A 80 éves Mijazaki Hajao legjobb filmjei

Tíz kiváló alkotás a Studio Ghibli egyik alapítójától.Habár Mijazaki Hajao, a Studio Ghibli egyik alapítója és legismertebb arca, már a 2013-as velencei filmfesztiválon bejelentette, hogy felhagy a filmkészítéssel, mégis jelenleg is egy új animációs filmet rendez.

A 80. születésnapját a közelmúltban ünneplő mester izgalmas pályát mondhat a magénak. A karrierje során összesen 11, egytől egyig csodás, filmet rendezett, melyek közül 10 a Studio Ghiblinél töltött évei alatt készült.

Íme Mijazaki Hajao legjobb munkái!

Chihiro szellemországban (Spirited Away/Sen to Chihiro no Kamikakushi, 2001): A szüleivel új városba költözni készülő Chihiro hiába tiltakozik, mégis betérnek egy elhagyatottnak tűnő vidámparkba.

Hamarosan kiderül, hogy amikor a 10 éves kislány és a szülei áthaladtak egy alagúton, akkor valójában beléptek a szellemek világába. Chihiro és a szülei sertéssé változnak, miután engedély nélkül ettek az egyik standnál. A kislány rákényszerül, hogy munkát vállaljon egy túlvilági fürdőházban, ráadásul ki kell szabadítani a szüleit és önmagát a szellemországból, mielőtt örökre ott ragadnának.

A Chihiro szellemországban nemcsak azért nevezhető Mijazaki egyik legjobb munkájának, mert ez az egyetlen anime, ami valaha Oscar-díjat nyert, hanem azért is, mert a Ghibli korábbi munkáihoz képest itt már hatalmas fejlődés tapasztalható a látványvilágában, hiszen itt végre mániákus részletességgel dolgozták ki a helyszíneket.

A vándorló palota (Howl's Moving Castle/ Hauru no Ugoku Shiro, 2004): A kalapkészítéssel foglalkozó Sophie egy olyan világban él, ami leginkább a XX. századra emlékeztet. A lány egy nap vénséges öregasszonnyá változik, miután elátkozza őt a Puszták Boszorkánya. Ezután Sophie útnak indul, aminek során véletlenül rátalál a híres varázsló, Howl lábra kélt otthonára, aminek bejárónője lesz.

A vándorló palota Mijazaki harmadik olyan munkája A vadon hercegnője és a Chihiro szellemországban mellett, amit a legjobbnak szoktak nevezni. Ez annak tudatában nem meglepő, hogy a történet rendelkezik minden pozitívummal, amivel a másik két alkotás: mesés animáció, elképesztően részletes háttérképek, rengeteg emlékezetes karakter és sok téma érzékletes bemutatása.

Laputa - Az égi palota (Castle in the Sky/Tenkū no Shiro Rapyuta, 1986): Ismeretlen lány pottyan az égből Pazu, a bányában dolgozó fiatal srác karjaiba. Sheeta családi örökségként birtokol egy követ, ami elvezeti őt Laputába, egy lebegő városba, ahova sokan, sokféle okból szeretnének eljutni. Közéjük tartoznak azok a kalózok és kormányügynökök is, akik a két fiatal nyomába erednek.

Technikailag a Laput nevezhető a Ghibli első filmjének, de ez csak a kivitelezésen látszik, ugyanis a karakterek még nem elég kidolgozottak, az animációs sem nevezhető fantasztikusnak és a cselekmény sem olyan eredeti, mint a későbbi alkotásoké, viszont ez semmit sem ront a minőségen vagy a szórakozáson.

Totoro – A varázserdő titka (My Neighbor Totoro/Tonari no Totoro, 1988): Egy régi vidéki házba költözik az apjukkal két kislány, Satsuki és Mei, hogy közelebb legyenek a kórházban betegeskedő édesanyjukhoz. A gyerekek hamarosan rájönnek, hogy a házban apró szellemek élnek, az erdőben pedig egy nagy és barátságos lény lakik.

Mijazaki egyik legjobb rendezése a Totoro, ami világszerte ismertté tette a rendező és a Ghibli nevét. A film elég visszafogott, hiszen annak ellenére, hogy vannak benne furcsa alakok, mégis azt be lehet tudni a gyerekek élénk fantáziájának. Emellett konfliktus csak a film utolsó harmadában van. Ugyanakkor a Totoro karaktereit elképesztő energiával animálták, maga a film pedig egy csodás történet a gyerekkori ábrándokról.

