A szakadék széléről tért vissza a Mission: Impossible

Filmszériák, amelyek képesek voltak tanulni a hibáikból.Lassan nincs is olyan film, amihez ne készült volna legalább egy folytatás, emiatt elterjedt az a közhiedelem, amely szerint a filmstúdiók mellőznek mindenféle kreativitást, és az első rész sikerén felbuzdulva, minimális energiaráfordítással, elkészítik a folytatást.

A legtöbb széria esetében valóban ez történik, de az sem ritka, hogy egy franchise egyre jobb lesz az egymást követő új részekkel. Ennek oka lehet az, hogy az eredeti film eleve nem volt túl érdekes, izgalmas, az alkotók pedig csak később jöttek rá, hogy valójában mi kell, mi nem kell a nézőknek.

Arra is találhatunk példát, hogy egy széria erősen kezd, majd veszít az erejéből, ám a szakadék szélén mégis sikerül feltámadnia és visszatérnie a helyes irányba. Legyen bárhogy is, az biztos, hogy néhány franchise egyszerűen csak egyre jobb lesz az idő múlásával.

Erre kiváló példa a holnaptól a hazai mozikban is játszott Mission: Impossible széria, aminek legújabb, Utóhatás című részét imádják a kritikusok, akik szerint ez az epizód új magaslatokba emelte a filmsorozatot.

Ám nem a Mission: Impossible az egyetlen széria, aminek sikerült visszatáncolnia a szakadék széléről.

James Bond: Immár 56 éve tart a James Bond széria, ami esetében nem egyszer újra fel kellett találnia magát a sorozatnak, hiszen alkalmazkodnia kellett az új generációk változó szociális erkölcseihez, a politikai helyzet alakulásához és az akciófilmek változásához.

Ez a fajta változás hol jól, hol rosszul sikerült, de összességében elmondható, hogy a 007-es ügynöknek sikerült túlélnie a nehezebb időket, napjainkra pedig jobban teljesít, mint korábban bármikor.

James Bond karakterén Roger Moore a '70-es években lazított egy kicsit, majd a '90-es években Pierce Brosnan vette át a szerepet. A karakternek Daniel Craig adott egy sötétebb, drámaibb tónust, ami a korábbiaknál nagyobb váltásnak bizonyult, viszont jól sült el, hiszen ennek a merész húzásnak köszönhetjük a remek Casino Royale vagy a Skyfall epizódot.

Mission: Impossible: Az első részt, ami még egy klasszikus thriller volt, Brian De Palma rendezte, ám a szériának kellett még két rész ahhoz, hogy megtalálja a siker receptjét, ami nem más, mint egy sor szórakoztató, egymásra rezonáló csapatjátékos, megfűszerezve jó néhány hajmeresztő mutatvánnyal.

Innentől kezdve a Mission: Impossible újabb részei egyre magasabbra tették a lécet, mígnem megérkezett a Titkos nemzet, amire már kiforrott a széria stílusa. Ha hihetünk a kritikáknak, akkor az Utóhatás, változatlan csapattal, remek akciójelenetekkel, még jobb lesz, mint az előző rész volt.

Halálos iramban: Eleinte szórakoztató autóversenyzős szériának indult a Halálos iramban, de az idő múlásával valami sokkal többé változott a széria, ami napjainkra az egyik legsikeresebb franchise lett.

A filmsorozat egészen az ötödik részig csak kereste önmagát, ám akkor összegyűlt egy halom szerethető, ismerős arc, akik egyre hajmeresztőbb mutatványokat vittek véghez, miközben a dráma egyre szerteágazóbbá vált. A Halálos iramban minden folytatásával egyre jobb lett, a karaktereket pedig egyre inkább megszerették a nézőkGyerekjáték: Elég gyorsan kifulladt a gyilkos játékbabáról szóló széria, elvégre ilyen alapanyagból még a legkreatívabb író sem tud sokat kihozni, ám aztán megérkezett a Chucky menyasszonya, aminek sikerült egy friss és új irányba vinnie a filmsorozatot.

