Találd meg a lélektársad!

Nincs olyan ember, aki ne vágyna a tökéletes párkapcsolatra. Mindenki olyan társra vágyik, aki mellett saját teljességét is megélheti, akivel EGÉSZ-ségben létezhet.

Éppen ezért, akár bevalljuk magunknak, akár nem, minden emberi törekvésünk hátterében ennek a célnak a beteljesítése áll. A lelkünk emlékezik a teljességre, a boldog egységre, amikor még nem hullott részeire a világ, ezért kell a társ, hogy együtt egységet teremtsünk.

Van , akinek mindössze egy pillanat műve meglátni és megszeretni , más egy életen át keres, míg megint másoknak talán egy élethossz is kevés ahhoz, hogy ráleljenek másik felükre. Az út során számos LELKI TÁRSRA bukkanunk, akik létezésükkel segítik az életünket, akiktől tanulhatunk, és akiktől búcsút veszünk, mert továbbra is a LÉLEKTÁRSUNKAT keressük. Ha pedig rátalálunk, és hagyjuk megtörténni a csodát, akkor szó szerint miénk lesz „az egész világ.”

A költészetben is számtalan bizonyítékot találhatunk minderre. Íme egy tökéletes példa Szemlér Ferenc tollából:
"Mint Krisztus szent testét a pap,/ magamba olvasztottalak/ s mióta bennem rejtezel,
a testem fénylik és tüzel./ Csodálkoznak az emberek,/ bámulják gyémánt-testemet,
hogy mily áttetsző, mint ragyog/ és azt hiszik, hogy én vagyok."

Az ezoterika szerint leszületése előtt minden lélek birtokába került annak a térképnek, ami az életben elvezeti őt a lélektársához. Sokan azonban elfelejtik ezt a tudást, és beolvadnak az élet felületes áramába, ahelyett, hogy megélnék azt a mélységet, ami bennük van. Néhányan azonban emlékeznek, ők az őrzők, akik tudják, hogy az életben az egyik legnagyobb csoda a lélektárssal történő összeolvadás, eggyé válás. Ahhoz, hogy mindezt megértsük nekünk is el kell indulnunk a filozófia, misztikum belső útjain, hogy ráismerjünk végre létezésünk spirituális aspektusára, miszerint nagyon is tudatos döntések eredménye az, hogy rátalálunk-e avagy sem, arra a lélekre, aki társául minket keres.



Ehhez azonban el kell fogadnunk a spirituális létszemlélet néhány alapgondolatát:
Miszerint a világ több, mint egy mechanikus gépezet, amelyet véletlenszerű események mozgatnak, sokkal inkább egy egységes rendszer, aminek minden egyedének saját létezésén túlmutató értelme van. Az ember pedig több ösztönöket beteljesítő és hajszoló biorobotnál, sokkal inkább lelki entitás, mintsem biológiai lény. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy az emberek képesek egymáshoz lelkileg kapcsolódni, vágyakozni, törődni, szeretni, ezáltal többé válni puszta élőlényeknél.

A lélektársunk megtalálása szoros kapcsolatban áll saját lelki fejlettségünkkel. Bár életünk során mindannyian fejlődünk, a spiritualitás szerint három olyan fokozat létezik, amit meg kell élnünk, ki kell tanulnunk, ahhoz hogy tökéletes boldogságra leljünk lélektársunk mellett.



Az első lépcső a testi gyönyör foka:
Napjaink felgyorsult világában, mindenki mindent gyorsan akar. A szerelmet és a gyönyört is. Az emberek többsége elfelejti, hogy mi is a test igazi szerepe, rendeltetése. Testünk nem más, mint lelkünk temploma. Csak ép testben lehet ép a lélek. A görög-római kultúra még hirdette a testi szerelem és a szépség kultuszát. Platón a testi vágyakat a kiegészülés vágyával magyarázta. Az, aki egy szép testhez vonzódik, nem a test, hanem a szépség birtokbavételére vágyik, és ennek eszköze csupán a test, mert még lelki értelemben fejletlen, a testek szeretetén és ezen a kifejezés módon még nem jutott tovább. Nagyon sok ember él ma a lelki kapcsolatoknak ezen a szintjén. Az, aki igényes és odaadó mások testével és az önmagáéval szemben, a lelki vágyódás sajátos oltárává kíván válni. Ezt nem szabad lenézni vagy lebecsülni, hiszen ez a lelki fejlődés első stádiuma. Hallgass tested szavára, figyeld meg, kihez vonzódik. Tanuld meg szeretni, becsülni, élvezni a saját testedet, hogy az ne gátja, de kapuja lehessen lelked további fejlődésének.

2. A lelki örömök kapuja
Az, aki átadta magát a testi gyönyöröknek, könnyebben nyílik meg lelkileg is a társának. Számtalan uralkodót ismerünk, aki kifecsegte titkait szeretőjének, mert a lélek a test erejével szemben gyenge és ártatlan. Ez a gyengeség nem jelent rosszat. Sőt! Az ellágyulás a bizalmi viszony szülte béke áldásos állapotában ringat. Ez már az egymásra találás öröme, egymás karjaiban, miközben feltárulnak őszintén a lelki dimenziók, a testiség pedig képletessé válik. Az összetartozás, egylényegűség érzését ugyanis nem a testi kapcsolat adja, hanem az a bizalom és érzelmi rezonancia, ami a két ember belső világa között feszül. Érzik egymás bánatát, örömét. Ez a lelki fejlődés második stádiuma. Ez a mai társadalomban ritka kincs, hiszen a felgyorsult jelen nem hagy elég időt az ilyen mélységek kialakulására.



3. A szellemi belátás kapuja:
A nagyon erős lelki kötelékben élő társak, függnek egymástól, és csak együtt képesek a boldogság megélésére. Ha lelki fejlődésük során ráeszmélnek arra, hogy kapcsolatuk és boldogságuk alapja nem a másik fél, akkor lépik át a szellemi boldogság kapuját. Ehhez azt is fel kell ismerniük, hogy nem az a boldog, akit szeretnek, hanem az, aki szeret. Mindenben és mindenkiben fel kell ismerni a szeretetre méltót.

Természetesen fontos a lélektárs, és ő az egyetlen szerelem, de nem szabad megfojtani egymást, mert a szabadság szárnyalása is hozzátartozik a szerelemhez. A mindenség szeretetéből nem következik a másik fél elhagyása. De a 3. szintet elérő duálpárok már nem társfüggők, szabadon akarnak adni a társuknak és a világnak. Tökéletesen szolgálják egymás boldogságát, anélkül, hogy bármiben is hiányt szenvednének.

Egyetlen életidő a legtöbbeknek kevés az efféle szerelem megtapasztalásához, és napjainkban egyre kevesebb, de a szíve mélyén minden ember tudja, hogy a sorsa e nélkül nem teljes.

Forrás: Spirituális Ezotéria