Büntetésből kezdett el színészkedni Morgan Freeman

Meglepő érdekességek a 85 éves színészről.85 éves lett a sokoldalú Morgan Freeman, generációk kedvenc színésze, akiről születésnapja alkalmából, olyan érdekességeket tudhatsz meg, mint például azt, hogy egy büntetésnek köszönhetően jött rá, hogy érdekli a színészet, szakácskönyvet is írt és tagja az amerikai légierőnek.

Egy büntetés miatt kezdett el színészkedni: Nem mindenki dönti el már egészen fiatalon, hogy mivel szeretne foglalkozni felnőttként. Vannak, akik később, gyakran egy véletlennek köszönhetően, döbbennek rá, hogy milyen munka tenné őket boldoggá.

Ez történt Freeman esetében is, ugyanis egy iskolai büntetés vezette rá, hogy érdekli a színészet. Elmondása szerint 12 éves korában kihúzta a plátói szerelme alól a széket, mire a tanárra nem a szokásos büntetések egyikét rótta ki rá, hanem arra kötelezte, hogy szerepeljen az iskolai drámaverseny. Freeman azonban nem szenvedésként élte meg azt, hanem rájött, hogy szeret színészkedni.

Az amúgy is sokoldalú celebritás még egy szakácskönyvet is kiadott: Amellett, hogy Oscar-díjas színész, még blueskocsma-tulajdonos és méhész is Freeman, aki 2006-ban kiadott egy szakácskönyvet, Morgan Freeman And Friends: Caribbean Cooking For A Cause címmel.

A kötet azonban nem azért született, mert a színész rengeteg recept büszke tulajdonosa, hanem a 2004-es Ivan hurrikán miatt, ami hatalmas pusztítást végzett a Karibi-térségben, főleg Grenadában, abban az országban, amelyet a színész nagyon szeret.

Emiatt hozta létre 2005-ben a Grenada Relief Fundot (szabadfordításban nagyjából Grenada Helyreállítási Alap), amit több művész is támogatott. Körülbelül ebben az időben született meg a szakácskönyv ötlete, amiben nemcsak Freeman kedvenc karibi csirkesalátájának receptje szerepel, hanem például Tom Hanks, Alicia Keys vagy Michael Douglas egy-egy kipróbált receptje is.

Tagja volt az Amerikai Egyesült Államok Légierejének: Habár a színész elmondása szerint a Jackson Állami Egyetem ösztöndíjat ajánlott neki az 1955-ös érettségije után, ő mégis inkább csatlakozott a légierőhöz, méghozzá azért, mert gyerekkori álma volt, hogy pilóta lesz. Annak érdekében, hogy megvalósítsa ezt a vágyát, még arra is hajlandó volt, hogy egy évig radartechnikusként dolgozzon, amíg fel nem szabadul egy pozíció a pilótáknál.

Amikor azonban megkapta a lehetőséget, akkor Freeman rájött, hogy félreértelmezte az álmát. Erről korábban így beszélt:

„Amikor már közel jártam a kiképzés elkezdéséhez, akkor beülhettem néhány percre egy sugárhajtású vadászgépbe, aminek meglátva a rengeteg gombját, úgy éreztem, hogy egy bomba orrában ülök. Akkor jöttem rá, hogy nem a szakmába, hanem a pilóta élet ideájába szerettem bele.”

A felismerés ellenére Freeman még három évet dolgozott a haderőnél, aztán Los Angelesbe költözött, hogy színészetet tanuljon.

Fellépett az 1964-es Világkiállításon – táncosként: Freeman elmondása szerint, a légierő elhagyása után a dél-kaliforniai Pasadena Playhouse-ban kezdett színészetet tanulni, majd San Franciscóban kipróbálta magát a musical műfajában.

A nagy áttörés azonban még váratott magára, ami miatt a színész olyannyira kifogyott a pénzből, hogy állítólag kénytelen volt szóján és rizsen élni. Az elszegényedés miatt Freeman úgy döntött, hogy New Yorkba költözik, ahol egy ruhagyártó cégnél könyvvizsgálóként kezdett dolgozni, méghozzá addig, amíg lehetőséget nem kapott arra, hogy táncosként fellépjen az 1964-es Világkiállításon.

