A legjobb katasztrófafilmek

Ezeket az alkotásokat látnod kell, ha szereted a műfajt!A katasztrófafilmek nem kizárólag természeti tragédiákról, összedőlő híres épületekről szólhatnak, hanem olyan globális vagy egyéni eseményről, ami miatt az adott film összes karakterének az élete veszélyben forog.

Ha te is szereted a katasztrófafilmeket, akkor az alábbi darabokat érdemes megnézned!

Armageddon (1998): Michael Bay csak egyszer rendezett katasztrófafilmet, de az rögtön a kategória legjobbja lett, ráadásul úgy, hogy ugyanebben az évben mutattak be egy másik katasztrófafilmet, amiben egy üstökös fenyegette Földet.

Az Armageddon azonban még úgy is lesöpörte a pályáról a Deep Impactet, hogy jóval előbb került a mozikba. Az Armageddon esetében mindenki látni akarta, hogy Bruce Willis és a csapata visszaöklözi-e a meteort abba az irányba, ahonnan jött.

Emellett érzelmi töltést is kapott a film, hiszen a fél világ együtt sírt a szereplőkkel, amikor Willis meghozta a végső áldozatot Steven Tyler harsogó rockballadájára.

Pokoli torony (The Towering Inferno, 1974): A 70-es évek katasztrófafilmek királya a Pokoli torony, ami szakmai és közönség sikert aratott, hisze három Oscar-díjat nyert, a bevétel pedig az igen magas gyártási költségnek a tízszerese lett.

A film sikere biztosra volt vehető, elvégre olyan híres színészek szerepeltek benne, mint Steve McQueen, Paul Newman, Faye Dunaway, William Holden, Richard Chamberlain és Fred Astaire, akik egy lángoló toronyházban rekedtek, vagy azon dolgoztak, hogy kimentsék azokat, akiket az épület fogságba ejtett.

A Pokoli toronyban emberi mulasztás okozta a katasztrófát, ami során a legnagyobb nevű sztárok sem vehették biztosra, hogy a karakterük életben fog-e maradni.

Cloverfield (2008): A legtöbben inkább szörnymozinak neveznék a Cloverfieldet, pedig az is elég nagy katasztrófa lenne, ha a Földön városokat leromboló monszterek lepnék el, különösen azok számára, akik testközelből figyelhetik Manhattanben az ismeretlen szörnyek pusztítását.

A Cloverfield ettől még nem lenne az egyik legjobb katasztrófafilm, ugyanis azt annak köszönheti, ahogy a készítők tálalták. A mozinak már a marketingje is zseniális volt, mert az emberek egészen a bemutatóig nem tudták, hogy pontosan miről szól a film, hogy mi az, ami ilyen nagy rombolásra képes New Yorkban.

Emellett a kézi kamerás felvétel nagyszerű intenzitást ad a filmnek, aminek feszültsége és rövidsége egy pillanatra sem enged fel, így a nézőknek esélyük sem volt azon gondolkodni, hogy a történtek ellenére hogyan lehet, hogy még filmeztek, ugyanis mindenkit csak az érdekelt, hogy mi lesz ennek az őrületnek a vége.A függetlenség napja (Independence Day, 1996): Az inváziós mozik királya abból az ötletből született, hogy Roland Emmerich és állandó társa, Dean Devlin megelégelte, hogy a földönkívüliek mindig csak belopóznak a bolygónkra, és meg akarták mutatni, hogy milyen lenne az, ha az idegenek egyszerűen berúgnák a főbejáratot.

A függetlenség napja egy zseniális sci-fi, ami felfogható a Hollywoodra jellemző nagy hazafiasság karikatúrájaként is. Az alkotópáros kiélvezte, hogy minden túlzást megengedhetnek maguknak, a nézők pedig állva tapsolták a földönkívülis katasztrófafilmet.

Gravitáció (Gravity, 2013): Jogos, hogy a Gravitáció messze van a tömegeket érintő természeti katasztrófákat feldolgozó filmektől, ám a két főszereplő asztronauta, Sandra Bullock és George Clooney számára igazi katasztrófa, hogy megsemmisül az űrállomásuk, és a végtelen űr választja el őket attól, hogy visszatérjenek a Földre.

Alfonso Cuarón kiváló érzékkel alkotta meg a Gravitációt, amiben a néző szemtanúja lehet az emberi leleményességnek és túlélő ösztönnek. Ehhez még hozzá kell adni a keresztényi allegóriát és a filmes szakma minden varázsszerét. Az eredmény 3D-ben a legnagyobb élmény.

Titanic (1997): Próbálkozhatnak akármennyit más filmesek, a katasztrófafilmek igazi uralkodója még mindig James Cameron, akinek 11 Oscar-díjat hozott a konyhájára a hetedik játékfilmes rendezése, a Titanic.

A dolog érdekessége, hogy a bemutató előtt, a Titanicot világra szóló bukásnak bélyegezték, így a pesszimisták alaposan megdöbbenhettek, amikor a film minden idők legjobb bevételét hozó alkotásnak bizonyult.

A katasztrófafilm a történelem egyik legnagyobb tragédiáját dolgozta fel úgy, hogy közben egy „koldus és a királylány” történetet mesélt el. Emellett pedig arról példálózik, hogy milyen katasztrófához vezethet az emberi felelőtlenség.

