Kétéves kislány terrorizálta Will Ferrellt
Érdekességek az 55 éves komikusról.A napokban ünnepelte az 55. születésnapját, az 1967. július 16-án született Will Ferrell, akiről most néhány kevésbé ismert érdekességeket olvashatsz.
Adam McKay kétéves kislánya terrorizálta őt: Ferrell azért döntött úgy 2002-ben, hogy otthagyja a Saturday Night Live-ot, mert kizárólag a mozis karrierjével akart foglalkozni. Az ezt követő években sikerült is beírnia magát a legismertebb hollywoodi komikusok sorába.
Ez leginkább az Adam McKay rendezővel készült közös filmjeinek (A híres Ron Burgundy legendája és folytatása, a Taplógáz, a Tesó-tusa és a Pancser police) köszönhető, ugyanis ezekben megmutathatta a sajátos stílusát, ezzel egy teljesen új hangnemet hozva az amerikai mainstream vígjátékok világába.
McKay és Ferrell azonban nemcsak mozifilmeken dolgoztak együtt, hanem a Funny or Die című, 2007-ben indított weboldalon is, ahol rövid, vicces videókra szavazhatnak a látogatók „funny” vagy a „die” minősítéssel.
Az első feltöltött videóban Ferrell egy bérlőt játszott, akit rettegésben tart a sörvedelő és káromkodó főbérlő, akit McKay kétéves kislánya alakított. Később a rendezőt meg is szólták, amiért rosszra tanítja a gyerekét, de McKay megnyugtatott mindenkit, hogy a kislány még abban a korban van, amikor mindent elismétel, amit hall, de másnapra teljesen elfelejti azt.
Az évek múlásával a Funny or Die igazi márkanévé nőtte ki magát, és a videókban olyan hírességek szerepeltek, mint Steve Carell, Charlie Sheen, Ryan Gosling, Patrick Stewart, Jim Carrey, vagy Mila Kunis. Emellett több fiatal komédiás kipróbálhatta magát az oldalon, ami már tévéműsorként is létezik.
Láthattad-hallhattad olyan híres filmjelenetekben is, amikre nem is gondolnál: A karrierje elején a beugró munkákat is örömmel vállalta el Ferrell. Ilyen volt például a Tökös tekés, aminek a végső nagy összecsapásban kiabálhatta be a közönségsoraiból a Bill Murray által játszott karakternek, hogy: „Ernie, you’re the man!, vagy a Csupasz pisztoly 33 1/3: Az utolsó merénylet híres lépcsőjelenete, amiben ő üldözte a fűnyírót, miközben repkedtek körülötte a pisztolygolyók.
A kedvenc hangszere a tehénkolomp: Ezt a hivatalosan meg nem erősített információt arra lehet alapozni, hogy egyfelől Ferrell egy tehénkolompon játszó, hiányos fogazatú limuzinsofőrt alakított a Beastie Boys „Make Some Noise” című klipjében.
Másfelől amikor Jimmy Fallon tévéműsorában dobpárbajban vett részt a Red Hot Chilli Peppers dobosa, Chad Smith ellen, akkor egy arany tehénkolompot kapott a győzelméért. A természetesen csak poénból megnyert dobpárbaj indoka az volt, hogy Ferrell is Smith annyira hasonlítanak egymásra, hogy akár ikrek is lehetnének.
Emellett Ferrell tehénkolompon kísérte a Red Hot Chilli Pepperst, amikor beállt melléjük eljátszani a Don’t Fear the Reaper című számot. Ez az egész pedig ebből a híres szkeccsből indult ki.
Teljesen más a humora forrása, mint a kollégáinál: Míg sok komikus elég zűrös családi háttérrel rendelkezik, addig Ferrell nyugodt, békés környezetben nőtt fel Los Angelesben. Az iskoláiban sem ő volt az osztály bohóca, ugyanis nemcsak éltanuló, hanem élsportoló is volt, sőt, dolgozott a diákönkormányzatban, és ehhez hasonló dolgokkal foglalkozott.
Ferrell poénkodása tehát teljesen máshonnan ered, mint a legtöbb, a stand-up felől érkező kortárs komikustársaié. Ő először azzal nevettette meg a társait, hogy úgy tett, mintha szándékosan beleverné a fejét a falba.
Elmondása szerint ebből fakad minden:
„A kertvárosban, egy teljesen védett környezetben nőttem fel, ahol elkerült a dráma, kivéve akkor, amikor én teremtettem. Azzal szórakoztam, hogy szándékosan provokáltam másokat, és folyton új módját találtam ki annak, hogy hogyan legyek vicces.
Erre nem azért volt szükségem, hogy kidumáljam magam a nehéz helyzetekből, mint a rossz környékeken felnőtt kollégáimnak, vagy azért, hogy népszerűséget szerezzek. Nekem azért volt szükségem a humorra, hogy megtörjem vele az engem körülvevő unalmat, hogy végre történjen valami.”Tagja a legendás hollywoodi Frat Pack társaságnak: Ahogy Jack Black, Ben Stiller, Steve Carell, Vince Vaughn, Owen és Luke Wilson, úgy Ferrell is tagja a Frat Pack társaságnak. Ezt a nevet nem ők, hanem a sajtó találta ki nekik, méghozzá a Sulihuligánok hasonló nevű baráti társaságának nyomán. Ebben a filmben a Frat Pack több tagja is szerepelt.