Erre a színész így emlékezett vissza:

„Még ugyanaz nap felhívtam a munkahelyemet, hogy felmondjak. Színész voltam, aki ráadásul jól mozgott, úgyhogy nem néztem ki rosszul, amikor táncoltam, viszont soha nem lettem rendes táncos.”

Freeman egyébként nemcsak az 1964-es Világkiállításhoz adta a nevét, hanem a 2020-ashoz is, ugyanis ő narrálta a dubaji expóról készült videót.Van két blueskocsmája: Freeman és Clarksdale egykori polgármestere, Bill Luckett aligha sejtette, hogy mennyire meg fogja változtatni az életüket egy házépítéssel kapcsolatos papírmunka, pedig ez történt, ugyanis ők ketten akkor barátkoztak össze, amikor az ügyvédként dolgozó Luckett segített a színésznek a Mississippi államban épülő lakása körüli jogi ügyekben.

Néhány évvel később rájöttek, hogy ha már a Clarksdale-be látogató turisták folyton azt kérik tőlük, hogy ajánljanak egy helyet, ahol igaz bluest hallgatnak, akkor akár nyithatnának is nekik egy helyet. Az ötletet hamarosan megvalósították, ugyanis 2001-ben megnyílt a Ground Zero Blues Club.

A névválasztásról Freeman elmondta, hogy azért lett „ground zero”, azaz epicentrum, mert azt a bizonyos területet tartják a blues bölcsőjének. A jelek szerint a brand bevált, hiszen tavaly megnyitották a második klubot az ugyancsak Mississippiben található Biloxiban.

Megjárta a börtönt is: A generációk kedvenc színészéről elég nehéz elképzelni, hogy valaha meggyűlt a baja a törvénye, vagy börtönbe került, pedig megtörtént, méghozzá akkor, amikor még az Amerikai Egyesült Államok Légierejénél szolgált.

Freeman és az egyik barátja Los Angelesben stoppolt, amikor két rendőr megállította őket, mert azt gyanították, hogy engedély nélküli eltávozáson vannak. Bár Freeman be tudta mutatni az igazolását, amit magánál tartott, mégis négy napot a cellában töltött, mert nem akarta magára hagyni a nála kevésbé felkészült barátját.

Lehet, hogy a színész ebből az élményéből merített a tavaly óta a History Channelen futó Great Escapes With Morgan Freeman (Nagy Szökések Morgan Freemannel) sorozatához?

Nem hisz a fekete történelem hónapjában: 1926-ban hirdette meg a „néger történelem hetét” a történész-oktató Carter G. Woodson, aki ezzel akarta felhívni a figyelmet az afroamerikai népességnek a kontinens történelmében játszott fontos szerepére.

Ennek megfelelően választották dátumként február második hetét, ugyanis abban az időszakban volt a rabszolgaság eltörlésének két fontos alakjának, Abraham Lincolnnak (február 12.) és Frederick Douglassnak (február 20.) a születésnapja.

1969-ben elég erősen a polgárjogi mozgalmak hatására javasolták az ohiói Kent Állami Egyetem tanárai és hallgatói, hogy a szóban forgó hetet inkább tegyék a fekete történelem egy hónapos ünnepévé, vagyis a február legyen a fekete történelem hónapja. A következő évben pedig már ez lett a bevett szokás.

Freeman azonban elárulta 2005-ben, hogy enyhén szólva ellenérzései vannak ezzel kapcsolatban:

„Egyetlen hónapra akarják leredukálni a történelmünket? Azért nem akarok fekete történelem hónapját, mert a történelmünk elválaszthatatlan Amerika történelmétől.”

