A legkomorabb szuperhősök

Vidámságnak és könnyedségnek írmagja sincs ezekben a filmekben.Napjainkban senkinek sem kell bemutatni a szuperhősöket, hiszen aranykorukat élik a mozikban, ám régen a filmipar egyik lesajnált műfajának számítottak a szuperhősfilmek, amiket senki sem vett komolyan, mert mindenki csak azt gondolta, hogy néhány furcsa jelmezbe öltözött felnőttről van szó, akik mindenféle képességekkel rendelkeznek, amikkel hihetetlen dolgokat tesznek.

Ma már azonban tudjuk, hogy a szuperhősök lehetnek humorosak és lazák, de egészen komorak és sötétek is, ráadásul minél lejjebb ásunk a hősök lelkivilágában, annál kellemetlenebb dolgok kerülnek napvilágra.

Mégis, akik jártasak a szuperhősfilmekben, azok pontosan tudják, hogy melyik képregényvilág alkotásait kell választaniuk, ha a dráma mellett poénokra is számítanak, ám azok, akik inkább a komorabb darabokat kedvelik, azoknak jó néhány olyan filmet készítettek az elmúlt időkben, amelyekben vidámságnak és könnyedségnek írmagja sincs.

V mint vérbosszú (V for Vendetta, 2006): Habár V-nek nincs különleges képessége, mégis igazi komor igazságosztó, aki minden eszközzel harcba száll egy orwelli diktatúrát kiépítő nacionalista kormánnyal szembe.

A főszereplő kegyetlenségét, öncélúságát és felszabadító tevékenységét csak egy hajszál választja el a terrorizmustól, ez pedig elképesztően sötétté varázsolja ennek a filmnek az élményét.

Batman visszatér (Batman Returns, 1992): Természetesen a komor szuperhősökről szóló listáról nem maradhat le Batman, akivel önmagában megtölthetnénk egy teljes listát. Annak idején Tim Burton volt az, aki bebizonyította a nézőknek, hogy Denevérembert is komolyan lehetne venni, ezt pedig egy újabb szintre emelte a Batman visszatérésében.

Ebben a sötét és erőszakos, karácsony idején játszódó szuperhősfilmben, a korrupcióban fürdő Gotham városában készül tömeggyilkosságra Pingvin, ezzel kicsit sem ünnepivé téve az élményt.

A holló (The Crow, 1994): Már maga az alapötlet komor és sötét, hiszen a film arról szól, hogy egy rockzenész azért tér vissza a halálból, hogy megbosszulja a menyasszonya meggyilkolását. A holló szélsőséges érzelmekkel teli film, amiben igazi tragédiát láthatnak a nézők.

A filmnek Alex Proyas rendező adott még nyomasztóbb atmoszférát a fakó és félhomályos képi világgal. Az igazi drámát azonban az élet írta, mert A holló forgatásán, egy máig érthetetlen, baleset következében meghalt a főszerepet alakító Brandon Lee.Watchmen (2009): Minden idők egyik legjobb képregényeként tartják számon Alan Moore és Dave Gibbons munkáját, ami inkább anti-szuperhős történetnek tekinthető. Zack Snyder sztorija hemzseg a visszataszító, tragikus, gonosz alakoktól, akik képtelenek jól használni a rájuk bízott hatalmat. A Watchmen olyan lesújtó képet ad a szuperhősökről, amilyet eddig egyik másik mű sem tudott leutánozni.

Dredd (2012): Szigorúan véve Dredd nem szuperhős, de képregényhős, aki nagyon is, hogy hasonlít a lista többi szereplőjére. Ha nagyon szőrszálhasogatóak akarunk lenni, akkor hősiesnek sem nevezhetjük azt, hogy a főszereplő leszámol egy felhőkarcolónyi bűnözővel. Ugyanakkor éppen ez az, ami miatt a 2012-es feldolgozás légköre kendőzetlen erőszakból és az optimizmus teljes hiányából áll.

A sebezhetetlen (Unbreakable, 2000): A hősélet egyik legkülönlegesebb megközelítése figyelhető meg M. Night Shyamalan alkotásában, ami már akkor elég cinikus és reménytelen megközelítése volt a szuperhősfilmeknek, amikor azok csak kezdtek divatba jönni.

