2016 legjobb filmjei

Akadt néhány kellemes meglepetés a tavalyi mozikínálatban. Ismét eltelt egy év, amely után ideje összegezni, hogy milyen jó és rossz dolgokat kaptuk az elmúlt 12 hónaptól. A filmek terén akadt néhány pocsék alkotás, de szerencsére 2016-ban sem maradtunk igazán jó filmek nélkül.

Cloverfield Lane 10 (Dan Trachtenberg): 2016 egyik meglepetés mozija, amiben nagy szerepe volt J.J. Abrams produceri munkájának, amelynek köszönhetően az év legfeszültebb filmjének nevezhetjük a thrillert.

Ez az alkotás azon ritka mozik egyike, amelynél egy teória nem tart ki a stáblistáig, hiszen nagyjából 20 percenként lerombol minden elképzelést, hogy egy teljesen más irányba vigye el a nézőt. Cloverfield Lane 10 a hitchcocki thrillerek hagyományait idézte, de külön dicséret illeti John Goodman hátborzongató alakítását is.

Csontok és skalpok (S. Craig Zahler): A vadnyugaton játszódik az év legkülönösebb filmje, amely egy ponton kannibálhorrorba csap át a westernből. A két műfaj még külön-külön is ritka a magyar mozikban, nemhogy együtt. A film nem kizárólag a szokatlan koncepciója miatt nevezhető 2016 egyik legjobbjának, hanem a humorért, vérfagyasztó atmoszféra és a nagyszerű karakterek miatt is.

Zsivány Egyes – Egy Star Wars-történet (Gareth Edwards): A Star Wars VII. része kicsit görcsösre sikerült, de szerencsére a Disney képes volt lazítani, és a 2016-os Zsivány Egyes már nem a nosztalgiából táplálkozott, hanem volt saját története.

A tavalyi Star Wars film a IV. rész után játszódik. A kaland műfaja is eltért a korábbiaktól, ez azonban szintén csak jót tett a történetnek. A Zsivány Egyes egy szórakoztató háborús film, aminek az utolsó harmadának feszültsége egy pillanatra sem ereszt el.

Rendes fickók (Shane Black): Több, mint 10 évet kellett várni, hogy Shane Black visszataláljon ahhoz a műfajokhoz, amiben igazán jót tud alkotni. A legendás író-rendező ott folytatta a Rendes fickókkal, ahol 2005-ben a Durr, durr és csókkal abbahagyta, tehát kaptunk egy vaskos poénokból, noir-elemekből felépült buddy cop mozit, amiben nem a történet, hanem az akció volt a hangsúlyosabb. A Rendes fickók tempója elég ráérős, de a humor remek, ehhez pedig Russel Crowe és Ryan Gosling parádés játéka is kellett. Spotlight – Egy nyomozás részletei (Thomas McCarthy): A legjobb film kategóriában nyert Oscart 2016-ban a feszültséggel teli film, ami mentes minden hollywoodi túlzástól. A Spotlight valós eseményekből táplálkozott.

A sztori szerint egy csapat újságíró arra vállalkozott, hogy lebuktatják a pedofíliával vádolt papok ügyeit eltussoló katolikus egyházat. A téma komoly, ezért mellőzte a drámai túlkapást a mozi, ami emléket állít a hagyományos, nyomtatott sajtónak.

Aljas nyolcas (Quentin Tarantino): Westernek álcázott thriller Quentin Tarantino nyolcadik filmje, amely arról szól, hogy nyolc idegen egy fedél alá kerül egy tomboló hóviharban. A filmet talán joggal nevezhetjük a rendező legkegyetlenebb művének, amiben nincs egy olyan hős, akinek tényleg lehetne szurkolni, mivel mindegyik karakter gazember.

A vadnyugati történet egy ponton krimivé változik. A rejtély helyett a szereplők közötti konfliktusok kerülnek terítékre. A vitákkal és pisztolypárbajokkal a rendező az USA történetét meghatározó ellentétettek akarta jelképezni.

Érkezés (Denis Villeneuve): A 2016-os év legjobb sci-fije egyben könnyfakasztó melodrámának is nevezhető, ráadásul Ted Chiang megfilmesíthetetlennek tartott novellájából készült. A mozi pontosan úgy indul, mint egy hollywoodi kapcsolatteremtős sci-fi, de a történet egyszer csak elhagyja a klisé útvonalát, hogy egy váratlanul érzelmes irányba folytatódjon, de úgy, hogy közben kemény sci-fi marad.

Tiszta szívvel (Till Attila): Több díjat nyert hazánk egyik legjobb tavalyi filmje, amely kerekesszékes bérgyilkosról szól. Till Attila olyan sokat vállalt a saját forgatókönyvével, hogy szinte meglepetés, hogy egyáltalán működött.

A Tiszta szívvel egy akciódús gengszterfilm, megkapó coming-of-age dráma és nagyszájú vígjáték. Az összhatáshoz még hozzá kell vennünk a sohasem nevetséges (anti)hősöket, valamint az őket életre keltő színészeket.

A szoba (Lenny Abrahamson): Az amstetteni rém valós története ihlette a filmet, amiről azt hihetnénk, hogy tele lesz hollywoodi hatásvadászattal. A nyomasztóan sötét thriller rendezője azonban nem azt tűzte ki célul, hogy gyomorforgató módon mutatja be a hősök szenvedését.

Lenny Abrahamson inkább egy lélekemelő drámát készített az anyasággal járó felelősségről, és arról, hogy mihez kezdhet egy gyerek, aki élete első 5 évét egy szobában kénytelen tölteni. A film nem könnyed vasárnap délutáni mozi, de fontos, megindító és elgondolkodtató alkotás. Kaliforniai álom (Damien Chazelle): 2016 végén érkezett ez a meglepetés musical, amely emléket állít hollywoodi aranykorának legnemesebb hagyományai előtt. A Whiplash rendezője, Damien Chazelle hasonló témákat boncolgatott, mint az előző filmjében, csak most nagyobb teret adott az érzelmeknek. A Kalifornia álom nagyszerű moziélmény annak, aki reménytelenül álmodozik.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)