Christopher Lee volt minden idők legidősebb metálénekese

Elképesztő érdekességek a 100 éve született színészről.A napokban töltötte volna be a 100. életévét az 1922. május 27-én született, 2015. június 07-én elhunyt színész, Christopher Lee, akiről most olyan érdekességeket tudhatsz meg, amilyeneket talán még nem hallottál.

Ő volt minden idők legöregebb metálénekese: Lee már a harmincas éveiben járt, amikor a rock and roll egyáltalán népszerűvé vált, mégis a színész csak élete utolsó éveiben próbálta ki magát a zenei műfajban.

Lee már a hetvenes években, tehát a metál születésének idejében rajongott a zenéért, de csak az ezredforduló után próbálta ki magát benne, ám akkor slágerlistás kislemezekkel állt elő. A színész korábban több filmjében (például A vesszőből font emberben) is megmutatta a baritonját, amivel operaénekesként is szép karrierje lehetett volna, ám ő mégis egy metál albummal rukkolt elő 2006-ban, Revelation címmel, amit kis- és nagylemezek követtek, olyan dalokkal, mint például a híres karácsonyi dalok metálfeldolgozásai.

A 90 évesen metálkarrierbe vágó Lee a Charlemagne-ot választotta előadói névnek, amivel az őse, a középkori király, Nagy Károly előtt tiszteleget.

Az unokatestvére volt a James Bond-könyvek írója: Ahogy sok más színészét, úgy Lee nevét is összehozták a 007-es filmekkel, de az soha nem merült fel komolyabb, hogy megkapja James Bond szerepét. Ugyanakkor, ha a főszerepet nem is kapta meg, antagonistát játszhatott, méghozzá Scaramangát az 1974-ben bemutatott Bond-filmben, Az aranypisztolyos férfiban.

Lee-nek azonban nem ez volt az egyetlen kapcsolata a 007-es ügynökkel, ugyanis miután a színész szülei elváltak, az édesanyja hozzáment a James Bond-könyvek írójának, Ian Flemingnek a nagybátyjához.

Habár Lee és a mostohaunokatestvére között tíz év korkülönbség volt, mégis jó kapcsolatot ápoltak egymással, méghozzá annyira, hogy Fleming azt szerette volna, ha a Lee játssza el az 1962-ben készült Bond-film főgonoszát.

Dr. No karakterét azonban végül Joseph Wiseman alakította, Lee szerint azért, mert Fleming elég szórakozott volt, és egyszerűen elfelejtett szólni a producereknek, hogy már megtalálta a tökéletes színészt az antagonista szerepére.

Már az eredeti Star Wars-trilógiában szerepet ajánlottak neki: A Star Wars előzménytrilógiájának második részében, A klónok háborújában alakította Palpatine tanítványát, Dooku grófot Lee, aki már a hetvenes évek végén, az első filmben is csatlakozhatott volna a franchise-hoz, ugyanis George Lucas neki ajánlotta fel Wilhuff Tarkin szerepét.

Lee azonban akkor nemet mondott, így Peter Cushing kapta a szerepet. A két színész nem volt ismeretlen egymásnak, hiszen amellett, hogy a legközelebbi barátok voltak, még 24 közös filmben szerepeltek.

Szemtanúja volt Franciaország történetének utolsó nyilvános kivégzésének:Habár Lee mindig is vonzódott a hátborzongató szellemtörténetekhez, mégis elég traumatikus volt az első találkozása a halállal.

Ez a sokk 17 éves korában érte, amikor a francia Riviérára utazott, hogy meglátogassa az ott nyaraló nővérét.

Ez volt Franciaország utolsó guillotine által végrehajtott nyilvános kivégzése, ami elég mély nyomott hagyott a színészben, aki így írt az élményéről az önéletrajzi könyvében:

„Amikor a penge lecsapott, akkor úgy éreztem, hogy én is meghalok.”

