Érdekességek a 48 óráról

Ezeket a dolgokat lehet, hogy nem tudod a 40 éve bemutatott filmről.1982. december 8-án mutatták be a 48 óra című haverzsarufilmet, amiről most megtudhatsz néhány érdekességet.

Bár többször elpróbálták a baseballütős jelenetet, Eddie Murphyt csak sikerült tényleg arcon csapni: A filmforgatásokon előfordulhatnak súlyos sérülések, amelyek akár halálhoz is vezethetnek, ezért Eddie Murphy joggal aggódott, hogy az egyik jelenetben használt, ugyan gumiból készült baseballütő valóban eltalálja.

A jelenetben a Denise Crosby által játszott Sally üti meg Murphy karakterét, ezért a színésznő igyekezett megnyugtatni a kollégáját, hogy időben megállítja az ütőt. A próbákon ez ment is neki Walter Hill-lel és Nick Nolte-val, így Murphy is kezdett bízni a színésznőben. Crosby azonban élesben elszúrta, és végül mégis jól arcon csapta a gumiütővel Murphyt.

Egy drogos stúdióvezetőn keresztül kötözködött a Paramount Walter Hillékkel: A film forgatása egy darabig rendben zajlott, majd a Paramount vezetői problémázni kezdtek Walter Hillékkel. A stúdió fejesei több humort és kevesebb erőszakot szerettek volna, hogy az alkotás igazi vígjáték legyen.

Walter Hill szerint a legnagyobb gondot a kábítószert kicsit sem megvető, Don Simpson nevű vezető okozta. Simpson 1977 és 1981 között alelnöke, majd 1981 és 1982 között elnöke volt a Paramount gyártórészlegének, 1982-ben pedig azért rúgták ki, mert egy stúdió-értekezleten annyira be volt drogozva, hogy elájult.

Emellett Simpson arról is ismert volt, hogy egyszerre több produkción dolgozott, hiperaktív volt, ami miatt gyakran nem volt képben, viszont rengeteget hisztizett. Michael Eisner és Walter Hill tehát Simpsonon keresztül értekezett a 48 óráról, ám az információ nem ment át rendesen, mivel Simpson kábítószer hatása alatt fogalmazta meg a szövegeket.

A rendező elmondta, hogy nem vette komolyan ezeket a jegyzeteket, amiket eleinte elolvasás után dobott félre, de aztán már el sem olvasta, csak továbbította Joel Silver producernek azzal, hogy szóljon neki, ha talál bennük valami érdekeset.

Eddie Murphy egy gyerekkori barátja után nevezte el antihősét és Bruce Lee-t imitálta: Bár Murphy zöldfülű színésznek számított a 48 óra idején, mégis bátran elmondta a véleményét, így azt is, hogy a karaktere neve ne legyen olyan sablonos, mint amilyet általában a fekete színészek kapnak.

Ezt azért kérte a színész, mert az általa alakított Reggie Hammondot eredetileg Willie Biggsnek nevezték volna. Mivel Murphy szerint ez sztereotip név volt, ezért előállt a Hammonddal, Terrance Hammond után, ugyanis ő ugrott be neki a forgatókönyv olvasása során. A Reggie amolyan kompromisszumos megoldásként maradt meg, mert a stúdió ragaszkodott hozzá a Hammondért cserébe.

Az akciójelenetek esetében máshonnan merített ihletet a színész, ugyanis SNL-komikusként nem volt jártas filmforgatásban, így azt sem tudta, hogy milyen képet vágjon, amikor fegyvert ránt, ezért egyszerűen lemásolta a tragikusan korán elhunyt hőse, Bruce Lee híres arckifejezését, amit az összecsapások előtt vágott.

A britek az eredeti plakátot, a magyarok a legelső szinkront találták túl durvának: A 48 óra R-besorolása teljesen jogos volt, ugyanis senki sem fogta vissza magát benne, tehát tele van mocskos beszéddel. Az IMDB statisztikája szerint a „B*szd meg!” 52-szer, a „sz*r” 55-ször, a „s*gg” 34-szer hangzik el benne, a sok egyéb káromkodás mellett.

Mivel a tévések nagyon durvának érezték a 48 órát, ezért próbáltak enyhíteni rajta. A brit ITV felhasználta a film hivatalos poszterét, amikor a 80-as évek végén műsorra tűzték a filmet, de cenzúrázták azt, ugyanis a retusálás után a főszereplők felmutatott középső ujja helyett csak összeszorított ököl maradt.

