Jack Nicholson anyjáról kiderült, hogy valójában a nagymamája

Érdekességek, amiket aligha tudtál a 85 éves színészről.85 éves lett Jack Nicholson, akit a legtöbbet a Ragyogás és a Száll a kakukk fészkére című filmekből ismernek, és akiről most olyan érdekességeket tudhatsz meg, amilyenekről nem valószínű, hogy már hallottál.

Már nem játszik filmekben: 2010-ben, a Reese Witherspoon főszereplésével készült Honnan tudod? című filmben játszott utoljára Nicholson, aki úgy tűnik, hogy tényleg felhagyott a színészettel.

A visszavonulása idején azt beszélték, hogy azért döntött így a színészlegenda, mert memóriaproblémái vannak, ami miatt már nem tudja megjegyezni a szövegeit. Ezt Nicholson tagadta, és leszögezte, hogy csak nyugalomban szeretné tölteni az öregség napjait.

2017-ben hírre ment, hogy Nicholson visszatér a filmvászonra Toni Erdmann amerikai remake-jével, de erről a tervről azóta sem hallani semmit, csupán annyit, hogy a színész visszakozott.

Az anyja nem az anyja: Nicholson 40 évesen, más források szerint 37 esztendősen, tudta meg, hogy az édesanyja valójában a nagymamája, és az igazi anyukája a nővére, ami elég nagy sokk lehetett a számára.

Mivel 1937-ben, amikor Nicholson született, nagy szégyen volt, ha egy lány hajadonként szül, és a házasságon kívül, tehát fattyúként született gyereket is megbélyegezték, ezért a nagyszülők csak jót akartak azzal, hogy a nevükre vették az unokájukat, akit a saját gyerekükként neveltek fel.

Bár egyáltalán nem volt könnyű, Nicholson mégis ki tudta deríteni, hogy ki volt a biológiai apja. Az illető egy Eddie Kirschfeld nevű litván zenész volt, aki az országba érkezése után nem sokkal teherbe ejtette a táncosnőként dolgozó, 17 éves, June Francest, aki a June Nicholson művésznevet használta. Kirschfeld hamarosan továbbállt, valószínűleg nem is sejtve, hogy gyereke lesz.

Csöppet sem volt csodás élmény a Száll a kakukk fészkére forgatása: A színész első nagy sikere a Milos Forman által rendezett, 1975-ös Száll a kakukk fészkére volt, aminek forgatása nem volt problémamentes.

Gondot okozott, hogy Nicholsonnak megvoltak a saját elképzelései a karakteréről, így például az, hogy legyen nagy szakálla, ám a producerek azt akarták, hogy váljon meg az arcszőrzettől. Emellett azon szinte összeveszett a rendezővel, hogy szerinte a diliházban már akkor zűrzavar van, amikor McMurphy megérkezik, ezért a színész számára az volt a logikus, hogy a karaktere megjelenése csak az utolsó csepp a pohárban. A viták végül addig fajultak, hogy tulajdonképpen nem is beszéltek egymással a forgatáson.

Nicholson elérte, hogy a többiek inkább vele próbáljanak és ne a rendezővel, amiért a forgatás két hétig állt. Forman, vagy hozzá közeli illető, bosszúból azt a pletykát terjesztette, hogy a színész hajbeültetése miatt kellett leállni a munkával.

A forgatásnak azért akadt vicces pillanata is. Ilyen volt az, amikor az újonnan érkezett Nicholson döbbenten tapasztalta, hogy a kollégái többsége ugyanúgy viselkedik akkor is, amikor nem forog a kamera. Ezzel kapcsolatban megkérdezte a rendezőasszisztenst, hogy: „Ők végig karakterben maradnak?”

Nicholson ugyanis nem tudta, hogy egy színészre két-három igazi ápolt jutott.Bojkottálta volna az Oscart: Négy nappal az iraki invázió kezdete után, 2003. március 23-án tartották az Oscar-gálát, ami eléggé beárnyékolta az eseményt, mivel a hollywoodi alkotók legtöbbje ellenezte a háborút.

A zongoristában nyújtott alakításáért jelölt Adrien Brody arról beszélt, hogy a Schmidt történetéért díjra esélyes Nicholson a díjkiosztó előtt meghívta az otthonába a többi nomináltat, Daniel Day-Lewist (New York bandái), Nicolas Cage-t (Adaptáció), Michael Caine-t (A csendes amerikai), és egy-egy pohár whisky, valamint szivar mellett próbálta meggyőzni őket, hogy ne menjenek el a gálára, ezzel szolidaritást mutatva az iraki néppel.

Ez azért volt nagy dolog, mert nyílt titok, hogy Nicholson nagyon szerette az Oscar-gálákat. Az összegyűltek megtárgyalták az ötletet, de végül nemet mondtak a tervre, részben Brody miatt, mivel a társaságból ő volt az egyetlen, aki még nem kapott Oscart.

Majdnem részt vett „a valaha el nem készült legjobb filmben”: A Szelíd motorosok egy újabb szerepet hozhatott volna Nicholson számára, ugyanis Stanley Kubrick szeme megakadt a fiatal színészen, akinek a készülő történelmi drámája, a Napóleon címszerepét adta.

Az előkészületek elkezdődtek, Kubrick pedig a rájellemző alapossággal dolgozott a projekten, aminek részeként kutatókat küldött szét Európában, hogy két éven át még a legkisebb részletet is feljegyezzék, így például azt, hogy milyen a talaj a különféle csatamezőkön és milyen patkót használt az egyes országok seregeinek lovassága.