A szürreális humorú, meta poénokkal teletűzdelt széria újabb darabjai, a Chucky átka és a Chucky kultusza is hasonló élményt nyújtott.

A Mielőtt... trilógia: 1995-ben, a Mielőtt felkel a Nap című filmben mutatta be Richard Linklater Jesse (Ethan Hawke) és Celine (Julie Delpy) karakterét. A történet arról szólt, hogy két idegen egy európai utazás során találkozik, majd egy szerelmes éjszaka után elválnak egymástól az útjaik.

A nézők évekig találgatták, hogy vajon hogyan alakul Jesse és Celine sorsa, Linklater pedig végül megmutatta a saját elképzelését a Mielőtt lemegy a Nap és a Mielőtt éjfélt üt az óra című folytatásokban.

A második és a harmadik rész nem szirupos szerelmi történet, hanem azt mutatja be, hogy miként fonódott össze a két főszereplő élete, annak minden boldog és keserű pillanatával együtt. A csodás első részt követő folytatások őszinte, komplex trilógiává változtatták a szériát.

Alkonyat: Eleinte egyszerű, fantasy elemekkel tarkított, tiniszerelem volt az Alkonyat, aminek utolsó két része valami teljesen mássá változott, hála Bill Condon rendezőnek. A Hajnalhasadás első részében olyan durva dolgokat láthattunk, mint a hősnőt belülről felzabáló vámpírgyerek ötlete, majd a folytatásban epikus szuperhőskalandot kaptak a nézők, végül pedig egy olyan csavart vittek a történetbe, ami még a legnagyobb rajongókat is meglepte.

Mad Max: Összeomlás szélén álló társadalomról szólt George Miller első filmje, majd amikor ez a társadalom szakadékba zuhant, a franchise megtalálta a saját, mással össze nem hasonlítható stílusát. Az országúti harcos címet viselő második részben Max Rockatansky kalandjai magasabb fokozatra kapcsoltak.

A széria tele volt hatalmas üldözési jelenetekkel, elképesztő akciókkal, ám a Tina Turneres által elkövetett harmadik rész alaposan tönkretette a sorozatot, ami a hamvaiból támadt fel A harag útja című negyedik résszel, aminek zsenialitását már az Akadémia is elismerte.

A bűn éjszakája / A megtisztulás éjszakája: Ennek a szériának az érdekessége az, hogy nem a folytatásai, hanem a legelső része a leggyengébb darabja. A sorozat epizódjai olyan jövőben játszódnak, ahol minden évben, egyetlen éjszakára, legálissá válik a bűn az Egyesült Államokban azért, hogy az amerikaiak levezessék a feszültséget és kiéljék az erőszakos hajlamaikat.

Az első rész egy házban játszódott, majd a második rész már kivitte az utcára a szereplőket, akik vérrel, őrülettel, politikai utalásokkal teli poklot keltettek életre.Toy Story: A Pixar első nagyjátékfilmje egy klasszikus mese volt egy kisfiú játékairól, és arról, hogy azok hogyan viselkednek, amikor magukra maradnak a szobában. Az első részt követő folytatásokban egyre erősebb, érzelmi mondanivalóval gazdagította a nézőket a történet, nem ritkán megríkatva még a felnőtteket is.

Megható jelent volt például, amikor a harmadik részben a főhősök a halál torkában elfogadták a sorsukat, és együtt, szembenéztek azzal. A Toy Strory mára az egyik legambiciózusabb széria, aminek legújabb részére sokat kellett várniuk a rajongóknak.

Muppets: Jim Henson kedves teremtményei nem voltak mindig olyan népszerűek, mint ma. A '92-es Muppeték karácsonyi éneke után Kermi és társai nehezen tudták újra meghódítani a néződ szívét, és nagyon úgy tűnt, hogy hamarosan eltűnnek a popkultúrából.

