Az amerikai hadsereg az 51-es körzet miatt nem támogatta A függetlenség napját

 

Kevésbé ismert tények a 25 éve bemutatott filmről.1996. július 03-án mutatták be a Will Smith és Jeff Goldblum főszereplésével, Roland Emmerich rendezésével készült A függetlenség napját, amiről most olyan érdekességeket tudhatsz meg a premier 25. évfordulójának alkalmából, amelyeket talán még nem tudsz.

Az egyik legmeghatóbb jelenet élét majdnem elütötték egy poénnal: A függetlenség napja fináléjában egy hatalmas légi csata látható, melyben a újonnan toborzott pilóták az amerikai hadsereg még működőképes vadászgépeivel próbálják legyőzni a túlerőben lévő földönkívülieket.

A csata elég rosszul áll az emberekre nézve, de szerencsére a Randy Quiad által alakított, alkoholista Russell Casse még rendelkezik egy rakétával, ami csak arra vár, hogy a hatalmas űrhajó gyenge pontjába lőjék.

Amikor ez megtörténne, akkor kiderül, hogy a rakéta beragadt, ezért Russell eldönti, hogy a vadászgépet használja rakétaként, tehát feláldozza önmagát. Ezzel a döntéssel az addig leginkább karikatúra karakter a film egyik legnagyobb hősévé válik.

Eredetileg azonban nem egészen így tervezték a készítők Russell önfeláldozását. Az első elképzelés az volt, hogy a toborzásnál kiszórják az alkoholizmusa miatt, ezért a végső csatába egy lopott rakétával és a permetező kisgépével vetette volna bele magát a harcba.

Bár ez tetszett a tesztközönségnek, mégis Dean Devlin inkább úgy határozott, hogy újraforgatják ezt a részt, egyfelől azért, hogy sokkal érzelmesebb és drámaibb legyen Russell döntése. Másfelől a készítők nem érezték hitelesnek azt, hogy egy kis permetező repülőgép sebessége majdnem azonos a vadászgépekével.

Will Smith helyett majdnem Ethan Hawke-ot láthattuk a főszerepben: Roland Emmerich már a forgatókönyv írása közben eldöntötte, hogy Will Smithnek kell eljátszania Steven Hiller századost, mert egyik másik színészben sem találhatók meg azok az alaptulajdonságok, amelyek ehhez a karakterhez kellenek.

A stúdiónál azonban ezt nem így gondolták, ugyanis még mindig a Kaliforniába jöttem című szitkomban alakított karakterével azonosították Smitht, aki korábban még nem szerepelt nagyszabású filmben, ezért Ethan Hawke-nak ajánlották fel a Steven Hiller százados szerepét.

Hawke azonban nemet mondott, ugyanis nem nyerte el a tetszését a forgatókönyv. A legenda szerint annyira nem, hogy a neki küldött példányt kidobta a kocsija ablakán egy texasi főúton. Természetesen a döntést megbánta, miután látta a kész filmet.

Kitárta a kapukat a katasztrófafilmek előtt: A függetlenség napja hatalmas mozis sikere után minden fontosabb stúdió belevágott a hasonló katasztrófafilmek gyártásába. Ezt minden gond nélkül megtehették, ugyanis akkoriban sokat fejlődött a CGI, tehát már nem kellett sok makett és az egyre cifrább dolgok megmutatása is lehetővé vált. A függetlenség napja után érkezett a Tűzhányó, és a Dante pokla, a Deep Impact, és természetesen a kor leghíresebb alkotásává vált Armageddon.

Ugyanakkor Roland Emmerich sem állt meg A függetlenség napjánál a katasztrófafilmek terén, ugyanis az elmúlt 25 évben több hasonló alkotással jelentkezett (Holnapután, 2012), a közelmúltban pedig az alkotótársa, Dean Devlin is kipróbálta magát rendezőként a Gerard Butler főszereplésével készült Űrviharral.A készítők hülyeségnek tartották a klasszikus inváziós filmek sztorijait: Amellett, hogy Roland Emmerich nem hisz a földönkívüliek létezésében, még hülyeségnek is tartja a legtöbb idegen inváziós film történetét.

A német rendező véleménye az, hogy ha egyszer a földönkívüliek megjelennek a bolygónkon, akkor annak biztos, hogy nagy visszhangja lenne. Ezzel egyetértett Dean Devlin, aki így fogalmazott a dologról:

„A legtöbb idegen inváziós filmben a Földre érkező idegenek elrejtőznek egy isten háta mögötti szántóföldön, vagy kis spórákként érkeznek, és hatolnak be valahogy az emberek elméjébe.”