Emellett a színész felhívta a figyelmet arra, hogy fehér történelem hónapja sincs, a rasszizmusnak pedig csak azzal lehet véget vetni, ha „többé nem beszélünk róla”.Szerinte öt olyan szerepe volt, ami megváltoztatta az életét: Freeman már 43 éves volt, amikor megkapta az első nagyobb filmszerepét az 1980-as Bilincsben, amióta már nagyon sok remek alkotásban szerepelt, éppen ezért egy interjúban felmerült a kérdés, hogy mely munkáira a legbüszkébb, mely szerepeiről gondolja úgy, hogy valamiképpen megváltoztatták az életét?

A színész erre azt felelte, hogy A remény rabjai és a Miss Daisy sofőrje mellett még az 1989-ben bemutatott Kőkemény diri, amiben a valóságban is létező iskolaigazgatót, Joe Clarkot alakította, a 2003-as A minden6ó, amiben Isten szerepét kapta és a 2004-es Millió dolláros bébi, amiben ő játszotta Eddie Duprist.

Az utóbbi esetében Freeman elmondta, hogy különösebben nem érdekelte, hogy megkapta érte az első Oscar-díját (a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában), mert: „idővel rájössz, hogy egy bizonyos mennyiségű jelölés után úgy vannak vele a döntéshozók, hogy inkább kapja meg az aranyszobrot, és ennyi.”

Egy 2017-es videója miatt kitiltották őt Oroszországból: Freeman jellegzetes hangja már nagyon sok jól megírt monológot dobott fel, ám a legnagyobb figyelmet mégsem az egyik filmje narrációja kapta, hanem egy kampány, amely azt vizsgálta, hogy Oroszország manipulálta-e a 2016-os, Donald Trump győzelmét hozó, elnökválasztást.

A Committee To Investigate Russia (szabadfordításban nagyjából Oroszország Vizsgálóbizottsága) csatornájára feltöltött videóban Freeman olyanokat mondott, mint például, hogy „Amerika hadban áll”, Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin kiberháborút indított több ország ellen, mint „egy KGB-s kém”, valamint felszólította Trumpot, hogy köntörfalazás helyett vallja be az igazat.

A videóra természetesen nem maradt el az oroszok reakciója, ugyanis az állami hírcsatorna, a Russia-24 egyik adásában pszichológusok állították, hogy a színész minden bizonnyal Messiás-komplexusban szenved, ami azért alakulhatott ki nála, mert már több filmben is eljátszotta Istent. Putyin szóvivője, Dmitry Peskov pedig egyszerűen alaptalannak nevezte Freeman állításait.

Mivel a színésznek nem állt szándékában reagálni a fejleményekre, ezért úgy tűnt, hogy ezzel véget ért az ügy, ám idén május 21-én az Orosz Föderáció Külügyminisztériuma közleményben tudatta, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Joe Biden, a Facebook-alapító Mark Zuckenberg és Kanada miniszterelnöke, Justin Trudeau mellett Freemant is kitiltják Oroszországból.

Az indoklásban ez állt:

„A híres színész 2017 szeptemberében vidóüzenetet vett fel, amivel Oroszországot az USA elleni összeesküvéssel vádolta és hazánk elleni harcra buzdított.”

Több filmjében nem csak ő, hanem még a fia, Alfonso is szerepel: Bár Freeman már az 1994-es Frank Darabont rendezés előtt is ismert színész volt, mégis A remény rabjai után akart mindenki vele, pontosabban a hangjával, dolgozni, aminek eredményeként a színész által narrált filmek szinte külön műfajjá váltak.

A színész fia, Alfonso karrierjén azonban nem dobott ekkorát a film, aminek oka valószínűleg az, hogy csak „másfél” jelenetet szerepelt benne, ugyanis először az alkotás elején tűnt fel, amikor az elítéltek köszöntötték az új rabokat, majd az ő fotója szerepelt Ellis Boyd Redding aktájában.

Ugyanakkor úgy tűnik, hogy ez nem vette el a kedvét a színészettől, hiszen később szerepelt a Hetedikben, mint az ujjlenyomatokat vizsgáló bűnügyi technikus, majd a Burnben ő játszotta Josephet.

(Forrás: hu.ign.com)