Kiki, a boszorkányfutár (Kiki's Delivery Service/Majo no Takkyūbin, 1989): Amikor Kiki, a fiatal boszorkány 13 éves lesz, akkor a hagyományoknak megfelelően, elhagyja az otthonát, hogy egyedül állja meg a helyét a világban. Kiki nagy lelkesedéssel indul el, de hamarosan rájön, hogy egyáltalán nem könnyű önállóan élni.

Tekintve, hogy a történet főszereplője egy boszorkány, ezért a néző azt hiheti, hogy ez egy fantasztikus, varázslatokkal teli alkotás, ám valójában a Kiki, a boszorkányfutár nevezhető Mijazaki talán leghétköznapibb munkájának.

A főhősben nincs semmi különleges azon kívül, hogy seprűn repül és képes beszélgetni a fekete macskájával, ráadásul a világában, ami a XX. századra emlékeztet, a boszorkányság nem valami félelmetes dolog, hanem egy kihalóban lévő hagyomány.

A film egésze Kiki lelkivilágára és küzdelmeire összpontosít, teszi ezt elképesztő érzékenységgel. Ennek köszönhető, hogy igazán nyomasztó, amikor a kinézett városba érkező főszereplőnek fogalma sincs arról, hogy mit csináljon, majd az, amikor repülős futárszolgálatot indít, és rengeteget kételkedik abban, hogy van-e egyáltalán értelme ennek.

A Kiki, a boszorkányfutár rendkívül hatásosan mutatja be a fiatalkori útkeresést és azt, hogy az ember mennyire sérülékeny, amikor magányos. Ugyanakkor nem kell aggódni, mert a film cselekménye végső soron arról szól, hogy az idegenek kedvessége milyen nagy hatást gyakorol a boldogságunkra.Ponyo a tengerparti sziklán (Ponyo on the Cliff by the Sea/ Gake no Ue no Ponyo, 2008): Miután a tengeri hal, Ponyo, találkozik egy kisfiúval, Sousukéval, elhatározza, hogy szeretne emberré változni. Ezt azonban nem könnyű kivitelezni, ugyanis egyfelől ára van, másfelől Ponyo varázsló apja, aki korábban ember volt, nem támogatja a fia ötletét.

Mijazaki munkái közül Ponyo a tengerparti sziklán a legkisebb lelkesedéssel emlegetett alkotás, aminek oka az, hogy ez a film egyértelműen a kisgyereknek készült, tehát ezért nem olyan hangsúlyosak benne a rendező azon témái, amiért a felnőtt nézők imádni szokták Mijazaki munkáit.

Ugyanakkor technikai szempontból igazi mestermű Ponyo a tengerparti sziklán, ugyanis ez az anime kizárólag kézzel rajzolt képekből készült, ami az animáció minősége tekintetében elképesztő teljesítmény! Emellett maga a történet is rendben van, hiszen aranyosan mesél arról, hogy engedni kell, hogy a gyerekek a saját útjukat járják.

Szél támad (The Wind Rises/Kaze Tachinu, 2013): Az 1900-as évek elején, Japánban született Horikosi Dzsiró legnagyobb álma az, hogy egy nap repülőgépeket fog tervezni, ha már pilóta nem lehet a rossz látása miatt. Végül munkát kap a Mitsubishinél, ahol a 20-as, 30-as évek korszerű hadászati repülők megalkotásán dolgozik.

Ez a történet Dzsiró életéből mutat be fejezeteket, de nem csupán a munkájából, hanem a magánéletéből is, ugyanis jelentős kihívásokkal kell megküzdenie annak érdekében, hogy megvalósítsa az álmait.

Jelenleg ez Mijazaki utolsó alkotása, ami egyben az életműve legszokatlanabb filmje, mert a Szél támad nemcsak, hogy egy konkrét történelmi korban játszódik, hanem életrajzi dráma is, hiszen arról a mérnökről szól, aki megalkotta a Mitsubishi híres A6M vadászgépét, ami leginkább Zéró néven híresült el.

Ugyanakkor a rendező itt sem maradt teljesen a valóság talaján! A történet azon fele, amely a főhős magánéletéről szól, nagyrészt fikció, az 1928-as földrengést pedig egy nagy istenség haragjaként mutatja be.

Viszont még így is ez az alkotás Mijazaki legfelnőttesebb filmje, ami bemutatja, hogy a japánok milyen hátrányból igyekeztek felzárkózni a fegyverkező nyugati hatalmakhoz, valamint felteszi a kérdést, hogy a feltalálót terheli-e felelősség azért, amire a találmányát bevetették.

