Hunter S. Thompson majdnem megölte Bill Murray-t

Tíz érdekes dolog, amit nem biztos, hogy tudtál a 70 éves színészről.1950. szeptember 21-én született Bill Murray, aki immár több, mint 40 éve dolgozik a filmiparban, ahol elmondhatja magáról, hogy egyike a legegyedibb humorú színészeknek. A 70 éves sztár hamarosan látható lesz a Sofia Coppola és Wes Anderson filmjében, valamint a Szellemirtók folytatásában is, de addig is íme tíz érdes tény, amit talán még nem hallottál a sztárról!

Hunter S. Thompson kis híján megölte: Ha Hunter S. Thompson filmes manifesztációjáról van szó, akkor általában a Johnny Depp szereplésével készült Félelem és reszketés Las Vegasban jut a legtöbb ember eszébe, pedig 20 évvel korábban Bill Murray is eljátszotta a híres szerzőt, méghozzá az 1980-ban bemutatott Ahol a bölény dübörög című filmben.

Annak érdekében, hogy a színész alaposan felkészüljön a főszerepre, Murray több hetet töltött Thompson társaságában, amihez várható módon, hozzátartozott a folyamatos italozás. Egy ilyen alkalommal kitalálták, hogy Houdinis játékot fognak játszani, tehát minél lehetetlenebb, reménytelenebb helyzetből próbálnak kiszabadulni.

Hosszas vita után eldőlt, hogy a színész kezdi a játékot. Thompson egy székhez kötözte őt, majd belökte a medencébe, ám Murray nem tudott kiszabadulni, ezért a szerzőnek utána kellett ugrania, hogy kiszabadítsa, mielőtt a színész megfulladna.

Ez az incidens azonban egyáltalán nem vette el Murray kedvét, sőt, inkább még jobban meghozta azt, hiszen még a forgatás után se hagyta el a szerepet, ugyanis még 1979 októberében, a Saturday Night Live ötödik évadának felvételeire is gyakran Thompson jellegzetes kiegészítőivel, hosszú fekete szipkával és sötét napszemüvegben érkezett.

Az 1980 áprilisában bemutatott Ahol a bölény dübörög, Murray alakítását leszámítva, egyáltalán nem nyerte el Thompson tetszését, ahogy a kritika és a közönség tetszését sem.

Ügynök híján emelt díjas telefonon lehet elérni: Ha ismered a hollywoodi rendszert, akkor különösnek találhatod, hogy miért olyan nehéz utolérni Murray-t, hiszen szinte mindenkinek van ott ügynöke, akinek az a dolga, hogy elcsípje az érdekesebb, ígéretesebb szerepeket.

Ennek oka egyszerűen az, hogy a 70 éves színész mindig is úgy érezte, hogy nincs szüksége ügynökökre és menedzserekre. Vele kapcsolatba kerülni csak a közös ismerősök segítségével lehet, vagy telefonon lehet próbálkozni, aminek hívószáma az emelt díjas 1-800-as hívószám. Mivel a hívott fél állandóan üzenetrögzítőre van állítva, így igazán kitartónak kell lennie annak, aki beszélni akar a sztárral.

Murray annak ellenére nem változtatta meg ez a szokását, hogy leginkább ennek köszönhetően csúszott le arról, hogy olyan filmekben szerepeljen, mint a Szörny Rt., a Tapló télapó, a Charlie és a csokigyár, A tintahal és a bálna vagy A Vasember.

Az Idétlen időkig forgatása után évtizedekig nem állt szóba a rendezővel: Minden idők egyik legeredetibb és legjobb vígjátékának tartják az Idétlen időkig című, 1993-ban bemutatott filmet, ám annak forgatása távolról sem volt olyan jó hangulatú.