A filmben központi szerepet kaptak volna a legnagyobb csaták és Bonaparte Josephine-hez fűződő szerelme, ám az egészből nem lett semmi, ugyanis tulajdonosváltás történt a filmet eredetileg finanszírozó MGM-nél.

Az új vezetőség elsősorban kaszinókba akarta fektetni a pénzét, s mivel a rendezőnek csak az előkészületi munkára volt pénze, így kénytelen volt elfogadni, hogy az nem valósul meg. Kubrick és Nicholson később az 1980-as Ragyogáson dolgozott együtt.

Rekordernek számít Oscar-jelölések tekintetében: Az 1969-es Szelíd motorosok című filmben nyújtott alakításáért kapta meg az első Oscar-jelölését Nicholson, majd még tizenkétszer került az aranyszobor közelébe, ami férfi színészként rekord.

Végül a jelölések közül hármat megnyert. A Száll a kakukk fészkére és a Lesz ez még így se! estében a legjobb főszereplőnek járó díjat vehette át, míg a Becéző szavak esetében a legjobb mellékszereplő kategóriájában nyert.

Nicholson azonban Arany Málna-díj jelölést is kapott a legrosszabb színész kategóriájában, méghozzá mindkettőt 1992-ben a Hoffa és a Zűrös manus című filmekért. Érdekesség, hogy a Hoffa-beli alakítása a színész egyik kedvence, méghozzá azért, mert abban újra együtt dolgozhatott a gyerekkori barátjával, Danny DeVitóval. Ők ketten valóban nagyon régi barátok, ugyanis a családjaik együtt vezettek fodrászatot, amikor Nicholson és DeVito még gyerekek voltak.Berobbant a rajzfilmgyártásba is: William Hanna és Joseph Barbera, a többek között a Scooby-Doo, Tom & Jerry és A Flintstone család alkotói, számítottak a rajzfilmek királyainak egy időben, és az ő stúdiójukban kapta meg az első fontosabb munkáját Nicholson.

Az asszisztensként dolgozó Nicholson nagyon ügyes volt, ezért a főnökei fel akarták venni animátornak, de ő nemet mondott, mert inkább a színészet érdekelte. Egy másik verzió szerint az volt a munkája, hogy válaszoljon a Tom & Jerry rajongóitól kapott levelekre.

Mint tudjuk, Nicholson jól döntött, hiszen sikeres színész vált belőle. Az első szerepét 1955. május 5-én játszotta, amiről úgy gondolta, hogy a nagy szerencse előjele, ugyanis az ötös volt a kedvenc sportolója, Joe DiMaggio mezszáma.

Nudista volt, de szerencsére csak odahaza: Nicholson életében volt egy időszak, amikor legalább három hónapig, megszakítás nélkül, meztelenül tartózkodott az otthonában, és akkor sem öltözött fel, ha vendégek, vagy riporterek érkeztek hozzá.

Állítólag ezt azért csinálta, mert így akarta elérni, hogy ne érezze magát feszélyezve, ha meztelen jelentet kell forgatnia egy filmben, de az sem kizárt, hogy egyszerűen csak narcisztikus volt. Erről a színész így mesélt:

„Bárki is jött hozzám, pucér voltam. Roger Corman nem örült neki különösebben. Nem hadonásztam a nemi szervemmel, mégis meglepte a dolog. A lányom egyértelmű, hogy nem szerette, Harry Dean Stanton viszont imádta. Alig várta, hogy bejöhessen hozzám, és ő is levetkőzzön.”

A forgatókönyvírás mentette meg a színészi karrierjét: Az első főszerepét az 1958-as The Cry Baby Killer című filmben játszotta. Ennek az alkotásnak a forgatásán alakított ki jó kapcsolatot az olcsó zsánerfilmekről híres Roger Corman producerrel és rendezővel, akivel aztán gyors egymásutánban készítettek filmeket.

Nicholson alakította például a z 1960-as Rémségek kicsiny boltjában a fogorvos mazochista páciensét, A hollóban Peter Lorre fiát, a The Terror című gótikus horrorban pedig azt a francia hadnagyot, akit elcsábít egy túlvilági entitás.

A színész szintén több filmet, általában alacsony költségvetésű westerneket, készített Monte Hellman rendezővel is, ám úgy érezte, hogy ezek a szerepek nem lendítik előre a karrierjét, ezért elkezdett forgatókönyveket írni. Érdekes módon ez mentette meg a színészi pályafutását.

Az első sikert arató forgatókönyve az 1967-es, Corman rendezésében, Peter Fonda és Dennis Hopper főszereplésével készült, Az utazás volt. Később Fonda-Hopper párosának köszönhette a sikerét, ugyanis amikor Rip Torn az utolsó pillanatban nemet mondott George Hanson, a két hippi motoroshoz csatlakozó alkoholista ügyvéd szerepére a Szelíd motorosokban, akkor Hopperék Nicholsonnak szóltak, hogy vállalja el a munkát, ami legjobb mellékszereplő Oscar-jelölést hozott neki.

Híres volt a szexuális étvágyáról: Nicholson hollywoodi beceneve Big Jack, ami nem csupán az egójára utal, hanem a híresen nagy szexuális étvágyára és teljesítőképességére is. Már több nő is elárulta, hogy a színész egész este bírja a lepedőgyűrést, amihez furcsamód mogyorókrémes szendvicset vagy fánkot evett, hogy legyen energiája.

Egy esetben annyira megvadult az ágyban, hogy tönkretette egy prostituált, Catherine Sheehan mellimplantátumát, amiért a nő 32 500 dolláros kártérítést kapott. Az is köztudott, hogy a színész másik szenvedélye a kokain volt, és egész kreatív módon kombinálta ezt a két szenvedélyét.

(Forrás: hu.ign.com)