A filmben David Dunn késve jön rá, hogy sebezhetetlen, ám ebben nem lel sok örömöt, ahogy az igazságosztás is csak újabb problémákat generál az életébe. A szupertörékeny Elijah Price története sem játék és mese, ám a filmnek mégis inkább az a legsötétebb húzása, hogy ők ketten nem válhatnak bajtársakká.

Robotzsaru (RoboCop, 1987): Ha azt is szuperképességnek tekintjük, amit egy robottest ad az embernek, akkor a Robotzsaru is szuperhős, mivel titkos indentitással és önbíráskodásra való hajlammal rendelkezik. A főszereplő nem egy igazi hőstípus, de a filmet annyira áthatja a kicsinyes gonoszság, hogy a bűnözők kegyetlen kiiktatása már hősies tettnek tűnhet a néző számára.

Batman Superman ellen: Az igazság hajnala (Batman v Superman: Dawn of Justice (2016): Zack Snyder filmje annyira túlzásba esett a sötét és drámai hangulattal, hogy a mai napig élcelődés tárgya, ám tény, hogy ennél borúsabban nem lehetett volna megközelíteni Superman és Batman alakját.

Maga a film azzal indít, hogy Superman, ha közvetve is, de több ezer ember halálát okozta. Mellette Batman hozta a formáját, ha erőszakra és búskomorságra van szükség. Mindeközben a kormány egyre jobban retteg a szuperhősöktől.

Ha/Ver (Kick-Ass, 2010): Habár Matthew Vaughn nem fukarkodott a humorral, mégis kevés ember van, akit tényleg felvidít az a cinikusan agresszív, éretlen stílus, amivel ez a film a szuperhőskliséket ostorozza.

A Ha/Ver ugyanis arról szól, hogy egyesek hogyan használják a szuperhőslétet az erőszak és gyilkolás igazolására. Lehet, hogy a film nem komor, de azért felemelőnek sem lehet nevezni.

A Megtorló: Háborús övezet (Punisher: War Zone, 2008): A Megtorló ugyanolyan önbíráskodó hős, mint egy tömeggyilkos, a kettő közötti határt pedig rendszeresen elmossák a különféle feldolgozások.

Lexi Alexander alkotásában a Megtorló éppen vezekelni próbál, amiért tévedésből megölt valakit. A Megtorló: Háborús övezet az egyik legsajátosabb Marvel-feldolgozás a maga erőszakos rajzfilmes szélsőségeivel és örömtelenségével.Super (2010): Látva a Supert, nehéz elhinni, hogy James Gunn boldogan állt a szuperhősfilmek élére, ugyanis ez a film egyáltalán nem mutat jó képet a legtöbb képregényben jelenlévő önkényes igazságosztásról.

A Super főszereplője Rainn Wilson, akinek szuperképessége a hiperfejlett igazságérzete, amit úgy használ, hogy a legkisebb vétségért is agyonveri a bűnöst. Végül a saját kárán kell megtanulnia, hogy milyen következményei vannak a kéretlen hősködésnek.

A sötét lovag: Felemelkedés (The Dark Knight Rises, 2012): Nem könnyű eldönteni, hogy Christopher Nolan trilógiának melyik a legsötétebb darabja, de a záródarab tűnik a legkomorabbnak.

Habár Batman győz, mégis fizikailag és Gotham védelmezőjeként is kudarcot vall, hiszen képtelen megakadályozni Bane-t abban, hogy anarchiába taszítsa a várost. Ezek után a megmentőként visszatérő Batman kénytelen lesz együtt élni az emiatt érzett bűntudatával.

Logan - Farkas (Logan, 2017): Az X-Men legismertebb karakterének búcsújában nehéz lenne olyan pillanatot találni, ami nem az elmúlásról szól. A film történetében vége a hősök korának, Logan öregszik, körülötte pedig darabjaira hullik a világ és mindenki meghalt.

Mindennek ellenére a címszereplő szembenéz az élet fájdalmával és hoz még egy utolsó helyes döntést az életében, ami a szuperhősök műfajában egy forradalmi ötlet, mégis csak kevés alkotásban sikerült olyan komolysággal előadni, mint a Logan – Farkasban.

(Forrás: hu.ign.com)