Ennél sokkal nagyobb változtatást követett el az MTV Magyarországon. A nálunk 1987. szeptember 3-án bemutatott film teljes szinkront 1991-ben kapott a Magyar Szinkron- és Videovállalatnál. Ebben a káromkodások még cifrábbak, ám azt túl durvának találta a Magyar Televízió, ezért 1992-ben a finomított verziót adták ki, ami sokaknak nem tetszett, mivel ehhez a műfajhoz hozzátartozik a kemény káromkodás, és egy dühös fegyenctől sokkal hitelesebb a „P*csába!”, mint a visszafogott „A francba!”.

A 48 órához a TV2 megbízásából a kilencvenes évek végén is készült szinkron, ami nagyon jó lett, de az sem olyan szókimondó, min az 1991-es első szinkron.Akár Clint Eastwood és Richard Pryor is lehettek volna a „haverzsaruk”: A stúdióvezetők azt szerették volna, ha Piszkos Harry, tehát Clint Eastwood játssza a rendőrt a 48 órában, míg a másik főszerepre, az elítéltére a hetvenes évek nagy fekete sztárját, Richard Pryort képzelték el. Eastwood azonban nem akart megint rendőrt alakítani. A produkció 1982-ig megfeneklett, ami talán nem is baj, mivel Nick Nolte és Eddie Murphy remek komikus párosnak bizonyult.

Eddie Murphy és Nick Nolte improvizált, a forgatókönyvet meg forgatás közben írták: Miután a Paramount akkori vezetője, Michael Eisner a nyolcvanas évek elején úgy döntött, hogy ideje leporolni a 48 órát, ezért Walter Hilléknek őrült tempóban kellett dolgozniuk, hogy 1982 végén bemutassák a filmet a mozikban.

1982 áprilisában Hill Larry Grosst kérte meg a forgatókönyv kipofázására, majd a forgatás májusban elkezdődött, tehát tulajdonképpen a gyártás ideje alatt írták meg, avagy írták át a történetet, főleg Murphy karakterére, ugyanis nem találta elég viccesnek a Paramount vezetősége.

Leginkább azért kellett állandóan változtatni a forgatókönyvön, mert Hill és Gross azt akarta, hogy a főszereplőknek legyen igazán karakteres személyisége, vagyis Reggie-nek többnek kellett lennie egy poénokat szállító stand-up humoristánál.

Ez bosszantotta is a színészeket, akik Walter Hill elmondása alapján, olykor legszívesebben szétkapták volna, amiért megint újraírta a karakterüket. Ugyanakkor az is előfordult, hogy a színészek rukkoltak elő ötletekkel.

Humorista lévén Murphy egész jó poénokkal állt elő, a rendező pedig néhány párbeszédnél szabad kezet adott a két színésznek, ugyanis annyira jó volt köztük az összhang, hogy nyugodtan improvizálhattak.

Harmadik részt és remake-et is akartak készíteni, de egyik sem jött össze – Nyugaton: A 48 óra elég sikeres lett, ezért a Paramount hajlott a folytatásra, amit a már befutott Eddie Murphy kezdeményezett, majd az ő gyártócége, az Eddie Murphy Productions valósított meg Megint 48 óra címen.

Az 1990-ben bemutatott folytatás 153,5M$-t hozott világszinten, de a túl magas, 50M$-os büdzséje miatt a Paramount elvárásai alatt teljesített, ráadásul a kritika sem volt elragadtatva tőle, ezért bár felmerült egy harmadik rész ötlete, azt végül nem valósították meg. Emellett Murphy és a stúdióvezetők kapcsolata megromlott, mivel egymást hibáztatták a gyenge marketingért, ami miatt gyenge lett a film fogadtatása.

2017-ben felmerült, hogy Benny és Josh Safdie feldolgozzák a 48 órát, de 2019 végén azt nyilatkozta a testvérpár utóbbi tagja, hogy miután találkoztak Walter Hill-lel, meggondolták magukat, ugyanis Hill a munkájukat dicsérte, és azt mondta, hogy akinek ennyi eredeti ötlete van, annak minek remake?

Safdie azt is elmondta, hogy írtak néhány forgatókönyv-változatot a Paramountnak, ám azok egyike sem működött remake-ként, és talán csak az alapstruktúrájuk, illetve a két főszereplő hasonlított a 48 órára, de minden másban teljesen különbözött. Ezután inkább letettek róla, hogy feldolgozást készítsenek, és inkább eredeti történetet kezdtek fejleszteni, ám arról azóta sincs hír.

