Disztópikus jövőben játszódhat az Aladdin

Tíz dolog, amit talán nem tudtál az 1992-es Aladdinról.Gyerekkorunk kedvenc rajzfilmjei egymás után kapják az élőszereplős változatot, amelyek közül több sikert aratott, mások kudarcot vallottak a mozikban. A Disney legújabb próbálkozása az Aladdin, ami bár vegyes kritikát kapott, mégis sokakat érdekel, hiszen az 1992-es eredeti rajzfilm a cég egyik legsikeresebb alkotása volt.

Az Aladdin annak idején öt Oscar-jelölésből kettőt megnyert, a bevételei pedig átlépték az 500 millió dollárt. Az, hogy az élőszereplős változat milyen sikereket ér el, még a jövő kérdése, de addig is íme néhány érdekesség az eredeti rajzfilmről, amit talán még nem tudtál!

Egyes teóriák szerint egy disztópikus jövőben játszódik: Eleinte durva elképzelésnek tűnhet, de léteznek teóriák, amelyek szerint Aladdin egy poszt-apokaliptikus alternatív jövőben játszódik. Ezt a teóriát azzal támasztják alá, hogy a rajzfilmben Dzsini elmondja, hogy tízezer éve várta, hogy valaki kiszabadítsa a lámpásból, majd később „túlságosan harmadik századinak” nevezi Aladdin ruhatárát.

Emellett Dzsini olyan XX. századi hírességek alakját vette fel, mint Robert de Niro vagy Jerry Lewis. Ezek után egyértelműnek tűnhet, hogy a rajzfilm 11989-ben játszódik. Ugyanakkor mások szerint az Aladdin csak egy mese, aminek nem logikusnak lennie.

A második rész elkerülte a mozit: Az első rész sikere után a Disney arra gondolt, hogy kideríti, vajon a nézők megvennének-e egy olyan folytatást, amit nem mutatnak be a mozikban? Az 1994-ben megjelent Aladdin 2. - Aladdin és Jafar azt bizonyította, hogy a válasz igen, hiszen két éven belül 10 millió példányban adták el a folytatást, ami bekerült a húsz legkeresettebb videós megjelenés közé.

Ez a siker különösen annak fényében meglepő, hogy a második részben Dzsini már nem Robin Williams hangján szólalt meg, a kritikusok pedig utálták a rajzfilm folytatását.

Aladdin karakterét Tom Cruise-ról mintázták: Jeffrey Katzenberg eleinte egy rajzfilmesebb, kölyökképűbb Aladdint képzelt el, aki leginkább úgy nézett volna ki, mint a Vissza a jövőbe-trilógia Marty McFly-ja.

Egy idő után azonban Katzenberg úgy érezte, hogy nem reális, hogy Jázmin valaha beleszeretne egy ilyen Aladdinba, ezért úgy döntött, hogy a karakter Michael J. Fox helyett Tom Cruise-ra hasonlítson, póló nélkül.

A változtatást idején az animátorok már dolgoztak a szereplőkön, ezért a Jóbarát című számhoz tartozó jelenetben, például a ringben, a régi modell látható.Eredetileg teljesen más története lett volna: Az első forgatókönyv egy fiatalabb Aladdinról szólt, akit az anyja egyedül nevel, a történet lényege pedig az volt, hogy az utcagyerek büszkévé próbálja tenni az anyját. Ehhez a koncepcióhoz Proud Of The Boy címmel írt külön dalt Howard Ashman és Alan Menken.

Az első verzióban Aladdin társa nem Abu, a majom lett volna, hanem három másik, Babkak, Omar és Kassim. Dzsiniből sem egy lett volna, mert a lámpa mellé elképzeltek egy gyűrűbe zárt dzsinit, akik a mese végén összecsaptak volna.

A tesztvetítések viszont olyan rosszul sültek el, hogy a forgatókönyvíróknak 8 napon belül új történetet kellett írniuk. Először az anya karakterétől váltak meg, majd Aladdin társait írták ki, végül a téteket növelendő, úgy döntöttek, hogy a főhősnek nem végtelen számú, hanem csak három kívánsága lehet. Hamarosan megszületett Jázmin hercegnő alakja, majd a már jól ismert történet.

Több utalás is van az Aladdinra a Moanában: Ahogy sokan mások, úgy Ron Clements és John Musker is valamilyen formában mindig beleírta magát az aktuális filmjébe. A Herkulesben építőipari munkások voltak, az Aladdinban piactéri nézelődök, A kincses bolygóban pedig egy robot és furcsa meselény alakjában jelentek meg.

