Párhuzamos világok magyarázzák a reinkarnációt és az időutazást?

Ha léteznek más dimenziók, akkor miért nem látjuk őket, és vajon ez lehetne a megoldás a időutazásra, jóslásra, reinkarnációra? A tudomány egyáltalán nem zárkózik el attól, hogy léteznek párhuzamos dimenziók, amelyek mindegyikében van egy életünk, ami talán kicsit, vagy nagyon, különbözik attól az életünktől, amit ebben a világban élünk.

Gondoljunk csak bele, hogy most a munkahelyünkön ülünk az íróasztalunk mögött, hogy megkeressük az átlagos bérünket, míg lehet, hogy egy másik világban otthon neveljük a gyereket, vagy milliárdosként sütetjük a hasunkat.

Egyes feltevések szerint nemcsak az életünk lehet más a különböző dimenziókban, de az is lehet, hogy valójában ez a magyarázat a reinkarnációra, a jövendölésre és az időutazásra. Richard Bach szerint a jelen életünk, az előzőek és az eljövendők mátrixszerűen kapcsolódnak össze. Ez végtelen számú lehetőséget, avagy életet jelent. Az elv tehát az, hogy végtelen számú ilyen dimenzió létezik, amelyek aszerint alakulnak ki, hogy az életutunk hogyan alakul, illetve a történelmi fordulópontok hogyan végződhetnek.

Más elméletek szerint a párhuzamos világokban élő önmagunk ugyanaz, de más környezettel, korszakkal, képességékkel, kapcsolatokkal és motivációval rendelkezik. Ez arra utal, hogy tulajdonképpen nagyjából minden ugyanolyan, csak itt-ott van némi eltérés. Képzeljük el például, hogy milyen érdekes lenne a barokk kori önmagunkkal összetalálkozni.

Ne feledkezzünk el a polaritás törvényéről sem, hiszen ez is hatással lehet az életeinkre. Ennek értelmében egyes életeink kiegészítik egymást úgy, hogy egyensúlyban legyenek. Ha tehát magányosak vagyunk, akkor van egy világ, ahol boldog családi életet élünk.

A legbensőbb félelmeink is kapcsolatban vannak a párhuzamos dimenziókkal. Lehetséges, hogy itt azért féltjük mindentől a gyerekünket, mert egy másik világban elveszítettünk egy utódot. A polaritás törtvénye az, hogy egy adott teremtés az ellentétes teremtést hozza létre egy másik világban. Így lehetséges az energiák kiegyensúlyozása is.

Néha az is előfordulhat, hogy két sík összekeveredik, vagy érintkeznek egymással. Ilyenkor hamis emlékeink lesznek, mint például a Mandela esetnél. Egy ilyen szituációnál olyan dolgokra emlékezhetünk, amik sehogy sem illenek bele a jelenlegi életünkbe, mégis emlékszünk rájuk. Ez magyarázhatja a deja vu-t és a reinkarnációt, de akár az időutazással kapcsolatos emlékeket is.

A jövendőmondást is magyarázhatjuk ezzel az érintkezéssel, mert az igazi jósok és látnokok a lehető leglehetségesebb jövőt látják. Talán ők belelátnak egy másik, a miénkhez közeli, párhuzamos világba, és ezt érzékelik jövőképként. Jogos kérdés, hogy miért nem láthatjuk a többi dimenziót? Dr. Brian Greene, a téma nagy kutatója erre a kérdésre azzal válaszolt, hogy azért nem látjuk a párhuzamos világokat, mert a mindennapi valóságunk négy dimenziójától különböző tértípusban léteznek. Ebből következik, hogy a tudománynak előbb fel kellene fedeznie és megértenie ezeket a tereket, hogy majd ez után kapcsolatba léphessünk velük.

Az is elképzelhető, hogy nem véletlenül van ez így „kitalálva”. Egyrészről lehet, hogy nem lenne bölcs, ha ismernénk a másik életünket, mert az túlságosan befolyásolná a jelen életünket. Másrészről ez elvenné tőlünk azt az érzést, hogy egyedülállók vagyunk.

Egyes feltevések szerint nem kizárólag az időutazással vehetjük fel a kapcsolatot egy másik világbeli önmagunkkal, hiszen a másik világban lévő személy is mi vagyunk, tehát csak a tér és idő választ el, ám a tudat közös.

Ebből arra lehet következtetni, hogy a tudatalattiban, vagyis az álmainkban, megmutatkozhat a másik világban élő önmagunk akarata, gondolatai, érzései, tapasztalatai, álmai. Lehet, hogy ezeket az üzeneteket már régen átvesszük, csak eddig nem jöttünk rá, mert például ihletként könyveltünk el egy jó ötletet, pedig talán belepillantottunk egy másik énünk életébe.

A korábban említett Mandela-hatás is magyarázatra szorul. Elméletileg ez az, ami bizonyítja a párhuzamos világok létezését. Az effektust 2005-ben fedezte fel Fiona Broome. A blogger elmondta, hogy amikor egy társasággal volt, akkor sokan biztosak voltak abban, hogy Nelson Mandela meghalt a 80-as években, amikor börtönben volt.

Többen is állították, hogy emlékeznek a tévéfelvételekre, a temetésre, az özvegy szívbe markoló beszédére. Később kiderült, hogy ez nem történt meg. Fiona ekkor gondolt a kettős, vagy többes valóság létezésére, hiszen tény, hogy többen emlékeztek a temetésre, beszélgetésre, tehát van ok a gyanakvásra, hogy az esemény megtörtént.

Az igazság kiderítése érdekében, az ügyben vizsgálatot végeztek. Ennek eredményéből kiderült, hogy egyes alanyoknak olyan agyi területei aktivizálódtak a Mandelához kapcsolható történések mesélése közben, amelyek az emlékekért felelős. A műszerekkel végzett vizsgálat szerint ők mind igazat mondtak, ezt pedig tudományosan dokumentálva igazolták. Ezzel tulajdonképpen azt is bebizonyították, hogy fizikai értelemben képesek vagyunk egyszerre több helyen és időben létezni. Erre a kvantumfizika már több bizonyítékot talált, amikor a tudósok olyan részecskéket vizsgáltak, amelyek egyszerre több térponton is jelen voltak, ráadásul úgy, hogy nem volt közöttük fizikai kapcsolat, de mégis valahogy kapcsolatban álltak. Az emberek pedig szintén részecskékből állnak.

(Forrás: noiportal.hu)