Egy almafajtáról nevezték el a Rambo főhősét

Meglepő érdekességek a 40 éve bemutatott filmről.1982. október 22-én, 40 évvel ezelőtt mutatták be az amerikai mozikban a Rambo – Első vér című, Sylvester Stallone főszereplésével készült filmet, amiről most megtudhatsz néhány kevésbé ismert érdekességet.

A karakter a nevét egy almafajtáról kapta: Elég meglepő és különleges, hogy a filmet ihlető könyvből nem derült ki a főszereplő teljes neve, ugyanis végig csak Rambóként emlegetik, míg a keresztneve egyszer sem szerepel a műben.

A John keresztnevet csak a filmváltozatban kapta a polgárháború idejében született csatadal, a Mikor Johnny masírozva hazatér (When Johnny Comes Marching Home) után. David Morrell, a könyv írója egyébként kétségbeesetten próbált vezetéknevet adni a főszereplőjének, amikor a felesége néhány Rambo-almát vitt haza, nem is sejtve, hogy ezzel tökéletes ötletet ad a férjének.

Rossz időjárás, balesetek és egy lopás is nehezítette a forgatást: Egyáltalán nem volt zökkenőmentes a Rambo forgatása, ugyanis amellett, hogy Kirk Douglast az utolsó pillanatban cserélték le, több más gond is nehezítette a munkát.

Ilyen probléma volt például az, hogy kevéssel a forgatás elkezdése előtt Sylvester Stallone megsérült, ugyanis ragaszkodott ahhoz, hogy ő hajtja végig azt a mutatványt, amelyben leugrik a szikláról, de a színész olyan rosszul esett, hogy eltörte az egyik bordáját.

A filmben az ennél a jelenetnél hallható fájdalmas ordítása nem megjátszott, hanem igazi. Egy másik jelenetben véletlenül közvetlenül a vaktöltény fölé tette a kezét. A patron elsülése akkora fájdalmat okozott a színésznek, hogy azt hitte, búcsút mondhat a hüvelykujjának.

A forgatás menetrendjén a szeszélyes időjárás miatt is változtatni kellett, ugyanis a novemberi kezdésnél sokkal melegebb, naposabb idő volt az évszakhoz képest, ami áthúzta a készítők terveit, majd januárban hirtelen nagyon rosszra fordult az időjárás, és a hóviharok miatt több héttel el kellett halasztani a forgatást.

Emellett a kellékként használt fegyverek közül 47-es elloptak egy lezárt teherautóból. A kár nagyjából 50 ezer dollár volt, ráadásul a szakértők szerint könnyen újra működőképessé lehetett tenni ezeket a fegyvereket, amelyek közül 15 darabot megtalált a rendőrség. Az ügyben három gyanúsított állt a bíróság elé. A három férfi a kanadai fegyveres erők állományába tartozott.

A filmterv évekig keringett Hollywoodban, végül Andy Vajna és Mario Kassar forgatott belőle filmet: David Morrell regényének megfilmesítési joga gyorsan elkelt Hollywoodban a könyv megjelenése után, ám ennek ellenére sokáig nem készült belőle film. A filmterv évekig hánykolódott a stúdiók között.

Először a Columbia szerezte meg, majd elég gyorsan átadták a Warnernek, majd végül két független filmeshez, Mario Kassar és Andy Vajna szerezte meg. Bár forgalmazóként már bőven volt tapasztalatuk, mégis producerként ez volt az első próbálkozásuk.

Kassar és Vajna ezzel a filmben debütált gyártóként a filmiparban, s bár sok szenvedés árán találtak forgalmazót a filmnek, végül megérte a kitartó munka, mert a Rambo alapozta meg a sikeres produceri pályafutásukat.

Kirk Douglas az utolsó utáni pillanatban hagyta ott Trautman szerepét: Ahogy a főszereplő esetében, úgy annak mentorának, Trautman ezredesnek szerepével kapcsolatban is több színész neve felmerült, így például Lee Marviné és George C. Scotté.

A munkát végül Kirk Douglas kapta meg, ám őt végül lecserélték, mert saját koncepcióval érkezett a forgatásra, amit nem jelzett előre. A színész nagyobb és fontosabb szerepet szeretett volna az általa alakított karakternek, ráadásul a forgatókönyvben szereplő befejezést is teljesen át akarta írni.