A 2016-os Moanában nem érték be ennyivel, ugyanis abban elhelyeztek néhány Aladdinra utaló easter egget. Az egyik jelenetben a lámpás jelent meg, míg egy másikban a varázsszőnyeg, ami ebben a mesében már nem tudott repülni.

A karakterek kinézete szándékosan lett mesebeli: Az Aladdin előtti Disney rajzfilm, A szépség és a szörnyeteg esetébe, az animátorok még arra törekedtek, hogy a karakterek arca, teste és mozgása minél élethűbb legyen.

Az 1992-es klasszikus esetében megváltozott a modus operandi, ugyanis itt már úgy gondolták, hogy a mesebeli világhoz jobban illenek az eltúlzott karakterek, egyszerű kétdimenziós formák. A részleg egyik vezetője, Andreas Deja elmondta, hogy Aladdin alakja lényegében két összeérő háromszögből áll, amelyek közül az egyik a nadrágja, a másik a felsőteste.

Jázmin körte- vagy homokóra-alakot kapott, míg Jafar egy T betű, vagyis nagyon vékony test, széles vállakkal.

Eric Goldberg több interjúban is elárulta, hogy Al Hirschfeld eltúlzott, a maga egyszerűségében dinamikus vonalvezetésű figurái is komoly szerepet játszottak a végső tervekben.

Aladdin nadrágját MC Hammeréről mintázták: Az ember bármiből meríthet inspirációt. Ezt azt állítás bizonyítja az is, hogy Aladdin jellegzetes buggyos nadrágja esetében MC Hammer ihlette meg Glen Keane-t.

Az animátor több interjúban elmondta, hogy a rapper U Can't Touch This című dalához készített videóban látható nadrág láttán találta ki az agrabai tolvaj öltözetét.Jágónak az őt szinkronizáló színész miatt lettek fogai: Az Aladdin nagyszájú papagáját Will Finn alkotta meg. Az animátor elmondta, hogy Jágó volt az egyetlen madár, akinek teljes emberi fogsort kellett rajzolnia.

Ez azért történt így, mert Jágó a népszerű szinkronszínész-komikus Gilbert Gottfried hangján szólal meg, ha pedig valaki meghallja ezt a hangot, akkor annak azonnal eszébe jutnak a nagy fogak. Ugyanakkor Finn nemcsak a fogakat, hanem a testbeszédet, például a jellegzetes vállrántásokat, is megpróbálta leutánozni.

Az animátor leszögezte, hogy nem akarta kifigurázni a humoristát, hanem csak a beszédét és a mozgását próbálta átvenni.

Robin Williams Dzsinije teljesen újraértelmezte a szinkronszínészet fogalmát: Napjainkban sok hollywoodi sztár boldogan igent mond a szinkronszínészi ajánlatokra, de a kilencvenes években ez még kényszerpályának számított.

Ez volt az oka annak, hogy Dzsini alakját kifejezetten Robin Williams-hez írták, ám a Disney felkészült arra is, hogy a komikus nemet mond, ezért B-tervként felmerült Eddie Murphy, John Candy és Steve Martin neve is.

Eric Goldberg, az animációs osztály vezetője elmondta, hogy azt a feladatot kapta, hogy keressen elő néhány korai Williams-fellépést, majd készítsen néhány jelenethez dzsini-animációt. Az egyik esetben a humorista a skizofréniával viccelődött, az animátor pedig ezt úgy oldotta meg, hogy rajzolt egy második fejet a figurához, majd a kettő vitatkozni kezdett egymással.

Williams végül meglátta a potenciált a karakterben, és elvállalta a munkát, ami során egyes sorokat húsz különböző karaktert megszemélyesítve is felmondott. A „nincs pótlás, se csere” esetében készült Peter Lorre-, W. C. Fields- és Groucho Marx-féle verzió is, de aztán az utóbbi került a mesébe.

Williams remek munkája, és a Disney-filmek egyre jobb minősége, azt eredményezte, hogy hamarosan senki sem sajnálta le a szinkronszínészek munkáját.

Robin Williams nem csak Dzsininek kölcsönözte a hangját: Az Aladdin esetében sokan azt hiszik, hogy Williams csak a lámpás szellemét szinkronizálta, pedig Dzsini mellett a mese eleji kufár is az ő hangján szólalt meg.

Ezzel kapcsolatban Goldberg elárulta, hogy az eredeti forgatókönyvben nem nevezték meg azokat a javakat, amiket a kufár kínálgatott, ugyanis Jeffrey Katzenberg azt találta ki, hogy adjanak a humoristának egy lepellel letakart dobozt, benne mindenféle tárggyal, majd Williams véletlenszerűen húzza ki azokat. Az már kimaradt a meséből, amikor egy melltartó vagy dupla csúzli került a kezébe.

(Forrás: hu.ign.com)