Jéghidegre hűtött díszletek között dolgozott A Dolog stábja

Tíz elképesztő érdekesség, amit talán nem tudsz a 40 éve bemutatott filmről.1982-ben mutatták be a Kurt Russell főszereplésével, John Carpenter rendezésében készült, A Dolog című filmet, amiről most elképesztő érdekességeket tudhatsz meg a premier 40. évfordulója alkalmából.

Míg odakint tombolt a hőség, a stáb jéghidegre hűtött díszletek között dolgozott: A Dolog külső felvételei körülbelül 12 héten át tartottak, és spórolás céljából a film végén felrobbantott bázison forgatták le a leharcolt norvég támaszpont felvételeit is, némi finomhangolás után.

A belső felvételeket azonban a Los Angelesben található Universal stúdió soundstage-ein vették fel. Mivel a rendező szerette volna, hogy a jól felöltözött színészek tényleg érezzék az antarktiszi hideget, valamint látszódjon a leheletük, -2 fokosra hűttette a forgatási helyszíneket, miközben odakint 38 fokos hőség tombolt.

Felvetődött az a lehetőség is, hogy hűtőházban veszik fel a jeleneteket, de mivel nem találtak megfelelő nagyságút a kívánt hőmérséklet eléréséhez, ezért inkább összegyűjtötték a környék összes hordozható klímáját, és hozzá néhány párologtatót, a páratartalom növelése érdekében, hogy látszódjon a színészek lehelete. Ezek után nem meglepő, hogy Rob Bottin egyszer kétoldali tüdőgyulladással került kórházba.

Felér egy állatkínzással, ahogy a kutyák vonyítását előcsalták: A film első, és egyben egyik legsokkolóbb jelenete az, amikor a kutyakennelbe bevezetett Dolog megmutatja az igazi énjét, ami belőle és a kutyákból is sikolyokat csal elő.

Az ehhez a jelenethez használt hangot Colin C. Mouat hangvágó rögzítette, méghozzá egy elég morbid és megkérdőjelezhető módszerrel, ami úgy nézett ki, hogy összeterelte és bezárta a házába a környék összes kutyáját. Ezután fekete esőköpenyben és sötét kalapban sétálni kezdett a ház körül, aminek ablakait és ajtajait megkocogtatta.

A kutyák érzékelték és látták, hogy ott van, amitől egyre idegesebbek lettek. Először csaholni kezdtek, majd kollektív vonyításba fogtak. Mouat ezeket a hangokat rögzítette, keverte össze és vette mélyebbre, hogy így megalkossa azt az összetett, nyugtalanító mély vonyításszerű hangot, ami a filmben hallható.

A film egyik főszereplője a forgatás kezdete előtt egy nappal eltörte a kezét: A film főszereplője egyértelműen Kurt Russell, aki MacReady karakterét alakította. A szereppel eredetileg Nick Nolte-t és Jeff Bridgest is megkeresték, majd Carpenter csak tanácsot akart kérni a karakterrel kapcsolatban a Russelltől, akivel akkor forgatták le a Menekülés New Yorkból című filmet.

Hasonló népszerűségnek örvendett a tulajdonképpen másik főszereplő, Childs, akinek szerepére olyan színészeket szerettek volna megszerezni, mint Carl Weathers, Isaac Hayes vagy Ernie Hudson, de végül az akkor még ismeretlen színésznek számító Keith David kapta a munkát.

David azonban majdnem búcsút inthetett a szerepnek, ugyanis a forgatás kezdése előtt egy nappal eltörte a bal kezét egy autóbalesetben. Mivel már nem lehetett mit tenni, ezért a rendező úgy döntött, hogy műtéti kesztyűvel rögzítik a színész kezét, majd arra felhúznak egy testszínű másikat, valamint arra kérte a színészt, hogy a jelenetek nagy részében rejtse a háta mögé a gyógyuló kezét. Ez az oka annak, hogy David kitekert módon áll néhány jelenetben.

A színészek is majdnem meghaltak egy, a forgatásra tartó buszos út során: A rendező ragaszkodott ahhoz, hogy eredeti helyszíneken forgassanak mindent, amit csak lehet. Bár az Antarktiszról le kellett mondania, mégis Alaszkába és a hófödte Brit Columbiába sikerült eljutniuk, ám elég kalandos úton.

Történt ugyanis, hogy egy nap a rossz időjárási körülmények miatt nem lehetett repülni, ezért a színészekre egy hatórás buszút várt Vancouver és a forgatási helyszínt biztosító Prince Rupert között, ráadásul éjszaka, erős havazásban.

Az úton mindenki elaludt, majd váratlanul arra ébredtek, hogy valaki azt kiabálja, hogy: „CSÚSZUNK!”

A busz hátulja valóban a hegy felé csúszott, amit a sofőr úgy próbált korrigálni, hogy jobbra tekerte a kormányt, de ettől a busz megint csúszni kezdett, de most a 150 méteres szakadék felé.

Szerencsére az utolsó pillanatban sikerült egyenesbe hozni a buszt, ami aztán később beleragadt a hóba, ahonnan a színészeknek együttes erővel kellett kitolniuk. Ezek után a kimerült és elég rémült csapat hajnali 5 órára érkezett meg a forgatási helyszínre, ahol az őket vidáman fogadó rendező nem értette, hogy miért kap gyilkos pillantásokat.A stúdió egy feltétellel ment bele a lehangoló befejezésbe: A Dolog befejezése nem nyerte el a stúdió tetszését, mivel a nézők nem tudták meg belőle, hogy a Dolog elpusztult-e, MacReady és Childs pedig emberek maradtak-e.

