nem lehet.
Az ingával való jóslást az élet minden területén használhatjuk, legyen az munka, magánélet, egészség. Még azt is megkérdezhetjük, hogy hol van egy elveszett tárgyunk, de csak úgy, ha például úgy tesszük fel a kérdést, hogy „A konyhában hagytam el?”.
A jóslást úgy kezdjük, hogy a zsinór végét a hüvelyk-, a mutató, és a középső ujjunk közé fogjuk. A könyökünket támasszuk meg, hogy a karunk ne mozdulhasson el. A csuklónk legyen kicsit lejjebb, mint a könyökünk.
Az izmainkat ne feszítsük meg, ne mozgassuk tudatosan az ingát! Ha jobb kezesek vagyunk, akkor a jobbal, ha bal, akkor a bal kezünkkel dolgozzunk!
A talpaink legyenek a földön, a lábunkat pedig soha ne tegyük keresztbe! Lélegezzünk mélyeket, és nyugodtan, eközben lógassuk az ingát a levegőben egy mágikus négyzet, vagy kérdésekkel teleírt orákulum közepe felett.
Várjuk meg, hogy az inga mozdulatlanul lógjon a kezünkben, ha ez megtörtént, akkor koncentráljunk a kérdésünkre, és figyeljünk, hogy merre mozdul el az inga.
A legnehezebb feladat ebben a jóslásban, hogy az ingát ne befolyásoljuk, és ne erőltessük.
Amennyiben a választ nem tudjuk értelmezni, akkor lehet, hogy nem az ingával, de a kérdéssel sem, hanem a tudatalattinkkal van a probléma.
(Forrás: Astronet)
Az ötvenes években még egy karikagyűrűt, vagy egy tűt, kötöttünk cérnaszálra, hogy egy sürgető kérdésünkre megtudjuk a választ. A gyerekek ezt játéknak fogták fel, míg a felnőttek komolyan elfogadták a választ.
Ma már nem kell feltétlenül tű vagy gyűrű ahhoz, hogy ingával jósoljunk, ugyanis rengeteg boltban válogathatunk a különböző fajták közül. A bőségzavarában nem kell kétségbeesnünk, mert majd a tudatalattink kiválasztja a legmegfelelőbb eszközt a munkához.
Az inga súlya 14 és 35 gramm között mozog. Készülhet mérőónból, rézből, kristályból, de akár nemesfémből is.
Az alapszabály az, hogy minél nehezebb az inga, annál hosszabb zsinórra van szükség, ami ne legyen rövidebb 10-12 centinél, de 30-35 centinél hosszabbra se hagyjuk! Ha ingával jósolunk, akkor nagyon fontos, hogy véletlenül se érje külső hatás, és csak a saját lendülete vigye!
Amikor nem foglalkozunk az ingával, akkor tegyük azt egy fekete bársony- vagy bőrzacskóba. Használat előtt zárjuk a tenyerünkbe 10-20 percre. Erre azért van szükség, mert így veszi fel a testünk rezgéseit, és átjárja az ingát az energiánk.
Mivel az inga minden kérdezőnél másképpen mutatja az igen-nem választ, ezért először azt a kérdést tegyük fel, hogy „Melyik az igen?”, „Melyik a nem?”. Néha hiába próbálkozunk ezzel a jóslással, mert rossz kérdésre nem válaszol az inga, ahogy akkor sem felel, ha fáradtak, feszültek, hitetlenek, betegek vagyunk, illetve túlerősen akarjuk, hogy mi legyen a válasz.
Az ingázáshoz nincs szükség látnoki képességekre. Csupán jól kell feltennünk a kérdést, amire a válasz csakis igen vagy nem lehet.
Az ingával való jóslást az élet minden területén használhatjuk, legyen az munka, magánélet, egészség. Még azt is megkérdezhetjük, hogy hol van egy elveszett tárgyunk, de csak úgy, ha például úgy tesszük fel a kérdést, hogy „A konyhában hagytam el?”.
A jóslást úgy kezdjük, hogy a zsinór végét a hüvelyk-, a mutató, és a középső ujjunk közé fogjuk. A könyökünket támasszuk meg, hogy a karunk ne mozdulhasson el. A csuklónk legyen kicsit lejjebb, mint a könyökünk.Az izmainkat ne feszítsük meg, ne mozgassuk tudatosan az ingát! Ha jobb kezesek vagyunk, akkor a jobbal, ha bal, akkor a bal kezünkkel dolgozzunk!
A talpaink legyenek a földön, a lábunkat pedig soha ne tegyük keresztbe! Lélegezzünk mélyeket, és nyugodtan, eközben lógassuk az ingát a levegőben egy mágikus négyzet, vagy kérdésekkel teleírt orákulum közepe felett.
Várjuk meg, hogy az inga mozdulatlanul lógjon a kezünkben, ha ez megtörtént, akkor koncentráljunk a kérdésünkre, és figyeljünk, hogy merre mozdul el az inga.
A legnehezebb feladat ebben a jóslásban, hogy az ingát ne befolyásoljuk, és ne erőltessük.
Amennyiben a választ nem tudjuk értelmezni, akkor lehet, hogy nem az ingával, de a kérdéssel sem, hanem a tudatalattinkkal van a probléma.
(Forrás: Astronet)
Hozzászólások