Jim Carrey majdnem vízbe fulladt a Truman Show forgatásán

Érdekességek a 25 éves filmről.25 évvel ezelőtt mutatták be a Peter Weir által rendezett Truman Show-t, aminek főszerepét Jim Carrey alakította, és amiről most megtudhatsz néhány kevésbé közismert érdekességet.

Jim Carrey tényleg kis híján vízbe fulladt a forgatáson: A film csúcspontjának is tekinthető az a jelenet, amelyben Truman felbátorodik, hogy elhagyja a díszlet-világot. Legyőzve a víztől való viszolygását, egy kis csónakba ült, ám ezt meglátta a producer, aki mesterséges vihart generálva próbálja rávenni a főhőst, hogy forduljon vissza. Truman azonban még akkor is kitart a terve mellett, amikor majdnem vízbe fullad.

Ennek a jelenetnek a felvétele kis híján valóban Carrey életébe került. Bár a medence alján búvárok várták, hogy közbelépjenek, ha kell, mégis a segélykérő jelről, az ökölbe szorított és felemelt kézről, azt hitték, hogy csak a színészi játék része, ezért senki sem sietett a segítségére.

A színész lemerül a medence aljára, a helyzeten pedig rontott, hogy tetőtől talpig gyapjúruhát viselt. Végül az utolsó levegőtartalékait felhasználva sikerült feljönnie a vízből és átevickélt a medence túloldalára.

A stáb alaposan megrémült, amikor megtudta, hogy valójában mit láttak, és azonnal változtattak a korábbi biztonsági protokollon. Bár Carrey dühös volt a történtek miatt, mégis hajlandó volt folytatni a forgatást, és jó kapcsolatban maradt Peter Weir rendezővel is.

Brian de Palma a leselkedés motívumára építette volna fel a filmet: A stúdió mindenképpen egy ismertebb, tapasztaltabb rendezőt akart, ezért szóba került például. Bryan Singer, David Cronenberg és Brian De Palma neve is, ám velük nem sikerült megegyezni.

Cronenberg a saját képére akarta formálni az alapanyagot, De Palma viszont úgy érezte, hogy képes lenne megjeleníteni benne a kedvenc aspektusát, a lelkesedés motívumát. Ő nem a drámai szálra akarta fektetni a hangsúlyt, hanem a voyeurizmus motívumára, hogy véletlenül, vagy direkt, bele lehet lesni mások életébe úgy, hogy az illető ennek nincs tudatában.

A Paramountnak nem tetszett De Palma elképzelése, ezért inkább Peter Weir kapta a munkát, De Palma pedig elindította a Mission: Impossible-sorozatot.

Jim Carrey többszörösen is saját magát látta a főhősben: Jim Carrey boldogan mondott igent Truman szerepére, ugyanis többszörösen is magát látta a karakterben. Egyfelől abban az időben ő volt Hollywood egyik legnagyobb sztárja, aki ráadásul szinte hónapok alatt vált az egyik legnépszerűbb filmszínésszé, és a 20 millió dolláros exkluzív klub legfrissebb tagjává.

Természetesen a hírnév egyet jelentett a szűnni nem akaró kíváncsiskodással, és az olykor kimondottan kényelmetlen érdeklődéssel. Carrey egyre zavarónk és kontrollálhatnak érezte ezt, ezért nem csoda, hogy hasonlóságot érzett a milliók által követett, akarata ellenére hatalmas rajongóbázissal rendelkező Trumannel.

Emellett a Truman Show volt a színész első komoly, drámai szerepe, amivel végre kitörhetett a gumiarcú komikus szerepéből, amit kezdett fárasztónak érezni.

A koncepció részben az író gyerekkori traumáiból ered: A film alapötletét a forgatókönyvíró gyerekkori szorongása szolgáltatta. Befelé forduló kisfiúként úgy érezte, hogy az őt körülvevő világ mesterséges, sőt, időnként az is megfordult a fejében, hogy nem az igazi szüleivel él.

Ebből született a filmbeli mesterséges világ ötlete, és csak ezt követően jött a tévéshowos elképzelés, aminek kulisszái mögött alakították ki a mesterséges környezetet.

Andrew Niccolt plágium vádjával bíróság elé is idézték: Az 1998. júniusi premier után nem sokkal beperelték Andrew Niccolt, akit Mark Dunn azzal vádolt meg, hogy túl nagy a hasonlóság Niccol forgatókönyve és az ő, Frank élete című, 1992-ben bemutatott színdarabja között.

A darab premierje után nem sokkal Dunn elküldte a szövegkönyvét a Paramountnak, ami később a Truman Showt is gyártotta, de a stúdió nemet mondott a darabra. Dunn és az ügyvédje azt állította, hogy a film forgatókönyve és a színdarab 108 pontban hasonlít.