A feszültséget az okozta, hogy Murray és a rendező, egyben a forgatókönyv megírásában is segédkező, Harol Ramis többször összekapott, pedig ők ketten nemcsak régóta barátok voltak, hanem korábban olyan filmekben is együtt szerepeltek, mint a Dilibogyók, a Bombázók a seregnek, a Golfőrültek, és a két Szellemirtók-film.

Murray és Ramis konfliktusai már a forgatókönyv írása közben elkezdődtek. A film eredeti ötlete és az első vázlata Danny Rubin munkája, aminek átírása és továbbfejlesztése volt Ramis dolga. Bár hivatalosan ők ketten jegyzik íróként a filmet, mégis Murray folyton beleszólt, hogy milyen hangvételű legyen az alkotás. Ramis a komikus vonalat akarta erősíteni, de a színész, ahogy Rubin is, a mélyebb, komolyabb mondanivalót szerette volna hangsúlyozni.

A Murray és Ramis közti problémáknak a forgatás sem vetett véget, ugyanis a színész elviselhetetlenül viselkedett, folyton késett és a legteátrálisabb adta mindenki tudtára, ha valamivel nem értett egyet.

Valószínű, hogy Murray viselkedésében az is szerepet játszott, hogy akkor vált az első feleségétől, Margaret Kelly-től. Violet Ramis, Ramis lánya azonban úgy emlékszik, hogy egyszer odáig fajult a vita, hogy az apja a gallérjánál fogva vágta a falhoz a színészt.

Ramis és Murray közel 20 éves barátsága azonnal megszakadt a forgatás után, és csak több, mint két évtizeddel később, kicsivel Ramis 2014-es halála előtt békültek ki és találtak ismét egymásra. A színészt a fivére Brian Doyle-Murray vette rá, hogy látogassa meg a régi kollégáját, akihez végül egy reggel rendőri kísérettel és egy doboz fánkkal érkezett.

Bár Ramis akkor már beszélni sem tudott, mégis a lánya szerint az apja és Murray több órát töltött együtt, méghozzá kifejezetten jó hangulatban. Ramis halála után néhány nappal a színész egy mondattal megemlékezett a régi barátjáról az Oscar-gálán, mielőtt bejelentette volna a legjobb operatőr díját.A Szellemirtók sikere után egy évig filozófiát hallgatott Párizsban: A Columbia mellett Murray is jól járt anyagilag a Szellemirtók bevételeivel, ugyanis azokból ő is részesült, így több, mint tízmillió dollárral lett gazdagabb.

A színész számára azonban a pénz nem minden, ugyanis számára sokkal fontosabb volt, hogy a Borotvaélen, amit sokkal közelebb érzett magához, mint a Szellemirtókat, és amibe sok energiát fektetett, közönyt és fanyalgást váltott ki a kritikusokból.

Murray ekkor úgy tett, ahogy a film főhőse, aki a háború után Európába utazott, hogy lelki nyugalmat találjon, ugyanis a feleségével és a kisgyermekével Franciaországba utazott, ahol egy éven át tanult a párizsi Sorbonne-on, ahol ő volt William, a Converse-cipős amerikai diák.

Murray történelmet és filozófiát hallgatott, majd délutánonként a Cinematheque Francais vetítőtermében klasszikusokat nézett, ezek közül is elsősorban a legjobb némafilmeket, D. W. Griffith rendezéseit, vagy Buster Keaton komédiáit.

Az egyéves francia emigráció közben megszületett a színész második fia, Luke. Miután a színész visszatért Amerikába, az 1986-os Rémségek kicsiny boltja aprócska cameóját leszámítva, nem vállalt munkát. Végül 4 éves szünet után, az 1988-ban bemutatott Szellemes karácsonnyal tért vissza a filmiparba.

Annyira közvetlen mindenkivel, hogy filmben szedték össze ezeket a történeteket: Rengeteg olyan történetet hallani, amely arról szól, hogy Bill Murray váratlanul felbukkan, és mindenkivel teljesen hétköznapi, laza és jófej módon viselkedik.