Ötven évvel Weidman lefejezése után Lee hasznát vette a traumatikus élménynek, ugyanis az 1989-es francia forradalomban ő játszotta az első Francia Köztársaság fő végrehajtó hóhérját, Charles-Henri Sansont, aki többek között, XVI. Lajost is kivégezte.Eljátszotta Sherlock Holmest, Sherlock Holmes bátyját és az egyik legismertebb Sherlcok Holmes-történet fontos szereplőjét is: Peter Cushing és Lee sok közös filmben szerepelt. Ezek közül volt az egyik az 1959-es A sátán kutyája, amiben Cushing alakította Sherlock Holmest, Lee pedig Henry Baskerville-t játszotta.

A három évvel később készült francia-német-olasz koprodukcióban, a Sherlock Holmes és a halál nyakláncában azonban már Lee alakította a híres magándetektívet. Ezután a kilencvenes évek elején még két ugyanilyen alkotásban, Sherlock Holmes és a primadonnában és Bűntény a Viktória-vízesésnélben játszotta Holmes karakterét.

Emellett szerepelt Billy Wilder 1970-es Holmes-paródiájában, amiben nem a magándetektívet, hanem annak bátyját, Mycroftot alakította, ami azt jelenti, hogy Lee összesen három Doyle-karaktert keltett életre.

A középkor legfontosabb uralkodójának a sarja volt: Lee arisztokratikus tartása a génjeiben volt, hiszen a színész nem egy hétköznapi családja sarjaként jött a világra 1922. május 27-én Londonban.

Az édesanyja Estelle Marie grófnő volt, aki Európa egyik legősibb nemesi családjához, az olasz Carandini famíliához tartozott, ezért a családfája egészen Nagy Károlyig vezethető vissza. A Római Birodalom bukása után széttagozódó Európában Nagy Károly hozta létre a Francia Birodalmat, a pápa pedig időszámításunk után 800-ban koronázta császárrá, amivel tulajdonképpen elkezdődött a középkor.

A színészt II. Erzsébet ütötte lovaggá azokért a tettekért, amelyeket a brit dráma szolgálatban tett.

Színészi pályája elején nőket is szinkronizált: A katonai szolgálat után nemigen találta a helyét Lee, akinek végül az unokatestvére, az Egyesült Királyság olasz nagykövete, Nicolo Carandini tanácsolta, hogy álljon színésznek.

Lee eleinte iskolai darabokban játszott, és érdekelték a művészetek, főleg az irodalom, de az nem jutott eszébe, hogy színházi vagy filmes karrierbe kezdjen, ráadásul a producerek sem halmozták el munkával, mivel túl magasnak tartották.

A színészi pályafutása első évében kisebb szerepeket kapott, ami mellett külföldi filmekben szinkronizált, méghozzá volt, hogy egyszerre több karaktert. Lee nagyon jól beszélt a különféle nyelvjárásokban, ezért a felnőtt férfiak mellett gyerekeknek, öregembereknek, de még nőknek is kölcsönözte a hangját.

Az egyetlen színész A Gyűrűk Ura stábjából, aki találkozott J.R.R. Tolkiennal: Lee nagy rajongója volt J.R.R. Tolkien műveinek, amit az is bizonyít, hogy elmondása szerint a kiadásuk után minden évben elolvasta A Gyűrűk Ura-trilógia darabjait.

Lee ráadásul találkozott is a híres íróval, méghozzá egy oxfordi kocsmában, az ötvenes években. Erről később így mesélt a színész:

„Ott ültünk a sörünkkel, amikor valaki azt mondta, hogy nézzük ki sétált be. Tolkien professzor volt az. Kis híján leestem a székemről, nem is tudtam, hogy még él. Jámbor ember benyomását keltette, pipázgatott, úgy sétált, mint egy angol atyafi, aki érzi a lába alatt a talajt. Egy igazi zseni volt, csodás intellektussal. Valaki ismerte közülünk, aki odaszólt neki, hogy 'Ó professzor, professzor…’, ő pedig odajött hozzánk. Mind kérdezgettük, hogy hogy van, amire ő csak hümmögött.”