A páros tehát úgy döntött, hogy ha ők forgatnak idegen inváziós filmet, akkor abban biztos, hogy lesz egy kis tűzijáték.

A címe majdnem Doomsday, azaz Ítéletnap lett: Emmerich és Devlin már eredetileg is A függetlenség napja címet szerette volna adni a filmnek, aminek forgatása az ID4, azaz „Independence Day 4” munkacímet kapta.

A filmet gyártó 20th Century Foxnál azonban jobb ötletnek tartották a Doomsday, azaz az Ítéletnap címet, már csak azért is, mert A függetlenség napja címet korábban egy 1983-as film kapta, annak jogai pedig a konkurens Warnernél voltak.

Ezért Dean Devlin és a stúdió által javasolt címet szívből utáló Bill Pullman úgy döntött, hogy az elnöki beszéd szövegébe beleírják az „és ma megünnepeljük a függetlenség napját!” sort, ezzel elég okot szolgáltatva arra, hogy A függetlenség napja legyen a film címe. A Foxnál végül rábólintottak a dologra, majd két hét alatt a jogokat is megszerezték az új cím használatához.

Ezzel azt is sikerült elérniük Devlinéknek, hogy a nyár közepén mutassák be a mozik a filmet. Ez azért volt fontos, mert Roland Emmerich rettegett attól, hogy a stúdió majd valamikor az év végén, a hasonló témát feldolgozó Támad a Mars! premierje után akarja moziba küldeni a filmet, de így sikerült rákényszeríteni, hogy a július 4-i hétvégén legyen a bemutató, hiszen ki ne akarná a függetlenség napján megnézni A függetlenség napja című filmet?

Bemutatójakor még a Jurassic Parkot is lenyomta… Majdnem mindenben: A függetlenség napja átvette a trónt a Steven Spielberg által készült Jurassic Parktól, méghozzá több téren is. A hagyományosan számolt nyitóhétvégéjén 50,2 millió dollárt, az ünnep miatt ötnaposra nyúlt hétvégéjén 96,1 millió dollárt, az első teljes hetében pedig 104,3 millió dollárt kaszált A függetlenség napja. Ez a három rekordot addig a három évvel korábban bemutatott Jurassic Park tartotta.

A végső, világszintű bevétel esetében azonban, ha kicsivel is, de végül lemaradt A függetlenség napja, mert míg a Jurassic Park 912,7 millió dollárt keresett világszinten, addig Roland Emmerich filmje 817,4 millió dollárt, így be kellett érnie a második hellyel.

A rekord azonban csak egy évig tartott, ugyanis akkor mutatták be a Jurassic Park folytatását, Az elveszett világot, amivel Steven Spielberg visszaszerezte az elvesztett rekordokat. Mindezzel azonban Jeff Goldblum nyerte a legtöbbet, hiszen mind a két filmben főszerepet játszott, tehát ha valaki, akkor ő biztos, hogy boldogan tekint vissza a 90-es évekre.

A film ötlete a Csillagkapu sajtókörútján, egy újságírói kérdésnek köszönhetően született meg: Eleinte különösen hangozhat, hogy egy idegeninváziós film rendezője, jelenesetben Roland Emmerich, nem hisz a földönkívüliek létezésében, pedig így van. Ha viszont jobban belegondolunk, akkor valószínű, hogy például Peter Jackson sem hisz az Egy Gyűrűben, vagy James Cameron az időutazó gyilkos robotokban, ez azonban egyiküket sem akadályozza meg abban, hogy egy adott témában filmet rendezzenek.

Visszatérve Emmerichhez, nyílt titok volt a 90-es években az, hogy szerinte nem léteznek földönkívüliek a világűrben, ezért A függetlenség napja előtti rendezése, a Csillagkapu sajtókörútján megkérdezték tőle, hogy miért rendezett idegen civilizációkról szóló filmet, ha nem hisz azokban?

Emmerich erre azt felelte, hogy a földönkívüliek érkezésének gondolata erősen foglalkoztatja, majd arra kérte a riportert, hogy képzelje el azt, hogy egy reggel arra ébred, hogy több, mint 20 km átmérőjű űrhajók jelentek meg a Föld legnagyobb városai felett.

