Grunwalsky Ferenc filmrendező-operatőr életművét elemzi Gelencsér Gábor Kameraszem című új monográfiája

Grunwalsky Ferencnek szívügye volt, hogy készüljön róla a pályafutását, filmes gondolkodását bemutató könyv, ő maga is részt vett ennek előkészítésében, de megjelenését már nem érhette meg - mondta el az MTI-nek Gelencsér Gábor, aki a közelmúltban két részben kiadott mű egyik kötetét, a Kameraszem című monográfiát írta, amelyet június 15-én mutatnak be Budapesten filmvetítéssel egybekötve.Néhány éve Grunwalsky felkérésére tucatnyi interjút készített vele egy tervezett könyvhöz, de végül a beszélgetéseik anyagát is beleépítve inkább monográfiát írt az életműről, amely még a rendező-operatőr életében elkészült. "Nagyon jó érzés, hogy még elolvasta és nyugtázta" - mesélte a könyv születéséről Gelencsér Gábor, aki már számos könyvében foglalkozott a magyar filmművészettel.

"A kamera számomra az emberi érzékelés dimenzióját kitágító eszköz" - vallotta Grunwalsky, és a monográfia címe, a Kameraszem is erre utal, Dziga Vertov orosz úttörő filmes kinoglaz (filmszem)-elméletének parafrázisával.

A klasszikus történetmeséléssel szakító Grunwalsky ugyanis radikálisan új filmes látásmódot fejlesztett ki, filmjei, különösen a rendszerváltás környéki trilógiája - az Egy teljes nap (1988), a Kicsi, de nagyon erős (1989) és a Goldberg variációk (1992) - korszakalakító alkotások - mondta Gelencsér.

Képi látásmódja nagyon eredeti, különleges, de filmjei is egy korábbi világ széteséséről szólnak, és mi tudná ezt jobban megjeleníteni, mint a ferde gépállás, az össze-vissza kaszáló kamera vagy a töredezettség, ami a történetekben is megjelenik - magyarázta.

"A rendszerváltástól már majdnem emberöltőnyi távolságban vagyunk.

De aki arról akar megtudni valamit, hogy azt hogyan élték meg az egyszerű emberek, hogy az a mindennapi életben hogy csapódott le, annak nagyon ajánlott Grunwalsky. Nem írja le a társadalmi folyamatokat, hanem azt keresi, hogy az ember miképpen éli meg, változik, lesz áldozata a filmjei esetében ennek a rendszerváltásnak" - fejtette ki, de azt is megjegyezte, hogy a rendező szemléletmódja nagyon tragikus. "Senki nem látta talán ennyire drámaian ezt az átalakulást" - vélekedett, ugyanakkor kiemelte, hogy "Grunwalsky kamerája mutatta meg talán elsőként, de mindenképp a legszuggesztívebben és formailag is a legérvényesebben, mi történt Magyarországon 1989 körül".

Megfogalmazása szerint "nem Grunwalsky képei provokatívak, hanem a világ az, amelyről szólnak". A filmrészletekből vett és az alkotót ábrázoló számos fotóval illusztrált monográfia első fele Grunwalsky világ-, történelem- és emberképét, stílusát és az életmű szerkezetét ismerteti. Beszámol azokról a filmekről is, amelyben operatőrként és alkotótársként működött együtt Szomjas Györggyel és Jancsó Miklóssal: a Szomjas-filmekben társ-forgatókönyvíróként, Jancsó esetében pedig kifejezetten az utolsó korszak Kapa-Pepe filmjeinek kreatív teremtőjeként is jelen volt. Kísérletező esztétikája ezekben a filmekben is ott van.

"Pályája elején rövidfilmek és vizsgafilmek után, párhuzamosan a játékfilmekkel a televízióban forgatott, magazinműsorok epizódjait, portréfilmeket, és ezek ugyanazt a radikális vizualitást tükrözték, mint a filmjei. Többet én is csak akkor láthattam, amikor a könyvet írtam. Döbbenetes élmény volt, hogy ezekben is ilyen átütő erővel jelent meg ez a bizonyos szerzői látásmód" - idézte fel.

A könyv második felében a szerző Grunwalsky kilenc egészestés filmjét elemzi - közéjük sorolva a Táncalak című utolsó filmjét, a Ladányi Andrea táncművésszel készített összművészeti alkotást, ami nem játékfilm. Kiemeli, hogy az első háromnak még nem ő volt az operatőre, de további filmjeit maga írta, fényképezte és rendezte.

A könyv végül filmtörténeti kontextusba is helyezi az életművet. "Meg lehetett mutatni, milyen módon alakítja ezt a kontextust, formálja a magyar filmtörténeti folyamatokat. Az az állításom, hogy a rendszerváltás korszakának meghatározó szereplője volt" - hangsúlyozta Gelencsér.

A hatvanas évektől 2010-ig filmezett, de azt követően nem kapott rá lehetőséget, pedig lett volna benne erő. "Szomorú, hogy rengeteg filmterve volt még, amelyeket nem tudott megcsinálni, ezek is szerepelnek a könyvben. Az özvegye, Tóth Judit Hosszú most adja át a hagyatékot a Filmarchívumnak, köztük még számos további filmtervet is" - mesélte.

A tavaly elhunyt stílusteremtő filmes alkotóról szóló hiánypótló munka májusban a Kijárat Kiadó gondozásában jelent meg két részben, melynek a Kameraszem, Grunwalsky Ferenc filmművészete című kötete az alkotóról készült első monográfia, másik kötete, a Sipos Balázs által szerkesztett Grunwalsky Ferenc, Természetes radikalizmus pedig a rendezővel készült interjúkat, filmes írásait, forgatókönyvrészleteit és több elemzést tartalmaz.

"Kevés rendező írt ennyit, mint ő, nagyon művelt volt, tanított is, és szívén viselte a fiatalokat, de szigorúan számon is kérte rajtuk, hogy miért nem radikálisabbak, és a film újabb nyelvi lehetőségeit miért nem használják jóval bátrabban" - jegyezte meg az utóbbi kötettel kapcsolatban Gelencsér Gábor.

A Ráday utcai FilmesHázban június 15-én, könyvbemutatón lehet megismerkedni a két Grunwalsky-kötettel. A rendezvényen levetítik 1964-ben készült, elveszettnek hitt, 2,3 x 4 méter című rendezői vizsgafilmjét is, amely éppen a kötetek születésekor, a kutatómunka révén került elő, és amelyet azóta a Filmarchívum jóvoltából sikerült restaurálni - mondta el a monográfia szerzője.

A film címe a lakáshelyzetre utal: egy háromtagú család lakik egy 2,3 x 4 méteres szobában. "Az egész életművel összefüggésben e vizsgadolgozat Grunwalsky későbbi játékfilmjeinek célkitűzését exponálja", vagyis azt, hogy "láthatóvá tegye, ami nem látható", s a filmes elbeszélést radikálisan megújítva, képekkel mondja el a történetet - írta a korai alkotásról Gelencsér Gábor.

(Forrás: MTI)