A Legendás állatok: Grindelwald bűntettei hűvös fogadtatásának lehetséges okai

A szappanopera szintre süllyedés, következetlenségek, túl sok szereplő is okolható a rossz kritikáért.Múlt héten debütált a mozikban a Legendás állatok: Grindelwald bűntettei, ami finoman szólva sem nyerte el a nézők és kritikusok tetszését. A Harry Potter-franchise legújabb részét érő negatív vélemények több okot is felsorolnak amellett, hogy miért rossz a film.

Nem határozták meg a célcsoportot: J. K. Rowling és a filmipar számára sem új keletű probléma az, hogy hiányzik a határozott döntés arról, hogy gyerekeknek vagy felnőtteknek készül-e a film. Azt például már a Harry Potter-sorozatnál is érezték a nézők, hogy A bölcsek köve és A halál ereklyéi sem ugyanannak a célcsoportnak szólt.

A Harry Potter-franchise azonban felnövekvéstörténetről szól, emiatt a gyerekmeséből nőtte ki magát, hogy végül felnőttesebb témákról szóljon.

Ezzel szemben a Legendás állatok-franchise nem döntötte el, hogy gyerekeknek vagy felnőtteknek szól-e, emiatt nem filmenként, hanem jelenetenként váltogatja a hangvételt. Az egyik pillanatban például megölnek egy gyereket, a másikban bébi furkászokkal játszanak. Ezektől a szélsőségektől tejesen szétesik a film, aminek sötétebb részeit nem lehet komolyan venni, a humorosnak szánt jelenetek pedig ízléstelenek lesznek.

Következetlenségek: A rengeteg dramaturgiai hiba mellett a készítők nem figyeltek az apróságokra, aminek eredménye a bosszantó következetlenség lett. A Legendás állatok második részében például nem stimmel Dumbledore és McGalagony életkora.

Emellett Rowling a saját varázslóvilágának szabályait rúgja fel például azzal, hogy a filmben a minisztériumi dolgozók a Roxfort területén belül hoppanálnak, pedig a regényekben ezerszer kijelentették, hogy ezt nem lehet megtenni.

Rowling és Yates bűnei: A Legendás állatok-sorozat legnagyobb bűne az, hogy Rowling nem könyvsorozatnak írta meg, ugyanis ezek a bonyolult, több szálon futó történetek sokkal jobban működnének regényként, ahol Rowling kezét nem kötné meg a mozgóképes médium.

A másik probléma a középszerű rendező, David Yates, aki a szürke látványvilágtól kezdve, a rossz színészvezetésen át, a követhetetlen akciójelenetig, mindent elkövetett azért, hogy teljesen tönkretegye milliók kedvenc varázsvilágát.

Azt nehéz lenne eldönteni, hogy mennyiben Rowling és mennyiben Yates hibája az unalmas és zavaros Legendás állatok 2., ám az biztos, hogy jobb lenne, ha Rowling regényként tálalná a rajongók elé a történetet, vagy örökre nyugalmazza Harry Potter világát.

Szappanopera szintre süllyedés: A Legendás állatok második részében rengeteg a szereplő, ami talán nem is lenne akkora baj, hiszen a Bosszúállók: Végtelen háború óta tudjuk, hogy lehet jól is mozgatni kismillió karaktert a filmvásznon, ám Rowling még bőven tanulhat a Marveltől, mert esetében nemcsak az a baj, hogy sok a szereplő, hanem az is, hogy a köztük lévő interakciók nagyon döcögősek.

A film tele van életidegen párbeszéddel, a humor sem működik, de a legnagyobb baj mégsem ezzel van, hanem a karakterábrázolással. Példaként említhetjük Queenie-t, akinek cselekedetei teljesen értelmetlenek.

Rowling alapgondolata, amely szerint Grindelwald jó ügyért harcoló forradalmárnak adja ki magát, okos ötlet, és jól illik a mai politikai mechanizmusokhoz, ám annak semmi értelme, hogy a gondolatolvasó Queenie benne látja a megoldást arra, hogy hozzámehessen a mugli szerelméhez.