Habár a találkozásból nem kerekedett ki nagy beszélgetés, mégis az íróért rajongó Lee számára egy életre szóló élmény volt. A kocsmai jelenetnek köszönhetően ő volt az egyetlen a Peter Jackson által rendezett A Gyűrűk Ura-trilógia szereplői közül, aki elmondhatta magáról, hogy találkozott a történetet író Tolkiennal.

Kioktatta Peter Jacksont arról, hogy milyen hangot ad ki egy ember, akit leszúrnak: Mivel Lee hatalmas rajongója volt A Gyűrűk Ura-trilógiának, ráadásul szerette volna eljátszani Gandalfot, ezért jelentkezett a szerepre, amikor megtudta, hogy filmet forgatnak a történetből.

A varázsló szerepét azonban végül Ian McKellen kapta, amit az akkor már közel 80 éves Lee nem bánt, mert ő is érezte, hogy már kiöregedett a szerepből. Ugyanakkor ő sem maradt ki a trilógiából, ugyanis Peter Jackson neki akarta adni Szarumán karakterét, amit Lee elfogadott.

A filmforgatás nem ment problémamentesen. Egyfelől Lee keze eltört az egyik jelenetben, másfelől a végeredménnyel sem volt kibékülve, amiért nem került be minden jelenete a mozis változatba, ám azért annyira nem sértődött meg, hogy tíz évvel később ne játssza el újra Szarumánt a Hobbit adaptációjában.

Emellett Lee egyszer ellentmondott a rendezői utasításnak, ugyanis nem tartotta hitelesnek azt a hangot, amit Jackson várt tőle, amikor Kígyónyelv hátba szúrja Szarumánt. A színész elmondta a rendezőnek, hogy többször látott hasonló halálesetet a II. világháborúban, úgyhogy jól tudja, hogy miről beszél, Jackson pedig elismerte, hogy ezt Lee jobban tudja nála.Harcolt a II. világháborúban: Lee fiatal felnőttkorát beárnyékolta, hogy kitört a II. világháború. A színész édesapja a brit királyi zászlóalj alezredeseként dolgozott, és szolgált a második búr háborúban, Lee maga is bevonult a seregbe, méghozzá 1939-ben. Önkéntesként a finnek oldalát harcolt a téli háborúban a skandináv országot megtámadó Szovjetunió ellen, majd később csatlakozott a légierőhöz.

Lee többször azt állította, hogy kémkedett is. Bár ezt túlzásnak tartották tőle, az mégis tény, hogy a légierő hírszerző tisztjeként szolgált, valamint harcolt Európa és Afrika több hadszínterén is. Lee azok között a szövetséges katonák között volt, akik elsőként látták a felszabadított koncentrációs táborok borzalmait, amivel kapcsolatban azt mondta, hogy lehetnek bármilyen ijesztőek, véresek a filmjei, azok azért nem zaklatják fel különösebben, mert nyomába sem érnek a haláltáborok horrorjának.

A II. világháború vége után Lee nácikra vadászott világszerte, majd 1946-ban leszerelt. Ezen tények ismeretében elég ironikus, hogy másfél évtizeddel később azért nem kapta meg az 1962-es II. világháborús történet, A leghosszabb nap egyik szerepét, mert annak alkotói szerint nem nézett ki katonának.

Ő játszotta el a legtöbbször Drakulát: Lee mozis karrierje az ötvenes években indult be a Hammer stúdiónak köszönhetően. A színész első filmje az 1957-ben bemutatott Frankenstein átka volt, amiben ő alakította a híres szörnyet, ami után két évvel eljátszotta a Múmia címszerepét.

Nem ezek a szerepek voltak azonban azok, amelyek beskatulyázták, ugyanis a két alkotás között Lee alakította a Hammer első Drakula-filmjének főszerepét, ami után ő alakította a legtöbbször moziban, összesen kilencszer, az erdélyi grófot.

(Forrás: hu.ign.com)