Túlélte a meteorit becsapódást Ann Hodges, aki a baleset után úgy érezte, hogy elátkozták

A csípőjén sérült meg a nő, akit furcsa pechsorozattal vert meg az ég.Az Alabama állambeli Oak Grove városban élt Ann Hodges, aki 1954. november 30-án, a délutáni órákban úgy döntött, hogy alszik egyet. A pihenésből azonban nem lett semmi, mert egy grapefruit nagyságú meteorit átszakította a háza tetejét és eltalálta a nő csípőjét.

Hodges szerencséje az volt, hogy a háztető lassította a szikladarab sebességét, de azért még így is csoda, hogy az asszony túlélte a balesetet, ami már önmagában különös, hiszen mekkora pech kell ahhoz, hogy valakit eltaláljon egy meteorit, ráadásul a saját otthonában?

Az orvosok egybehangzó véleménye szerint Hodges nagy mázlista volt, ám a becsapódás nem tűnt el nyomtalanul, hiszen egy hatalmas véraláfutás a nő baloldalán minden egyes nap emlékeztette, hogy milyen ijesztő élményben volt rész.

Hodges történetét egyfelől a környéken élők igazolták, hiszen látták, ahogy egy vörös csík lezuhan az égből Hodges házára, de emellett a NASA is megerősítette a hihetetlennek hangzó becsapódást, ráadásul a szóban forgó kődarab is döntő bizonyíték.

Julius Kempis McKinney beszámolója is alátámasztja a történteket.

A farmer eladta a meteorit darabot egy ügyvédnek, aki a Smithsonian Intézet nevében vásárolta meg a tárgyat, aminek hála McKinney új autóval és házzal gazdagodott, nem úgy, mint Hodges, akinek esetében igaz, hogy a boldog befejezés mindig attól függ, hogy hol hagyjuk abba a történetet.Ha lezárnánk annyival, hogy Hodges túlélte a különös balesetet, akkor azt hihetnénk, hogy a nő boldogan élt, míg meg nem halt, ám nem ez történt, ugyanis Hodges biztos volt abban, hogy a meteorit meg volt átkozva.

A nő ezt a kijelentését arra alapozta, hogy a becsapódás után, a halála pillanatáig, csak szerencsétlen dolgok történtek vele. A pechszéria azzal kezdődött, hogy Hodges meg akarta tartani a követ, mert úgy gondolta, hogy azt Istentől kapta.

Később biztos a fülébe jutott a hír, hogy McKinney mekkorát kaszált a meteorit másik felével, majd jött Hodges főbérlője, Birdie Guy, aki szintén meglátta a kőben rejlő gyors meggazdagodás lehetőségét, ezért beperelte a nőt, hiszen a meteorit őt illeti, elvégre az ő házának a tetejét szakította be.

A per végén Hodges kénytelen volt 500 dollárt fizetni a főbérlőnek. Akkoriban ez rengeteg pénznek számított. Mindeközben jöhetett eső és a szél, mert senki sem javította meg a tetőt. Hamarosan jött a mentőöv, ugyanis a Smithsonian Intézet felhívta a nőt azzal, hogy megvennék a követ.

Hodges és a férje, Eugene nem lelkesedett az ajánlatért, mert nekik kevesebb pénzt ajánlott az intézet, mint a farmernek, ráadásul a házaspár abban a hitben élt, hogy majd a múzeumok háborúzni fognak a meteoritért, ám tévedtek.Miután a pár hagyta veszni az első és egyben utolsó ajánlatot, újabb jogi hercehurca kezdődött, aminek eredményeként Hodges megtarthatta a követ, ám az ügy miatt rengeteg turista kereste fel a házaspárt.

Annak érdekében, hogy Hodges visszakapja a nyugalmát, fogta a meteoritot és teljesen ingyen odaadta a légierőnek, akik 1956-ban az Alabamai Természettudományi Múzeumba vitték, hogy bárki megnézhesse az ereklyét, ami a Hodges Meteor nevet kapta.

A nő idegeit annyira tönkretette a média és a jogi harc, hogy 1964-ben elvált a férjétől. Majd nyolc évvel később, egy idősek otthonában, mindössze 52 évesen meghalt.

A történet tanulsága, hogy Hodges a saját rossz döntéseinek köszönhette a pechsorozatot, tehát ha túlélsz egy meteorit becsapódást, akkor add el a követ, ahogy McKinney tette!

(Forrás: noiportal.hu)