Megtörtént ez már lánykéréskor, legénybúcsún, házibuliban, koncerten, sporteseményen, de egy hétköznapinak tűnő estén egy kocsmában is, ahol a színész egyszer csak beállt a pult mögé, és tequilát adott mindenkinek, függetlenül attól, hogy korábban ki mit rendelt.

Ezek a történetek nemcsak szájról szájra terjednek, hanem saját gyűjtőoldaluk van, sőt, két évvel ezelőtt dokumentumfilm készült ezekből az elképesztő találkozásokból.

Hónapokig üldözte Sofia Coppola az Elveszett jelentés főszerepével, és még a forgatás kezdése előtt egy héttel se lehetett biztos abban, hogy Murray megjelenik a forgatáson: Sofia Coppola úgy írta meg az Elveszett jelentést, hogy annak főszerepére mindenképpen Bill Murray-t akarta megszerezni, ezért több, mint 1 évig üldözte, hogy rávegye a filmre.

Coppola dolga nehéz volt, hiszen több, mint 8 hónapon át kereste a színészt, akinek leveleket írt, üzeneteket hagyott a hangpostáján, eredménytelenül, Végül Mitch Glazer segített neki, ugyanis a Saturday Night Live és a Szellemes karácsony írójaként jó ideje ismerte Murray-t, ráadásul már akkor rajongott Coppola írásáért, amikor az még nem volt több egy vázlatnál.

Glazer mindent megtett, hogy megszerezze a színészt a szerepre, de ő is csak addig jutott, hogy sikerült eljuttatni hozzá a forgatókönyvet, amire Murray nem mondott se igent, se nemet. Végül egy közös barátjuk temetése után a színész, Glazer és az utóbbi felesége elment egy New York-i étterembe, ahol Glazer ismét felhozta a témát, valamint jelezte, hogy Coppola szintén a városban tartózkodik.

Murray erre azt mondta, hogy Glazer hívja fel a rendezőt, aki azonnal rohant, hogy találkozzon a színésszel. A találkozó 5 órán át tartott, Murray pedig végül elvállalta a szerepet, ám szerződést nem kötöttek, ezért Coppola aggódni kezdett, hogy vajon a színész tartja-e magát az adott szavához. A rendező azonban feleslegesen félt, mert Murray egy héttel a forgatás előtt megérkezett Tokióba.

A színész számára ez a szerep hozta meg a legtöbb szakmai elismerést, így például a BAFTA- és Arany Glóbusz-díjat, valamint a karrierje eddigi egyetlen Oscar-jelölését.Már a 80-as évek közepén megvillantotta drámai tehetségét is: Murray-t a legtöbben komikusként ismerik, ám előfordult, hogy drámai szerepekben is kipróbálta magát, méghozzá eléggé korán.

John Byrum a 80-as évek elején akarta filmre vinni W. Somerset Maugham 1944-ben megjelent, Borotvaélen című regényét. Az 1920-as években játszódó történet főszereplője egy veterán katona, aki az első világháború után igyekszik megtalálni az életét és a világ értelmét.

Az adaptáció forgatókönyvét Byrum és Murray közösen írta, ám nagyon nehezen találtak stúdiót, ami hajlandó volt pénzt áldozni a filmre. Végül Dan Aykroyd, a színész barátja és alkotótársa, azt tanácsolta, hogy keresse fel a Columbiát. Murray alkut kötött a stúdióval: ő elvállalja a Szellemirtók egyik főszerepét, ha a Columbia beáll a Borotvaélen mögé.

Az 1984 júliusában bemutatott Szellemirtók közel 300 millió dolláros bevételt hozott az amerikai mozikban, így a film az akkori legnagyobb bevételt hozó vígjáték lett a tengerentúlon, a főszerepekben látható színészek pedig igazi sztárokká váltak.