A rendező azonban makacsul kitartott a jelenet mellett, még annak ellenére is, hogy felmerült és le is forgattak néhány alternatív befejezést, amelyben MacReady-t kimenekítették. Végül azonban érvényesült a direktor akarata, de csak azzal a feltétellel, hogy amikor a bázis felrobban a Dologgal együtt, akkor ahhoz hozzá kellett keverni a lény halálsikolyát, hogy a nézők tudják, a Dolog elpusztult. Ugyanakkor a Dolog képes sejtszinten életben maradni, tehát egy robbanás kevés a megöléséhez.

A speciális effektusokért felelős szakember kórházba került a kimerültségtől: A napjainkban már híres Rob Bottin csak 22 éves volt, amikor megbízták azzal, hogy gyártsa le A Dolog lényeffektusait.

Bottin egy éven keresztül heti hét napon keresztül dolgozott a film trükkjein, sokszor haza sem ment a munkából, ami közben állítólag csak kólán és csoki élt. Ennek következménye az lett, hogy a kimerültség miatt többször is kórházba került a forgatás során és után.

Majdnem többen is odavesztek, mikor az egyik bábot felgyújtották: A film egyik gyomorforgató jelenete az, amelyben Dr. Copper próbálja újraéleszteni a „szívrohamot kapott” Norrist, ám kiderül, hogy ő is egy Dolog, a felnyíló mellkasa pedig leharapja Dr. Copper kezét. Ezután a törzséről leváló fejével akar megszökni, amikor felgyújtják.

A jelenettel kapcsolatban a rendező úgy döntött, hogy MacReady-nek el kell égetnie a Dolgot. A probléma ezzel csak az volt, hogy Rob Bottinék erre nem voltak felkészülve, és egy elég gyúlékony agyagot használt a speciális effektekhez. Ennek eredményeként, amikor meggyújtották a lényt, akkor hirtelen az egész szoba lángra kapott, és majdnem végzett több technikussal.

Szerencsére a tüzet sikerült gyorsan eloltani és senki sem sérült meg. Ez alól csak a Norris-báb volt kivétel, amin Bottin hónapokig dolgozott, amit kezdhetett elölről.

A film végéhez készült egy stop-motion jelenet, amit végül kukáztak: Nem véletlen, ha kicsit rövidnek tűnik a filmvégi nagy leszámolás. Ennek egyik oka az volt, hogy a magas költségvetésbe nem fért bele, hogy valami nagy dologgal rukkoljanak elő az alkotók, a másik ok, hogy túl nagyok voltak az ambíciók ahhoz, hogy a végső Dolog, amiben megjelent a lény első és az utolsó formája, interaktív legyen.

Az alkotók egy stop-motion szekvencia felvételt szerettek volna, amit Randall William Cook leszállított nekik, de a rendezőnek nem tetszett a megoldás, ezért kidobta a felvételek javát. Végül megépítették a figura modelljét, ami amellett, hogy méretes és drága volt, még a mozgatása sem bizonyult egyszerű feladatnak, ugyanis egyszerre 50 technikus kellett hozzá.

A szereplőgárda csak férfiakból állt, azaz mégsem: John Carpenter eleinte jó kis stílusgyakorlatként fogta fel, hogy A Dologban csak férfiak szerepelnek, ám később rájött, hogy nehéz megkülönböztetni egymástól a szakállas, többrétegű jelmezbe öltözött színészeket.

Az eredeti terv szerint az egyik karaktert színésznő játszotta volna, de a meg nem nevezett színésznő terhes lett nem sokkal a forgatás kezdete előtt, ezért le kellett cserélni. Egy színésznőnek azért így is jutott szerep, ugyanis annak a sakkgépnek a hangját, amivel MacReady fut egy kört, Adrienne Barbeau kölcsönözte a hangját. Igaz, a színésznő ezért nem kapott kreditet a filmben.

A Dolog ikonikus plakátja mindössze 24 óra alatt készült el, megalkotója semmit se tudott a filmről: A Dologról soknak eszébe jut annak ikonikus plakátja, amelyen egy télikabátos férfi kapucnija mögül különféle fénycsóva tör elő. A plakátot a híres Drew Struzan alkotta, aki olyan filmekhez készített posztereket, mint a Vissza a jövőbe, a Star Wars vagy az Indiana Jones.

Amikor azonban John Carpenter és a stúdió reklámozni kezdte a filmet, akkor rájöttek, hogy még nincs is filmplakátjuk A Dologhoz, ezért Struzan egy napot kapott arra, hogy összehozzon egy posztert, méghozzá úgy, hogy egyetlen képkockát sem látott a filmből, csak nagyjából összefoglalták neki a tartalmát és megemlítették, hogy hasonlít az 1951-es A Lény egy másik világbólra.

A kevés információ birtokában Struzan 24 órán át megállás nélkül dolgozott a koncepción, ami annyira kicentizve készült el, hogy a plakátfotózáson a még meg sem száradt festék odaragadt a ráhelyezett üvegre.

(Forrás: hu.ign.com)