Ugyanakkor elkészült a 48 óra indiai verziója, amit Andar Baahar címmel mutattak be 1984-ben. Az akkori bollywoodi sztárokkal, Anil Kapoorral és Jackie Shroff-fal készült filmben természetesen sok a zene és a tánc.

„Olyan lesz vele dolgozni, mint egy kisgyerekkel vagy egy kutyával” – mondta a rendező Eddie Murphyről: Több színész neve is felmerült Eddie Murphyé előtt, ugyanis a Paramount egy nagyon népszerű fekete sztárt szeretett volna a fegyenc szerepére megszerezni, Murphy pedig akkoriban még ismeretlennek számított a mozi világában, és a Saturday Night Live shownak köszönhetően vált ismert stand-up humoristává a nyolcvanas évek elején.

A műsor miatt tanácsolta Murphy ügynöke, Hildy Gottlieb a komikust Walter Hillnek, aki megnézte néhány fellépését, ami alapján úgy döntött, hogy Murphy jó választás lenne a film másik főszerepére. Ugyanakkor a rendező úgy érezte, hogy muszáj figyelmeztetnie Nick Nolte-t, hogy egy színészként tapasztalatlan humoristával kell együtt dolgoznia, tehát olyan lesz, mintha egy kutya vagy egy kisgyerek lenne a partnere.

Ezzel elég nagy nyomást helyezett Nolte-ra, mivel neki kellett irányítania a felvételek során és kétszáz százalékos teljesítményt kellett nyújtania. Ám nem jelentett problémát, mivel Nolte és Murphy remekül kijött egymással.A rosszfiút játszó James Remar nem aludt, Nick Nolte pedig „zsarukaját” evett, hogy szerepbe kerüljön: Walter Hill visszatérő színésze, James Remar alakította Albert Ganzet, a film elég egysíkú gyilkosát, akiből a színész kihozta a lehető legtöbbet.

Annak érdekében, hogy ez sikerüljön, igazi method actorként készült fel a szerepre: a jelenetei felvétele előtt napokig nem aludt, hogy karikás szemekkel, nyúzott arccal keltse egy pszichopata benyomását.

Ehhez hasonló módszert vetett be a Jack Catest alakító Nick Nolte, aki egyfelől hetekkel a forgatás kezdete előtt, San Franciscó-i rendőröket kérdezgetett a munkájukról, másfelől olyan egészségtelen kajákat evett, ami a forgatókönyv és a beszélgetések alapján szerinte illett a karakteréhez.

Eredetileg komorabb történetnek szánták túszdrámával és fejre rögzített bombával: A 48 óra a két főszereplő párbeszédei, beszólásai és csipkelődései miatt vált klasszikus alkotássá, tehát azért, mert nem veszi túl komolyan magát.

Eredetileg azonban véresen komoly akció-thrillerként képzelték el, ugyanis a film története 1971-ben, a vietnámi háború, a politikai botrányok, a bűnözés elharapózásának és a terrorizmus kibontakozásának a korszakában fogalmazódott meg Lawrence Gordon fejében.

A történet eredetileg New Orleansban játszódott volna San Francisco helyett, és a cselekményben Louisiana állam kormányzójának lányát rabolta el egy veszélyes bűnöző, aki ha 48 órán belül nem kapja meg a váltságdíjat, akkor felrobbantja a nőt, annak a fejére erősített bomba felrobbantásával.

Az ügyet New Orleans legbunkóbb, tisztességtelen módszerekkel dolgozó zsaruja kapja, aki kihozza a börtönből a túszejtő egykori cellatársát, aki egy hozzá hasonlóan elvetemült alak, hogy együtt kapják el a tettest.

Ez az elítélt egy cajun, vagyis a louisianai francia etnikum tagja, ahogy Walter Hill másik filmjének, A lápvidék harcosainak a gonosztevői is. A rendező tehát ezt a történetet dolgozta fel először 1973-ban, majd 1976-ban Roger Spottiswoode-dal Columbia Pictures megbízásából. Ezután a film jogai átkerültek a Paramounthoz, ahol Clint Eastwood miatt évekre megfeneklett a projekt, ami végül 1982-ben valósult meg.

(Forrás: hu.ign.com)