A siker azonban visszaütött 4 hónap később, amikor a Borotvaélen kezdett a mozikban, ugyanis a közönséget nem érdekelte egy drámai szerepet játszó Murray, ráadásul a film teljesen idegen volt az akkori korszellemtől, a csúcson járó Reagen-érától, így megbukott.

Tévedésből vállalta el a Garfield-filmet: A Zombieland szerint Murray azt bánta meg a legjobban, hogy elvállalta a Garfield című filmet, amiben ő kölcsönözte a hangját az animált macskának. A közelmúltban kiderült, hogy a színész csak tévedésből vállalta el a munkát, ugyanis miután elolvasott 10 oldalt a forgatókönyvből, meglátta az író nevét, ami alapján úgy döntött, hogy minőségi filmről van szó.

Csakhogy Murray tévesen azt hitte, hogy az író Joel Coen, de valójában Joel Cohen. Kettőjüknek csak a neve hasonló, ugyanis szakmában más utat járnak. Joel Cohen olyan alkotásokat készített, mint a Pénz beszél, az Evan, a minden6ó, vagy az Oviapu 2., ám Murray már csak a stúdióban, a hangsáv felvételekor jött rá, hogy valójában mit is vállalt el.

Filmrendezőként is kipróbálta magát: Murray a Karácsonyi ének modern verziója és a Szellemirtók folytatása után eldöntötte, hogy kipróbálja magát a rendezői székben. A sztár 1990-ben készítette el az első, és eddig utolsó rendezését, a Viszem a bankot, amelyben Howard Franklin volt társrendező.

Bár a film megbukott, mégis Murray és Franklin máig büszke az alkotásra, amellyel kapcsolatban Franklin úgy érzi, hogy ez jelentős mérföldkő volt a színész karrierjében, mert Grimm karakterében született meg az a fanyar humorú, kissé kiábrándult, megfáradt, cinikus figura, amelyet aztán az Okostojásban és az Elveszett jelentésben is láthattak az emberek, akik az elmúlt évtizedekben ezzel a szereppel kötik össze a leginkább Murray-t.

Kis híján fizetnie kellett azért, hogy szerepeljen Wes Andersonnal közös első filmjében: Wes Anderson szinte összes filmjében szerepel Bill Murray, aki a rendező második alkotásában, az 1998-ban bemutatott Okostojásban játszott először.

Ennek a filmnek a forgatókönyvét Anderson eleve úgy írta, hogy Murray-t akarta Herman Blume szerepére, de nem tudta, hogy hogyan juttathatná el neki a forgatókönyvet. A szerencséje az volt, hogy az írást megkapta egy ügynök, Jessica Tuchinsky, akinek nagyon tetszett a történet, és úgy gondolta, hogy a szerep illik a színészhez.

Tuchinsky elintézte, hogy Murray megkapja a forgatókönyvet. A színésznek megtetszett az, valamint annyira bízott a rendezőben, hogy elvállalta a szerepet a szakszervezet által megállapított minimumgázsiért, ami 9.000 dollárt jelentett, de a profitból is részesedett.

Murray később hajlandó lett volna a saját pénzével betömni a költségvetésen keletkező lyukat. Ez akkor történt, amikor egy montázshoz bérelni kellett volna egy helikopter, de a Disney nem akart 25.000 dollárt költeni erre, ezért a színész állította ki a csekket.

Amikor Murray átadta a csekket Andersonnak, akkor részben remélte, hogy amikor a rendező ezt elmondja a stúdiónak, akkor meggondolják magukat, és mégis megadják a kért összeget. Végül azonban nem ez történt, hanem az, hogy a jelenetet nem forgatták le.

A gesztus megnyugtatta Andersont, aki eltette emlékbe a csekket. Murray tehát összességében majdnem kifizetett 16.000 dollárt, hogy szerepelhessen a fiatal rendező második filmjében.

(Forrás: hu.ign.com)