Erre a kérdésre Mijazaki válasza egy határozott nem, a főhősét pedig egy korán túltekintő úttörőként mutatja be, aki szeretett volna valami szépet teremteni. Ha ez még kevés lenne ahhoz, hogy Hirokosi szerethető karakterré váljon a nézők szemébe, akkor ez biztos megtörténik annak köszönhetően, ahogy a film bemutatja a másik nagy szerelmével, egy igazi nővel ápolt kapcsolatát.A vadon hercegnője (Princess Mononoke/Mononoke-hime, 1997): Asitaka, az emisi törzs hercege legyőz egy démon által megszállt vaddisznót, amikor az a népére támad. Ennek következményeként átok száll az egyik karjára, ami ugyan szupererőt ad neki, de ugyanakkor felemészti az életerejét, ezért Asitaka elindult a feudális, de fantasztikus Japánból nyugatra, hogy megoldást keressen a problémájára.

Hamarosan egy elég összetett konfliktusban találja magát, ami leginkább a nők által uralt, lőfegyvereket gyártó falu és a közeli erdő állati istenségei között zajlik. Az utóbbi oldalhoz tartozik egy San nevű fiatal lány, akit farkasok neveltek fel.

Mijazaki alkotásai közül A vadon hercegnője az egyik, amit a kritikusok jelentős százaléka a rendező legjobb alkotásaként tart számon. Az egész estés anime a történetvezetés szempontjából sorolható Mijazaki legerősebb alkotásai közé.

A cím egy kicsit félrevezető, mert valójában nem San a főszereplő, de még csak Asitaka sem, aki általában kívülállóként, objektíven szemléli az eseményeket, ugyanis valójában ennek a történetnek nincs igazán főszereplője.

A film erőssége éppen az, hogy úgy mutatja be a féltucatnyi emberi és állati frakció minden karakterét, hogy a néző nem is tudja eldönteni, hogy melyik oldalnak adjon igazat. Ennek hála A vadon hercegnője ritkán látott pártatlansággal mesél az emberi civilizáció terjeszkedése és a természet megóvására tett kísérletek problémás összeegyeztetéséről. Ugyanilyen elfogulatlansággal mesél az női emancipációról és az animékben gyakran előkerülő bosszúvágyról, amit ebben a történetben szó szerint bekebelezi a karaktereket.

Nauszika - A szél harcosai (Nausicaä of the Valley of the Wind/Kaze no Tani no Naushika, 1984): Nehéz az élet a film posztapokaliptikus világában, ahol fokozatosan terjed a Pusztulás tengere, vagyis egy olyan erdő, aminek spórái halálosak az emberekre.

A történet főhőse Nauszika, aki egy völgyben élő közösség vezetője. Egy nap ide masíroznak be az agresszív birodalmi katonák, akik egy ősi fegyver bevetésével akarják visszaszorítani a mérgező erdő terjeszkedését. Nauszika azonban gyanítja, hogy a Pusztulás tengere és az azt őrző hatalmas rovarok nem olyan gonoszak, mint azt sokan gondolják.

A Nauszika - A szél harcosai technikailag nem Ghibli-alkotás, ugyanis még a stúdió megalapítása előtt készült, de mégsem különítik el Mijazaki csapatának műveitől, mivel ordít róla, hogy ezt is ők készítették. Már ebben a filmben is megjelennek a rendező életművének jellegzetességei, így a fiatal női főszereplő, a repülés iránt érzett szenvedély, valamint az ember és a természet közti konfliktus.

Porco Rosso - A mesterpilóta (Porco Rosso/Kurenai no Buta, 1992): A film címe szó szerint azt jelenti, hogy Karmazsin Disznó. Ő egy első világháborús, olasz vadászpilóta-veterán, aki a harcok közben légi kalózokra vadászik az Adriai-tengeren. Amikor egy nap lelövi az égről egy amerikai riválisa, akkor kénytelen megjavítani a repülőgépét, amiben egy fiatal mérnöknő lesz a segítségére.

A Porco Rosso tartalmazza a rendezőre jellemző elemeket (repülés iránti szenvedély, erős és fiatal női karakter, alakváltó hős), mégis ez lehet Mijazaki legkönnyebben élvezhető filmje, ami tulajdonképpen egy akció-kalandfilm, ami Indana Jones korábbi részeihez hasonlóan találja meg a romantikát a XX. század első felében.

Mijazaki ritkán helyezi a történeteit határozottan megjelölt történelmi korba, és a Porco Rosso sem foglalkozik különösebben a politikai és társadalmi háttérrel, az Adria szigetvilága is csak azért szerepel, mert izgalmas helyszín.

A film azzal sem foglalkozik különösebben, hogy a főhős miért változott sertéssé, ugyanis ez a külső csak a zárkózottsága kifejezését szolgálja. Ez az alkotás egy könnyed és vicces mű arról, hogy érdemes megbízni másokban.

(Forrás: hu.ign.com)