A színész azt szerette volna, ha Rambo meghal a film végén, majd a kisvárosból távozó Trautman képével zárult volna a film, ahogy egy rendőrautó visszapillantójában mutatták volna, Rambo fejkendőjével a homlokán. Ez ellen a befejezést ellen Stallone és Vajna is hevesen tiltakozott.

A szerepet Douglas helyett Rock Hudson kaphatta volna, de ő komoly szívműtétből lábadozott. Végül már jóval a forgatás elkezdése után kapta meg Trautman szerepét Richard Crenna.A főhős ihletője egy jól ismert világháborús veterán volt: 1972-ben jelent meg az akkor 79 éves David Morell első regénye, az Első vér, aminek főszereplőjét egy híres világháborús veterán, az 1971-ben, egy repülőgép szerencsétlenségben meghalt Audie Murphy ihlette.

Murphy 16 éves volt Pearl Harbor megtámadásakor, és azonnal jelentkezett a seregbe, amikor Amerika belépett a háborúba. Ezt kiskorúként csak úgy tehetett meg, hogy meghamisította a születési anyakönyvi kivonatát.

Murphy harcolt az európai fronton, Olaszországban, Franciaországban, egyszer pedig egyedül tartóztatott fel egy mozgásképtelen tankkal egy egész német alakulatot. A harctéri teljesítményéért megkapta az összes létező amerikai hadi kitüntetést, ami mellett angol és belga medálokat is kapott.

A háború után Murphy Hollywoodba költözött, ahogy közel 10 éven át dolgozott a korszak leghíresebb színészeivel és sztárrendezőivel. 1949-ben kiadta A pokolba és vissza című memoárját, amiből hat évvel később film készült, amiben ő játszotta saját magát.

Ugyanakkor Murphyt poszttraumás stressz szindróma kínozta, ami miatt gyakran fájt a feje, hányingere volt, álmatlanságtól szenvedett, a párnája alatt pedig csőre töltött pisztolyt tartott. Éppen ezért a koreai és a vietnami háború időszakában gyakran felhívta a figyelmet a harcból hazatérő veteránok lelki is fizikai problémák tüneteire.

Rambo neve az amerikai adaptáció előtt több évvel, egy olasz krimiben már felbukkant: A Kubában született, amerikai és olasz filmekben is játszó Tomas Milian akkor olvasta Morrell nemrég megjelent könyvét, amikor egy Rómába tartó repülőn ült. A férfi tetszését annyira elnyerte a történet, hogy meg akarta szerezni a filmjogokat, és természetesen saját magának szánta a főszerepet.

Bár Milian több olasz producert is megkeresett, mégsem sikerült megvalósítani az adaptációt. A színésznek végül annyit sikerült elérnie, hogy az 1975-ös A végrehajtó kihívja a várost című filmben Rambónak hívják az általa játszott volt rendőrt.

A főszereppel kapcsolatban a korszak szinte összes sztárját megkörnyékezték: Nem Stallone neve volt az első, ami a hosszú előkészületek során felmerült a főszereppel kapcsolatban, ugyanis Steve McQueen, Kris Kristofferson, Paul Newman, Clint Eastwood, Robert De Niro, Michael Douglas, Nick Nolte, John Travolta, Ryan O’Neal, Dustin Hoffman is közel került a szerephez.

Állítólag Al Pacino azért mondott nemet a felkérésre, mert túl extrémnek találta a forgatókönyvet, míg a koreai háborút megjárt James Garner azért nem vállalta a munkát, mert nem tetszett neki a veteránok ábrázolása.

A filmnek nemcsak stúdiót és színészt volt nehéz találni, hanem rendezőt is, ugyanis Richard Brooks, Martin Ritt, John Frankenheimer, Sam Peckinpah, Mike Nichols, George Miller, John Badham, Sydney Pollack és Bruce Beresford neve is szóba került, de végül egyikük sem foglalta el a direktori széket. Emellett Stallone elárulta, hogy az évek során 17 verzió készült a forgatókönyvből.