Habár mindez elcsépeltnek hangzik, mégis Cameron olyan nagyot alkotott a Titanic filmmel, hogy az lett a műfaj legkiemelkedőbb példája, de ugyanakkor gyilkosa is, hiszen ezt követően már nem volt sok értelme hasonló filmet forgatni a hajókatasztrófáról.A Poseidon-katasztrófa (The Poseidon Adventure, 1972): A katasztrófafilmek hódítása az Airporttal kezdődött, 1972-ben pedig megérkezett a műfaj egyik legjobb darabja A Poseidon-katasztrófa, ami annak a kornak megfelelően, tele volt sztárokkal, akiknek áldozatát alaposan átérezhették a nézők.

A film egy luxushajóról szólt, amit oldalba kap egy hatalmas hullám, aminek következményeként a hajótörzs felborul, több, mint 100 emberrel a fedélzetén. Ahogy általában, úgy ebben a katasztrófafilmben is emberi mulasztás okozta a bajt, ami miatt sok ártatlannak kell bűnhődnie.

A felszínre, vagyis a hajófenékre igyekvő túlélőket Gene Hackman vezeti, míg a túlélők között felfedezhető Ernest Borgnine, Red Buttons, Roddy McDowall és Shelley Winters. A Poseidon-katasztrófát 8 Oscar-díjra jelölték, de végül csak a legjobb eredeti betétdalért járó szobrocskát kapta meg.

A film trükkjei azonban annyira jól sikerült, hogy azért különdíjat kapott, ugyanis ebben az időben még nem volt ilyen kategória az Oscaron.

Twister (1996): A 90-es évek egyik legőszintébb popcorn-mozija, hiszen nem árult zsákbamacskát, ugyanis csak annyit akart, hogy a nézők egy forgószél közepén érezzék magukat. A Twister nem akart komolyabb történetet szőni a címszereplő, az amerikai síkság legfélelmetesebb jelensége köré szőni.

A forgószelekre vadászó hurrikánvadászokról sem kellett tudomást venni, mert a néző dolga csak annyi volt, hogy csodálkozzon rá az akkoriban state of the artnak számító számítógépes technológiával életre keltett viharokra.

A filmben a forgószelek pusztítást olyan közelről láthatták és hallhatták a nézők, mint még soha. Ezért az élményért a legjobb hang és a legjobb képi effektusok kategóriában kapott Oscar jelölést a Twister.

A lehetetlen (The Impossible, 2012): Sajnos szomorú igazság, hogy a katasztrófafilmek íróinak nem kell mindig kitalálniuk egy-egy tragédiát az alkotásukhoz, mert a valóság bővelkedik a katasztrófákban, főleg azokban, amiket a természet okoz.

Ilyen volt a 2004-es indiai-óceáni cunami, amit egy nagy erejű vízalatti földrengés generált, és nagyjából 150.000 embert ölt meg. Ezt a katasztrófát idézte meg J.A. Bayona filmje, amiben egy Thaiföldre utazó családon keresztül élhették át a nézők a karácsonykor bekövetkező természeti csapást.

A filmben a katasztrófa elválasztotta egymástól a Naomi Watts és Ewan McGregor által játszott szülőket és a gyerekeiket, akik egyikét a mai Pókember, Tom Holland játszotta. A lehetetlenben szuggesztív, szinte explicit képeken keresztül mutatták be az üdülőt letaroló mocskos áradatot, ami után már-már gyomorforgató képsorokkal robbant be a katasztrófa utáni káosz, amiben a család tagjai próbálják megtalálni egymást.

Ebben a kemény és hatásos filmben semmi sincs a Hollywoodra jellemző közhelyek közül, éppen ezért olyan, mint egy kamionbaleset, amit szörnyű nézni, mégis lehetetlen nem odanézni.Fertőzés (Contagion, 2011): A Fertőzés javára kell írni, hogy úgy tud nagyszerű katasztrófafilm lenni, hogy közben elkerüli a műfaj összes kliséjét. A történet egy globális eseményt dolgoz fel, mégis hiányoznak belőle a látványos tömegjelenetek.

Habár az itt is igaz, hogy rengeteg a híres színész, ők mégsem kapnak drámai önfeláldozásokat, megdicsőüléseket, mint más katasztrófafilmekben. A Fertőzés távolságtartóan, de lenyűgözően mutatja be a világméretű fertőzést, annak terjedését és azt, ahogy a tudósok, orvosok, szakemberek és a kormány összehangolt munkájával dolgozik a járvány megállításán.

Steven Soderbergh rendező szenvtelenül és érzelemmentesen mutatja be a történetet, ami nem akarja hősnek beállítani azokat, akik csak a háttérből okoskodnak, hogy aztán az igazi hősök megoldják a problémát. Talán éppen ettől hiteles és hatásos a Fertőzés.

Még több remek katasztrófafilm: Ha nem lenne elég ennyi katasztrófafilm, vagy egyik sem nyerte el a tetszésedet, akkor meg kell még említeni a Viharzónát, amiben nagy pénz reményében néz szembe egy hatalmas tengeri hurrikánnal George Clooney és Mark Wahlberg.

A Deepwater olajfúrótorony valóban megtörtént tragédiáját feldolgozó Mélytengeri pokolban szintén Mark Wahlberg látható. Ugyancsak a valóságon alapul az 1995-ös Apollo 13, amiben a címszereplő űrhajó utasai (Tom Hanks, Bill Paxton és Kevin Bacon) próbálják elkerülni azt a tragédiát, amit a hajó meghibásodása okozhat.

(Forrás: hu.ign.com)