A feledésbe merüléstől végül a komolyabb költségvetésből dolgozó Muppets mentette meg a szereplőket. Az új epizódokban rengeteg poénnal és egészséges mennyiségű nosztalgiával vált sikeressé a széria, aminek a Muppet-krimi: Körözés alatt című része nem hozta a szokott színvonalat, de még így is jó szórakozást nyújtott. Ha a Disney rábólint, akkor a franchise még tovább fejlődhet a jövőben.

Rocky: A filmtörténelem egyik legkiemelkedőbb darabja a Rocky széria első része, ami esetében a folytatások sem voltak rosszak, ám a negyedik és az ötödik rész meg sem közelítette az elődjeit. Évtizedekkel később Sylvester Stallone visszaért Rocky Balboával, hogy még egyszer, utoljára ringbe szálljon.

A rajongók ennél jobb lezárást nem is kívánhattak volna, ám valójában csak Rocky pályafutása ért véget, ugyanis a Ryan Coogler által rendezett Creed új fejezetet nyitott. Az egyik legjobb sportfilm hamarosan folytatást kap.

Star Wars: A nagy sikert arató eredeti trilógia után a rajongóknak be kellett érniük néhány felejthető Ewok-filmmel, még rosszabb felújításokkal, és egy előzménytrilógiával, ami csak a nevetséges párbeszédei, rossz alakításaira és jelentéktelen drámája miatt nem veszett a feledés homályába.

Sok évvel később a Disney megszerezte a stafétabotot, ami sok rajongónak a mai napig nem tetszik, ám a legutóbbi két Star Wars-film bebizonyította, hogy a széria már a jövőbe tekint, új karaktereket mutat be, a múltat pedig csak ugródeszkának használja. Emellett a spin-off projektek (Zsivány Egyes, Solo) próbálják kielégíteni a nosztalgiára vágyó rajongók igényeit.

Marvel Moziverzum: A franchise eredetileg csak néhány tisztességes szuperhősfilmből állt volna, ami egy ponton összeér, ám mind tudjuk, hogy hova nőtte ki magát a Marvel Moziverzum az elmúlt tíz évben.

Minden idők legambiciózusabb filmszériája minden egyes darabja képes tartani a magas színvonalat, miközben a stúdió egyre jobban szélesíti az univerzumát, és bátran kísérletezik a már ismert hősökkel.

Mindennek eredménye a Bosszúállók: Végtelen háború merész befejezése, ami aligha lett volna elképzelhető bármelyik másik filmszériában, ám a Marvel által gondosan felépített Moziverzumban logikus és természetes lépés volt.Step Up: A széria első része egyszerű és szerethető szerelmi, tánciskolai hátterű, történetet tálalt a nézők elé, akik nem véletlenül érezték úgy, hogy a Dirty Dancing - Piszkos tánc cselekményét látják a XXI. századba átültetve.

Később megérkezett Jon M. Chu, aki teljesen átalakította a sorozatot, aminek folytatásaiban már elképesztően vad koreográfiákkal, érdekes karakterekkel, őszinte érzelmekkel találkozhat a közönség. A Step Up teremtette abszurd, szórakoztató világban még a legnevetségesebb megoldások is megbocsáthatóak.

A Dollár trilógia: Nemzetközi sztárrá tette Clint Eastwoodot a western trilógia, aminek első része, az Egy maréknyi dollárért, valójában Akira Kurosawa A testőr című filmjének néhol jelenetre pontos átdolgozása volt, ez pedig a japán rendezőnek is feltűnt, ezért beperelte Sergio Leonét.

Ez a fejlemény azonban nem akadályozta meg Leonét abban, hogy elkészítse a Pár dollárral többért és A Jó, a Rossz és a Csúf című két folytatást, amiben sikerült megtalálnia a saját hangját, Eastwood rejtélyes idegenje pedig halhatatlan western hőssé vált.

(Forrás: hu.ign.com)