Habár Niccol dokumentumokkal is alá tudta támasztani, hogy a filmötlet az ő fejéből pattant ki, méghozzá jóval korábban, minthogy láthatta volna a színdarabot, Dunn mégis azt állította, hogy a forgatókönyvíró könnyen találkozhatott az ő szövegével, akár azután is, hogy azt megvette tőle a stúdió, például Scott Rudinon, a Paramount akkori vezetőjén keresztül.Gary Oldmannel is készült próbafelvétel Trumanként, aki szerint a film szkriptje túl jó hozzá: Scott Rudin producernek sikerült elintéznie, hogy Gary Oldmannel is forgassanak próbafelvételt. Bár a hírek szerint nem merült fel komolyabban, hogy a színész kapja a főszerepet, mégis állítólag Oldman úgy érezte, hogy annyira jó a forgatókönyv, hogy talán nem is tudna érvényesülni a filmben. „Senkit sem érdekelnék, mert a forgatókönyv a sztár.”

Dennis Hoppertől a forgatás közben kellett megválni: Először Dennis Hoppernek ajánlották fel Christofer szerepét, amit a színész el is vállalt. Forgatás közben azonban kiderült, hogy Hopper egyszerűen nem tanulta meg a szövegét.

Bár már elkezdődtek a munkálatok, és igencsak költséges forgatás közben színészt cserélni, mégis Hopper használhatatlan volt, úgyhogy a stáb kénytelen volt mást keresni helyette. Először Peter Weir jelentkezett a mindenható producer szerepére, ám erről Scott Rudin producer hallani sem akart.

Végül Rudin és Weir közösen állt elő Alan Arkin nevével, de a másik producer ebbe nem bele, mert nem tartotta elég nagynak Arkin nevét, és egy sokkal nagyobb sztárt akart. Végül Ed Harris kapta a munkát.

Az első változat New Yorkban játszódott volna és sokkal sötétebb lett volna: A forgatókönyv első változata sokkal durvább és sötétebb hangulatúbb volt a végül megvalósult filmnél. Maga a helyszín is teljesen más volt, ami alapjaiban határozta meg a tónust.

A képzeletbeli, idillinek tűnő, tengerparti kisváros helyett a nagyon is valóságos New Yorkban játszódott a cselekmény. Abban a változatban Truman egy alkoholista volt, aki megcsalja a feleségét egy prostituálttal, amiből az egész világ tudomást szerez, majd az egyik jelenetben végignéz egy rablótámadást a metróban úgy, hogy nem tesz semmit, a tettesek pedig elmenekülnek.

A forgatókönyv megváltoztatása a rendezőnek, Peter Weirnek köszönhető, ugyanis szerinte a közönséget nem kötötte volna le egy szomorú, erőszakos és durva világ. Az ő véleménye az volt, hogy a Truman Show nézői sokkal szívesebben néznének egy boldog felszabadult világot a tévéjükön.

A rendező azt sem tartotta életszerűnek, hogy a producerek egy több milliós metropoliszt építenének fel díszletként, mivel egy néhány ezres, szolid kisvárost sokkal költséghatékonyabb megépíteni. Végül Scott Rudin bátorítására Weir elmondta az ötleteit Niccolnak, aki hajlandó volt átdolgozni a forgatókönyvet.

Az író is szóba került rendezőként, amiből végül a Gattaca című film lett: Azt követően, hogy a stúdió megvette 1,5 millió dollárért Niccol forgatókönyvét, elkezdtek rendezőt keresni. Először az író neve merült fel, de mivel ő addig csak reklámfilmeket rendezett, ezért a Paramount nem akarta egy kezdő kezébe adni a 80 millió dolláros költségvetésű projektet.

A stúdió és Niccol abban állapodott meg, hogy ha végül mégsem övé lesz a munka, akkor kártérítést kap. A Paramount akkori vezetője, Sherry Lansing azt tanácsolta neki, hogy ha komolyan gondolja, hogy a saját írását akarja megrendezni, akkor először kezdjen valami sokkal kisebb költségvetésű filmmel.

Niccol megfogadta a tanácsot, ugyanis ezt követően írta meg a Gattaca forgatókönyvét, ami végül a rendezői bemutatkozása lett. A sci-fi költségvetése mindössze 20 millió volt, tehát éppen a negyede a nyolc hónappal később bemutatott Truman Shownak.

A Truman Show-nak számtalan előképe akad: A filmet nem lehet minden előzmény nélkülinek nevezni, hiszen a kívülről létrehozott és irányított, mesterséges környezet ötletével már Philip K. Dick is eljátszott az 1958-ban (nálunk 2004-ben) kiadott, Kizökkent idő című regényében.

Emellett Paul Bartel 1968-ban forgatott egy 25 perces rövidfilmet Titkos mozi (Secret Cinema) címmel, aminek főszereplője egy háziasszony, aki lassan rájön, hogy az életét filmre veszik és egy zártkörű moziban vetítik, ahol a nézők láthatják például azt, hogy a főnöke szexuálisan zaklatja, vagy azt, hogy a barátja szakít vele.

Bartal közel 20 évvel később újraforgatta a kisfilmjét, akkor a korszak népszerű (de két évad után kaszált) sci-fi sorozata, a többek között Steven Spielberg által is felügyelt Elképesztő történetek számára. Az epizódot szintén Titkos mozi címmel mutatták be 1986 áprilisában.

(Forrás: hu.ign.com)