A természetellenesség völgyébe viszi a nézőket Alita kinézete

A legjobb és legrosszabb, motion capture-rel létrehozott karakterekA hazai mozikba is megérkezett James Cameron és Robert Rodríguez közös munkájának gyümölcse, az Alita: A harc angyala című film, amiben Rosa Salazar megjelenése igencsak idegen, hiszen a színésznőt alaposan átformálták a CGI segítségével.

Alita kinézete könnyen összezavarhatja a közönséget, hiszen a karakter egyszerre emberi és mű, ez a hatás pedig az úgynevezett „uncanny valley”-be, vagyis a „természetellenesség völgyébe” viheti a nézőket.

A pszichológia azt a kellemetlen érzést nevezi így, amikor a megfigyelő lát egy tárgyat, ami emberszerűek tűnik, de mégis van valami, ami nem stimmel vele. Alita esetében a filmben kiderül, hogy nem emberről, hanem kiborgról van szó, ám nem egyszer előfordul, hogy egy CGI-vel teremtett alakról kellene elhinnie a nézőknek, hogy az húsvér élőlények.

A na’vik (Avatar, 2009): 2009-ben James Cameron így beszélt az Avatarban látott lények megalkotásáról:

„Döntenünk kellett. Megoldhattuk volna sminkkel és gumimaszkokkal, de a végeredmény egy borzalmas, unalmas és hülye látvány lett volna, amiben kék színészek fehérneműben rohangálnak az esőerdőben. Azt nem kellett feltétlenül elhinni, hogy a na’vik teljesen fotorealisztikusak, tényleg léteznek, de azt el kellett hinnünk, hogy érző lényekről van szó, ezért kitaláltuk a head riget.”

A head rig egy bőrvékonyságú sapka, amiről egy kamera lóg a színész arcába, miközben eljátssza a szerepét. Habár ennek a technológiának is megvan az a veszélye, hogy a természetellenesség völgyébe viszi a nézőket, mégis az Avatar esetében jól sült el, mert a nézők képesek voltak elhinni, hogy a na’vik igazi élőlények.

Brad Pitt és Cate Blanchett (Benjamin Button különös élete, 2008): Brad Pitt egy sötét szobában állva, a kamerába nézve, így szólt: „Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy nem öregedtem, hanem egyre jobban fiatalodtam?”

A jelenet forgatása közben egy fiatal férfi ült egy székben, fején szoros kék sapkával, amiből csak az arca látszott ki. Egy nő úgy csinált, mintha a férfi haját vágná, miközben némám elmondta azokat a szavakat, amiket korábban Pitt.

Ezután a szakemberek összegyúrták a képeket, hozzáadtak egy nagy adag CGI-maszkolást, és ezzel el is készült Benjamin Button. Más esetben digitálisan eltávolítottak néhány ráncot és logó bőrrészt Pitt és Cate Blanchett arcáról, hogy fiatalabbnak nézzenek ki.

Tom Hanks, Tom Hanks és Tom Hanks (Polar Expressz, 2004): 2001-ben Tom Hanks azt nyilatkozta, hogy nagyon aggasztja a motion capture, aminek korszaka el fog jönni, a színészek pedig nem tudják, hogy mit tehetnének ebben az ügyben.

Úgy tűnik, hogy néhány évvel később Hanks úgy döntött, hogy inkább csatlakozik ahhoz, amit nem tud legyőzni, ugyanis elvállalta a főszerepet a digitális mozgásrögzítésben nagy számnak tartott Polar Expressz című filmben.

A színész szinte mindenkit eljátszott a kisfiútól kezdve a kalauzon át a Mikulásig, ám Hanks hiába jó a szakmájában, ha az animált karaktereket szeméből és arcából hiányzik az élet. Ettől függetlenül a Polar Expressz még mindig egy kellemes karácsonyi film.Wilhuff Tarkin (Zsivány Egyes: Egy Star Wars-történet, 2016): A Disney nem éri be fiatalítással, ugyanis a Zsivány Egyes című filmben „visszahozták” a halálból Peter Cushingot. A forgatáson Guy Henry játszotta el Tarkin jeleneteit head riggel és motion capture-höz szükséges pontokkal az arcán.