Eközben Göthe nem is szerelmi háromszögbe keveredik, hanem négyszögbe. A film karakterei, a konfliktusok, és az ezekre adott reakciók tényleg a brazil szappanoperákat idézik, ami már csak azért is szégyen, mert egykor a bajtársiasságról és a barátságról szólt Harry Potter világ, amiben a szerelmi drámák olyan ritkák voltak, mint a fehér holló.Grindelwald és a mágikus lények: Eleinte jó ötletnek tűnt, hogy Harry Potter fiktív tankönyve megelevenedik, hiszen a mágikus lények jól mutatnakk a mozivásznon, a bogaras magizoológus, Göthe Salmander pedig szimpatikus alaknak tűnt.

Aztán hirtelen Rowling úgy döntött, hogy el akarja mesélni Grindelwald felemelkedésének és bukásának történetét, a nézők pedig nem értik, hogy mi köze a gonosz varázslónak az aranyos mágikus lényekhez. Az egész úgy néz ki, mintha Rowling menet közben találta volna ki, hogy valójában mit akar.

A hirtelen koncepcióváltáson kívül az is szerencsétlen döntés volt, hogy a franchise a Legendás állatok címet kapta, mert az, hogy a kettőspont után egy név következik, azt sugallja, hogy Grindelwald is egy legendás állat. A főcím tehát nyugodtan lehetett volna Grindelwald bűntettei, hiszen a Harry Potter rajongók így is rájöttek volna, hogy melyik filmet kell megnézniük.

Mindenki rokonságban áll mindenkivel: A Legendás állatok második részében Rowling nemcsak a szerelmi szálakkal butította le szappanopera szintjére a saját varázsvilágát, hanem azzal is, hogy elkezdte összekötni az új szereplőket a Harry Potter-regényekkel, amivel végleg elérte a nevetséges szintet, hiszen van itt már elcserélt csecsemő, elnyomott ázsiai lány, de a semmiből előkerülő testvér is.

Túl sok hős van, de igazából egy sincs: Ami a Bosszúállóknak megy, az a Legendás állatoknak jól láthatóan nem, hiszen itt mozgatni kell Credence-t, Dumbledore-t, Grindelwaldot, Leta Lestrange-t, Yusuf Kamát, Göthét, Tinát, Queenie-t és Jacobot.

A rengeteg hős közül Göthével van a legnagyobb probléma, hiszen ő világosan közölte, hogy nem akar részt venni ebben az egész balhéban. Ennek ellenére Dumbledore mégis közli vele, hogy márpedig neki kell megküzdenie Grindelwalddal.

Ez azért értelmetlen, mert attól, hogy minden problémát különböző mágikus lénnyel oldanak meg, még semmi sem indokolja azt, hogy miért a szociális készségek híján lévő magizoológus Dumbledore első számú embere.

Dumbledore tehetetlenségének oka: Dumbledore és Grindelwald vérszerződése két okból is nagy hiba. Egyfelől Rowling elfelejtette a saját regényét, hiszen abban a két varázsló útjai akkor váltak el egymástól, amikor a összetűzésük során egy kóbor átok megölte Dumbledore húgát, Arianát. Ezek után Albus aligha kötött mosolyogva vérszerződést Grindelwalddal.

Másfelől Rowling megfosztotta a rajongókat egy izgalmas emberi dráma lehetőségétől, hiszen arról volt szó, hogy Dumbledore a gyengéd érzelmei miatt eleinte nem szállt szembe Grindelwalddal, emiatt pedig rengetegen meghaltak.

Ez a fejlemény sokkal komplexebb karakterré tehette volna a Roxfort igazgatóját, valamint magyarázatot kaphatott volna, hogy évekkel később miért kutatott olyan megszállottan Voldemort legyőzésének módja után.

(Forrás: hu.ign.com)