Ezután a rendező odafordult a mellette ülő író- és producertársához, Dean Devlinhez, akinek csak annyit mondott, hogy van egy ötlete a következő filmjükhöz.

Az amerikai hadsereg az 51-es körzet miatt nem támogatta a filmet: Gyakori, hogy a nagyobb szabású, amerikai hadsereget is bemutató filmeket támogatja a hadsereg, például bérbe adott eszközparkkal, emberi erőforrással, vagy helyszínekkel, ruházattal. Ugyanakkor ezért cserébe tilos rossz színben feltüntetni a hadsereget, ugyanis az ő érdekük az, hogy a fiataloknak megjöjjön a kedve a szolgálathoz, miután látták a menő katonai holmikat.

A függetlenség napja esetében azonban nem a hadsereg bemutatása volt a gond, hanem a híres 51-es körzet emlegetésével, ahol állítólag az amerikai kormány elrejtette a földönkívülieket, lezuhant UFO-kat, akiket azóta is tanulmányoznak.

Mivel A függetlenség napja készítői ragaszkodtak az 51-es körzet emlegetéséhez, ezért a hadsereg semmivel sem támogatta a filmet.A leghíresebb jelenetét William Shakespeare egyik műve inspirálta: Aligha van olyan ember, aki ne hatódott meg a Bill Pullman által játszott Whitmore elnök beszédén, amit a földönkívüliek ellen indított összehangolt támadás előtti hajnalon mondott el.

Bár a színész korábban leginkább műfajparódiákban kamatoztatta a tehetségét, mégis ez nem jelentette azt, hogy ne vette volna komolyan a felkészülést, ami során több híres XX. századi beszédet is megnézett annak érdekében, hogy tökéletesre csiszolja az előadásmódját. Ez annyira jól sikerült, hogy a rendező szinte semmit sem változtatott rajta a vágás során azért, hogy megmaradjon a színészből áradó nyers energia.

A beszéd azonban nemcsak Pullman szónoki képességeinek hála vált legendássá, hanem azért is, mert a forgatókönyvírók William Shakespeare V. Henrikéből merítettek ihletet, méghozzá abból a jelenetből, amelyben a címszereplő lelkesítő beszédet mond a jelentős túlerővel szembenéző maroknyi emberének az azincourt-i csata előtt.

Ennek a beszédnek néhány sorát egyszerűen átvették. Némi túlzással a St. Crispin-napra tett utalásokat egyszerűen kicserélték a függetlenség napjára, és természetesen modernizálták a régies nyelvezetet.

Ez az egész annak köszönhető, hogy Roland Emmerich és Dean Devlin arra gondol, hogy kellene egy „ amolyan St. Crispin-napi beszéd”, mire az utóbbi hirtelen fogta magát és öt perc alatt írt egyet, mondván, majd átdolgozzák, ha kell.

Végül arra nem volt szükség, ugyanis annyira jól sikerült a beszéd, hogy még a 90-es években Clinton elnök szövegírójaként dolgozó Michael Waldman is azt mondta róla, hogy írt egy könyvet a legnagyszerűbb elnöki beszédekről, és az igazat megvallva, ha a földönkívüliek megszállták volna a Földet, akkor ez a beszéd is bekerült volna a gyűjteménybe.

A rendező egy fontos üzenetet is elrejtett a filmben: A függetlenség napja egyáltalán nem lehangoló film, ugyanis kimondottan pozitív üzenete van magáról az emberiségről. Ez az oka annak, hogy a végső csatához összefogott a világ összes nemzete, a Föld körül lebegő anyahajóra pedig egy fehér és fekete embert küldtek.

A rendező üzenete tehát egyértelműen az volt, hogy lényegtelen, hogy honnan jött valaki, mert az számít, hogy mindenkiben megvan a képesség arra, hogy összefogjon másokkal, ha a szükség úgy hozza.

Ám, ahogy az lenni szokott, a film rejtett üzenete szép, de a valóság annál sokkal kiábrándítóbb, ugyanis például Libanonban kivágták a bizonyos zsidókat bemutató részeket. Szintén cenzúrázták azt a részt, amelyben a Judd Hirsch által alakított karakter közösen imádkozik a végső csata előtt, de az is a kukában végezte, amikor az izraeli és arab csapatok összefognak a földönkívüliek ellen. A Hezbollah pedig felszólította a muszlimokat, hogy bojkottálják A függetlenség napját.

(Forrás: hu.ign.com)