A stúdió komoly munkát fektetett a feltámasztásba, amihez élő-vázat is találtak, ami Cushing arcáról készült az 1984-es Top Secret! forgatásához. Mindennek ellenére a nézőkben rossz érzést keltett a CGI-arc üveges tekintete, viaszos arca, ráadásul etikailag is kifogásolható, hogy csak a fan-service miatt alkották meg a halott színész arcát, ugyanis a történet nem szolgálatot indokot arra, hogy Tarkin karakterének feltétlenül meg kell jelennie.

A kék tündér (A.I. - Mesterséges értelem, 2001): Az egész film tele van vizuális effektekkel, de a Kék tündér esetében kiemelten fontos volt, hogy a karakter emberszerűnek nézzen ki, de az animátorok azt nem akarták, hogy a karaktert túlságosan valóságos legyen.

Emiatt nem lehetett szó arról, hogy fognak egy színésznőt, akit kisminkelnek, majd digitális mozgásrögzítést használnak, mert akkor az eredmény túlságosan naturalisztikus lett volna, az alkotók pedig valami tündérszerűbbre vágytak.

A végeredményül kapott Kék tündér kissé hátborzongató lett a valószerűtlensége miatt, de a karakternek jót tett, hogy csak rövid ideig, akkor is félárnyékban szerepelt a filmben, aminek őrült világába jól beleillett.

Rachael (Szárnyas fejvadász 2049, 2017): Rachael esetében, nem könnyű megmondani, hogy mikor látható az igazi színész és mikor a CGI. A választ csak azért tudhatják a nézők, mert képtelenség, hogy Sean Young ugyanúgy nézzen ki 2017-ben, mint 1982-ben.

A Szárnyas fejvadász 2049-ben látható bravúrt úgy hozta össze a Moving Picture Company nevű, vizuális effektekkel foglalkozó stúdió, hogy az eredeti film jelenteit összemosták egy digitális klónnal, a forgatáshon pedig Loren Peta nevű testdublőr játszotta el a jeleneteket Jared Letóval és Harrison Forddal.

Peta és Young arcjátékát digitálisan rögzítették, a szöveget pedig Young mondta fel. Rachael alakja tehát Peta és Young játékából, valamint a Szárnyas fejvadász felvételeiből született meg. Rachael alakja olyan valóságos lett, hogy nemcsak Harrison Ford, hanem a nézők is azt hihették egy pillanatra, hogy az igazi Rachaelt látják.

Gollam (A Gyűrűk Ura: A két torony, 2002): A Gyűrűk Ura filmek forgatásán Andy Serkis alakított nagyot a digitális mozgásrögzítéssel, ugyanis ő játszotta el Gollumot, amihez testkosztümöt húzott és görnyedt pózt vett fel.

Serkis külön szobába vonult, hogy ott rögzítsék a dialógusait, miközben Elijah Wood az üres térnek beszélt. A hangfelvétel után Serkis egy másik motion capture-ruhát húzott, hogy aztán egy elzárt stúdióban, a többi színész nélkül, ismét felvegye a jeleneteit.

A három felvételből megszületett Gollam, akinek hátborzongatónak és visszataszítónak kellett lennie, ezért nem zavaró, ha valaki ma nézi meg a filmeket, hiszen 2002 óta rengeteget fejlődött a technológia.A fiatal T-800 (Terminátor: Megváltás/Terminátor: Genisys, 2009/2015): Arnold Schwarzenegger helyett testdublőrrel forgatták le a Terminátor: Megváltás című filmet, majd az utómunkálatok során digitális effektekkel foglalkozó szakemberek cserélték le őt a színészre, akiről Stan Winston stúdiója készített 3D-s élő-vázat még az első Terminátor-film forgatásán, ezért azt fel tudták használni.

Az is nagy szerencse volt, hogy a karakter egy robot, tehát csak kevés arcmozgásra volt szükség. A végeredmény olyan jó lett, hogy a nézők könnyen azt hihetnék, hogy az igazi Schwarzeneggert látják.

Hat évvel később a hosszabb játékidőt kapó Terminátor: Genisysbe is véghez kellett vinni ugyanezt a bravúrt. Ebben az esetben a fiatalabb Schwarzenegger hasonló technológiával készült, de az élő-váz helyett inkább a színészről készült régebbi felvételeket montírozták rá a testdublőrre.