Vajnáék egy 55 perces összevágott anyaggal adták el a filmet a forgalmazóknak: A Rambo első vágása 3-3 és fél óra hosszú volt, aminél nagyobb gondot jelentett, hogy Stallone-nak nemcsak, hogy nem tetszett, hanem kimondottan rossznak érezte a filmet, és úgy érezte, hogy ha bemutatják a mozikban, akkor biztos, hogy teljesen tönkremegy a karrierje.

Ezért a színész azzal állt elő, hogy fizet Vajnáéknak 9 millió dollárt, az egyébként 15 millió dollárba került film negatívjait, hogy azokat megsemmisítse, ezzel biztosítva, hogy soha senki ne lássa. Természetesen erről hallani sem akartak a producerek.

Bár a Rocky miatt Stallone már sztárnak számított, mégis ennek ellenére sem csapott le egyik forgalmazó sem a Rambóra. Emiatt Vajnáék úgy döntötte, hogy összevágnak egy 18 perces prezentációt a filmből, majd azzal kezdtek házalni a stúdióknál. A Fox és a Warner azonban közölte, hogy ennyi nem elég a meggyőzésükhöz.

Vajna és Kassar készített egy 55 perces anyagot, amit az Amerikai Filmpiac nevű rendezvényen vetítettek le először. Ez már elég volt a nemzetközi forgalmazók meggyőzéséhez, de az amerikaiak további tárgyalásokat akartak. Végül nem a Paramount, vagy Warner, hanem egy sokkal kisebb cég, az Orion szerezte meg az amerikai moziforgalmazás jogait.A könyv és a film számtalan ponton eltér egymástól: A legendás kés is csak az utóbbiban tűnt fel: Kirk Douglas ötlete, mely szerint a főszereplő haljon meg a film végén, nem volt légből kapott, ugyanis a Rambo alapjául szolgáló David Morrell könyvben meghal a főszereplő. Sőt, Vajnáék sem voltak biztosak abban, hogy mi lesz Rambo sorsa, ezért olyan befejezést is leforgattak, amelyben meghal. Végül a vágószobában döntötték el, hogy hogyan záruljon a történet.

A befejezés mellett más komoly különbségek is vannak a regény és a film között. Például az író egy agresszív gyilkológépnek ábrázolta Rambót, aki nemcsak az ellenségeivel végez, hanem több, mint egy tucat emberrel is, és ész nélkül robbantja fel az épületek.

Ezzel szemben a filmbél főhős csak egy embert ölt meg, de őt se szándékosa, ugyanis mikor egy kővel megdobja a helikoptert, akkor abból kiesik a rácélzó rendőr. A film készítői nagyon figyeltek, hogy a könyvben szinte vadállatias férfit, akiről azt sem lehet eldönteni, hogy hős, vagy antihős, sokkal szimpatikusabban ábrázolják, méghozzá annyira, hogy szinte már áldozatként lehessen rá tekinteni.

Emellett a könyvvel ellentétben, a filmben keresztnevet is kapott Rambo, akinek legendás kése egyáltalán nem szerepel a regényben. Azt ugyanis Stallone találta ki, és ő kérte meg az Arkansas-ban élő, speciálisan késekkel foglalkozó mestert, Jimmy Lile-t, hogy készítse el neki.

Ted Kotcheffet egyszer már lapátra tették, végül mégis ő lett a rendező: A film előkészületeinek korai fázisában, amikor a jogokat még a Warner Bros. birtokolta, a stúdió alelnöke, Robert Shapiro beszélt a barátjának, Ted Kotcheffnek a film alapjául szolgáló könyvről.

Kotcheff tetszését elnyerte a történet, majd három hónapon át dolgozott a forgatókönyvön. A Warner azonban meggondolta magát, így dobta a filmtervet és annak jogait, ami egyet jelentett azzal, hogy Kotcheff feleslegesen dolgozott.

Ezután a filmterv hosszú és kacskaringós utat tett meg, mire kikötött Kassarnál és Vajnánál, akik visszahívták Kotcheffet, hiszen ő már évekkel korábban hosszan és elkötelezetten dolgozott a forgatókönyvön. Bár Kotcheff kicsit kérette magát, végül azzal a feltétellel vállalta el a rendezést, hogy Vajnáék finanszírozzák egy másik, saját ötletének megfilmesítését.

(Forrás: hu.ign.com)