A valaha volt legdrágább filmdíszletek
Látványtervező, építész és rengeteg pénz kell ahhoz, hogy egy produkció maradandó élményt nyújtson.
Amióta filmezés létezik, azóta igaz, hogy a stúdiók és a készítők rengeteg pénzt ölnek a produkciókba, hiszen nemcsak a színészekre, technikára költenek egy vagyont, hanem a látványra is, amihez nem elég egy tehetséges operatőr, egy szép lámpa, hanem szükség van egy látványtervező, építészre és rengeteg pénzre is.
A Gyűrűk Ura-trilógia (2001–2003): Egy kisebb hadsereg vonult be Új-Zéland csodás tájaira 1999-ben azért, hogy rekonstruálják Tolkien Középföldéjét. Hobbitfalvát különösen nehéz volt életre kelteni, de az alkotóknak mégis sikerült azzal, hogy már egy évvel korábban virágokat, bokrokat, fákat ültettek, a látványtervezők pedig hihetetlen pontossággal figyeltek a részletekre.
Ian McKellen, aki Gandalfot játszotta, egyszer azt nyilatkozta, hogy a falu egyáltalán nem emlékeztette egy forgatási helyszínre:
„Ez igazi nyitott falu volt, növekvő növényekkel, virágokkal, éneklő madarakkal és rovarokkal. Egyáltalán nem volt benne műanyag vagy hamis.
Hobbitfalva mellett más hatalmas díszleteket is építtetett Peter Jackson, ugyanis igaz, hogy A Gyűrűk Ura készítői nagy mértékben használták a számítógépes effekteket, de az alkotók mégis igyekeztek hűek maradni Hollywood régi korszakához, ezért próbáltak minél több mindent felépíteni, így például Völgyzugoly és Minas Tirith is életnagyságú díszletet kapott.
Batman – A denevérember (1989): A 80-as években egész elterjedt volt a számítógépes technológia, de még nem volt elég kiforrott ahhoz, hogy a rendezők teljesen megbízzanak benne, ezért inkább a hagyományos díszleteket használták.
Tim Burton is ezt tette, amikor gótikus stílusban képzelte el Batman bemutatását. A cél érdekében, Gotham egyik utcáját teljes életnagyságban, egy mérföldes hosszúságban építette meg a Pinewood Studios, de számtalan más helyszínt is felhúzattak 400 emberrel, nagyjából 6 hónap alatt.
Ben-Hur (1959): A Ben-Hur hatalmas sikere, ami a gyártási költségek közel tízszeresét hozta vissza, nem is jöhetett volna jobbkor a csőd szélén álló MGM stúdiónak. A film forgatáshoz több, mint 300 díszletet építettek meg. Ezek között volt, aminek elkészítéséhez egy évre volt szükség.
A Ben-Hur híres fogatverseny arénáját teljes életnagyságban, kőből alakították ki. Az ugyancsak emlékezetes tengeri csata esetében hatalmas medencét hoztak létre, a víz színét pedig kémikus segítségével festették kékre. Mivel az is kék lett, ami belement a vízbe, ezért az MGM addig nem engedte el a vegyészt, amíg a szín le nem kopott a színészekről.
Waterworld – Vízivilág (1995): Hatalmas pofon volt a készítők számára, hogy a víz alatt játszódó sci-fi anyagi és kritikai bukást szenvedett, ugyanis rengeteg pénzt öltek a futurisztikus produkcióba. A 175 millió dollárba kerülő Waterworld – Vízivilághoz rengeteg díszlet készült, amit egy hurrikán rombolt le.
A csapatot még az ág is húzta, ugyanis Kevin Costner majdnem megfulladt, amikor egy vihar felborította a hajóját. Mindezek után nem csoda, hogy a forgatókönyvíró Joss Whedon nem finomkodott, hanem egyszerűen pokolnak nevezte a film forgatását.
Maga Costner 22 milliót fordított a mozikban megbukott filmre, majd ugyanebben az évben megalapította az Ocean Therapy Solutiont, aminek célja az olaj és a víz szétválasztása. A cég 2010-ben 32 ilyen gépet adott különböző olajtársaságoknak.
Türelmetlenség (1916): Korának legdrágább filmje, és egyben legnagyobb bukása volt az évszázadokon átívelő, 3 és fél órás, szerelmi történet. Inflációval számolva, a Türelmetlenség 47 millió dollárba került, ami tetemes összegnek számított.
A díszletek közül meg kell említeni a Babilonban játszódó részt, amihez egy 1600 méter hosszú, 70 méter magas palotát építettek. A perzsa hadsereg bemutatásához 16 ezer statisztát fizettek, míg a stáb 60 ezer tagja külön vasútvonalat és telefonrendszert kapott. Napjainkban a Türelmetlenség forgatása megoldható lenne zöld háttérrel, effektekkel, sokkal kevesebb emberrel.
Titanic (1997): James Cameron nagyra törő elképzelései általában jól beválnak. A rendező filmjei közül csak a legelső Terminátor költségei nem voltak méreg drágák, míg a Titanic nagyjából 200 millió dollárt húzott ki a stúdió zsebéből, ám a 11 Oscar-díjat nyert film jegyeladási rekordot döntött, és 2,1 milliárd dollárt hozott a konyhára.
Az óceánjáró filmben használt másolatát egy 17 millió gallon nagyságú medencében tartották. A Titanicnál 10 százalékkal kisebb modellnek csak az egyik felét építették meg, míg a másik oldalon csak a váz látszott. Minden mást számítógéppel rekonstruáltak.
James Bond: Csak kétszer élsz (1967): A film főgonosza, Blofeld bázisára úgy emlékeznek James Bond rajongói, mint a sorozat egyik leglátványosabb díszletére. A James Bond: Csak kétszer élsz készítői valami különlegeset akartak, és mivel Japán tele van kialudt vulkánokkal, ezért a látványtervező Ken Adam előállt azzal az ötlettel, hogy az egyik ilyen vulkánban lehetne a gonosztevő főhadiszállása.
Az elképzelés kivitelezése rendkívül drágának ígérkezett, ezért Adam csak félve merte feldobni a producereknek:
„Soha nem felejtem el, ahogy Cubby Broccoli (az egyik producer) azt kérdezte, hogy mennyibe kerülne. Azt válaszoltam, hogy fogalmam sincs, mire ő azt mondta, hogy egymillió dollár elég lenne-e.”
Végül egymillió dollárból készült el a 148 láb magas vulkánmásolat. Ez az összeg ugyanannyi, amennyiből az első Bond-filmet, a Dr. No-t forgatták.
(Forrás: divany.hu)
Hozzászólások