Ennél a filmnél az igazi Schwarzenegger is segített azzal, hogy digitálisan rögzítették az arcjátékát. A 12 hónapos munkának köszönhetően, a Terminátor: Genisys kiemelkedő film lett, legalábbis a trükkök szempontjából.

Thanos (Bosszúállók: Végtelen háború, 2018): A Marvel őrült titánját Josh Brolin keltette életre, méghozzá A majmok bolygója: Lázadáshoz kifejlesztett mozgás- és arcmimika rögzítő technológia segítségével.

Thanos egy teljes mértékben CGI-vel létrehozott karakter, akinek az arcán zavaró lehet Brolin arcjegyeit felismerni, ám ez mégsem kelt furcsa érzést a nézőkben, köszönhetően a kiváló forgatókönyvnek és az animátorok remek munkájának.

Hulk (Hulk, 2003): A kritikusok már 2003-ban is furcsának találták a Mark Ruffalo-féle zöld óriást, akiről azt mondták, hogy inkább agyag-animációra hasonlít, nem CGI-re. Az Eric Bana által életre keltett Hulk nem esik bele a természetellenesség völgyébe, mégis kellemetlen élmény nézni, főleg a mostani Hulkkal összehasonlítva.

A Disney fiatalításai (2010-2019): A Disney nagyon rákapott a fiatalításra, hiszen Michael Douglas, Robert Downey Jr., Carrie Fisher, Kurt Russell, Johnny Depp és Michelle Pfeiffer is fiatalabbnak nézett ki egy-egy filmben, most pedig Samuel L. Jackson fiatalodhat meg a Marvel Kapitányban.

Ezek az effektek többnyire ugyanúgy készülnek. Első lépésként fognak egy színészt, aki általában az eredeti színész, aki bepöttyözött arccal és a Cameron által említett kamerás szerkezettel a fején, eljátssza a jelenetet.

Ezután jönnek az animátorok, akik előveszik az adott színész fiatalkori felvételeit, amiket felhasználnak az arc megfiatalításához. Ahogy az lenni szokott, úgy a Disney esetében is vannak jól és rosszul sikerült ránctalanítások.

Douglas, Russell és Pfeiffer esetében jól működött a fiatalítás a Marvel-filmekben, de Downey a Polgárháborúban és Fisher a Zsivány Egyesben olyan porcelánbőrt kapott, amitől inkább játékbabának néztek ki, mint embernek.

A Karib-tenger kalózai ötödik részében Johnny Deppre rá sem lehetett ismerni, míg a Marvel Kapitány előzetese alapján azt mondhatjuk, hogy Jackson jól fog kinézni, mint a fiatal Nick Fury, bár az ő esetében meg kell jegyezni, hogy a színész maximum 5 évet öregedett 20 év alatt.Az egész szereplőgárda (Beowulf - Legendák lovagja, 2007): A Beowulf-adaptációban ugyanazt a receptet használták, mint a Polar Expressz esetében, vagyis a színészek vicces gömbökkel teleaggatott testkosztümöt viseltek, az arcukra kis pontokat tettek, amiket különböző vezetékek kötöttek össze.

A végeredmény még a Polar Expressznél is realisztikusabb lett, ám ez rosszul sült el, mert a Beowulf - Legendák lovagja kifejezetten nyomasztó film a középkori-atmoszféra miatt, ráadásul a ronda kastélyok és szörnyek a látványt is tönkreteszik.

Az egész szereplőgárda (Tintin kalandjai, 2011): Steven Spielberg a karrierje egyetlen animációs filmjében próbálta ki a motion capture technológiát. A jeleneteket rendesen felvették a színészekkel, majd az animátorokra várt az a feladat, hogy alkossák meg a karakterek kinézetét és a környezetet.

A végeredmény egy szórakoztató kalandfilm lett, amin jól érezhető a természetellenesség völgye-hatás.

Az egész szereplőgárda (Karácsonyi ének, 2009): Robert Zemeckis utolsó motion capture technológiával készített filmje a Karácsonyi ének, aminek forgatásán a színészek a fejükön kamerával felszerelt sisakokat, az arcukon pontokat viseltek.

A végeredmény egy sötét és színtelen film lett, ami egy fokkal jobban néz ki, mint a Beowulf, de Zemeckis másik karácsonyi filmje, a Polar Expressz, sokkal ünnepibb hatású, még úgy is, hogy abban elég robotszerűek a karakterek.

(Forrás: hu.ign.com)