A csapat tagjai nagyjából egykorú hollywoodi komikusok, akik a kilencvenes évek közepe óta a legsikeresebb vígjátékszínészek és szívesen játszanak együtt a filmekben, miközben a civil életben is jó barátok. Azt viszont a Frat Pack minden tagja tagadja, hogy rendszeresen összejárnak és hatalmas bulikat csapnak.
Ha jót akarsz magadnak, nem kérsz tőle autogramot: Az Autograph magazin 2007-ben választotta meg a legrosszabb autogramosztogató hírességnek Ferrellt, de nem azért, mert nem áll meg a rajongóknak, vagy mert ellenséges velük, ugyanis szívesen ad autogramot, csak éppen a saját feltételei szerint.
Erről a komikus így beszélt:
„Fogalmam sincs, hogy hogyan kerültem fel a listára, mivel rengeteg aláírást osztogatok. Mondjuk az igaz, hogy közben szívesen húzom az agyukat és talán néha gúnyolódok rajtuk közben. Megkérdezem tőlük például, hogy mennyire nagyon szeretnék az aláírást, biztosak-e benne, és bizonyítsák be, ha tényleg ők a legnagyobb rajongóim. Kitalálok pár próbát, amivel ki kell érdemelniük az autogramot.”
Komoly szerepekben is bizonyított már: Ferrell nemcsak komikusként nyújt remek alakítást, hanem drámai szerepekben is remekül játszik, ha arra van szükség. Ezt legjobban a 2006-os, Marc Forster által rendezett Felforgatókönyvben bizonyította, méghozzá egy sótlan adóhivatalnok szerepében, akinek egyszer csak egy hang az életéről szóló regényről kezd mesélni a fejében.
Emellett az Everything Must Go és Woody Allen Melinda és Melindájában is megmutatta drámai képességeit. Igaz, ezekért a szerepekért nem kapott komoly díjakat, csak egy Golden Globe-jelölést a Felforgatókönyvért.
Majdnem tévébemondó lett belőle: Meglepő lehet, de attól még igaz, hogy A híres Ron Burgundy legendája története némileg önéletrajzi ihletésű, ugyanis Ferrell sportközvetítés szakra járt a University of Southern California egyetemen, és megszerezte a BA diplomát belőle 1990-ben.
A diplomaszerzés után gyakornokként helyezkedett el az NBC Sports-nál, ám onnan hamar távozott, ugyanis rendszeresen megnevettette az egész stúdiót a felolvasandó szöveg állandó megváltoztatásával.
Ezt követően különféle munkákat vállalt, kevés sikerrel: egyszer egy hotelban dolgozott parkolóinasként, de amikor egy túl magas autóval akart átmenni egy túl alacsony gerenda alatt, akkor ennek a munkájának is vége lett...
Pénztárosként is kipróbálta magát, de mivel az első két napján több szár dollárnyi mínuszt hozott össze, amiért figyelmetlenül adott vissza a vásárlóknak, elbocsátották. Az egyik télen áruházi Mikulásként is dolgozott, majd az édesanyja biztatására döntött úgy, hogy Los Angelesbe kötözik és szerencsét próbál a komédiázással.
Először csatlakozott a The Groundings nevű improvizációs komikuscsapathoz, ahol például kitalálta a bulikon reménytelenül csajozni próbáló Butabi testvéreket, akiknek történeteiből később híres SNL-szkecc lett, majd ebből született meg a Diszkópatkányok című film.
Volt Sherlock Holmes is: 2018 karácsonyán érkezett egy különleges Sherlock Holmes feldolgozás, amiben Ferrell alakította a híres angol magándetektívet, Watsont pedig John C. Reill, de mellettük szerepelt még a filmben Ralph Fiennes, Hugh Lauire, Kelly Macdonald és Rebecca Hall is. Az alkotás műfaja természetesen komédia, de elég alpári a stílusa.
Megválasztották a legrosszabb és a legjobb Saturday Night Live-tagnak is: A kilencvenes évek elején válságba került Amerikai első számú humoros tévéműsora és a legtöbb hollywoodi komikus karrierjének kiindulópontja, a Saturday Night Live, ezért a producerek kénytelenek voltak megújítani a szereplőgárdát.
Ferrell és The Groundings tagjai éppen jókor voltak jó helyen, és remek vicceket mondtak, ezért lehetőséget kaptak a műsorban, ám ezzel nem tudott mindenki jól élni, így például Ferrell sem, akit megválasztottak a Saturday Night Live legrosszabb újoncának.
Az idő múlásával azonban sikerült megtalálnia a helyét és a hangját, ami főleg a hírességeket kifigurázó utánzásainak volt köszönhető. Később kitalálta a saját figuráit, amiket egyre jobban megszeretett a közönség.
Amikor Ferrell 2002-ben elhagyta a műsort, akkor ő volt az egyetlen a Saturday Night Live történetében, aki nyíltszíni búcsút kapott. 2014-ben pedig megszavazták minden idők legjobb Saturday Night Live-szereplőjének.
(Forrás: hu.ign.com)
Hozzászólások