Lincshangulat alakult ki a Nagymenők tesztvetítésén

Martin Scorsese harminc évvel ezelőtt bemutatott mesterműve mai szemmel nézve is felér egy gyomorszájon vágással.1990. szeptember 19-én mutatták be az amerikai mozikban a Nagymenők című filmet, ami nemcsak Hollywoodot, hanem az egész világot felforgatta. Martin Scorsese mesterműve minden idők egyik legjobb és legnagyobb hatású gengszterfilmje, ami mai szemmel nézve ugyanúgy gyomron vágja az embert, ahogy harminc évvel ezelőtt.

A kerek évforduló alkalmából elevenítsük fel, hogy hogyan is készült a Nagymenők!

A könyvtől a forgatókönyvig: A film alapját a korábban bűnügyi újságíróként dolgozó, ötvenes éveiben járó Nicolas Pileggi által írt dokumentumregény, az 1985-ben megjelent Nagyokos (Wiseguy) adta.

A magyar nyelven is megjelent könyv Henry Hill történetét meséli el. A maffiának dolgozó férfit 11 éves korában fogadták be a gengszterek, majd 25 év szolgálat után, 1980-ban feladta a társait, ő maga pedig bekerült a tanúvédelmi programba, aminek részeként új nevet és személyazonosságot kapott.

Nem sokkal a könyv megjelenése után, A pénz színe című film forgatása miatt Chicagóban tartózkodó Martin Scorsese felfigyelt a történetre, amikor abból részletet olvasott a New York Magazine-ban. A rendezőnek annyira megtetszett az ízelítő, hogy azonnal megszerezte a regényt, aminek elolvasása után úgy döntött, hogy mindenképpen meg akarja filmesíteni.

Scorsesét nemcsak a téma fogta meg, hanem a közvetlen érintettség is, vagyis az, hogy a maffia egykori embere beszélt benne, ezért általa közvetlenül bele lehetett tekinteni a gengszterélet mindennapjaiba. A visszaemlékezés stílusa, Pileggi elbeszélésmódja és a kötetlen, hétköznapi előadásmód is elnyerte a rendező tetszését.

Mindemellett személyesen is érintett volt, ugyanis Kis-Itáliában nőtt fel, tehát gyerekkorában jól ismerte ezeket az alakokat, ráadásul a bűn több barátját is elcsábította, ám ő az asztmája miatt nem lóghatott az utcán, hanem inkább otthon és a mozikban falta a filmeket.

Scorsese tehát felhívta Pileggit, akivel közölte, hogy ilyen könyvet keres évek óta, mire az író azt válaszolta, hogy egész életében erre a hívásra várt, úgyhogy gyorsan megegyeztek a megfilmesítésről.

Ezután a rendező úgy döntött, hogy ő fogja elkészíteni az adaptációt, ami azért volt bátor tőle, mert akkor már több, mint tíz éve, az 1973-as Aljas utcák óta mások szkriptjéből dolgozott. Scorsese annak ellenére az íróval akart dolgozni az adaptáción, hogy Pileggi nem rendelkezett tapasztalattal ilyen jellegű munkából, ám végül olyan jó tanítványnak bizonyult, hogy a film hat Oscar-jelöléséből egyet a páros forgatókönyve kapott.De Niro, Liotta és valódi gengszterek a filmben: Mivel már a Nagymenők előtt ötször dolgoztak együtt, így Scorsese és Robert De Niro neve szinte egybeforrt, ám ez még nem jelentett garanciát arra, hogy a színész elvállalja Jimmy Conway szerepét, ugyanis az utolsó közös filmjük, az 1982-ben bemutatott A komédia királya óriásit bukott a pénztáraknál.

Conway esetében felmerült, hogy William Petersen, Al Pacino és John Malkovich játszhatja el a karaktert, de közülük például az utóbbi akkoriban nem volt jó passzban, így a forgatáshoz sem érzett kedvet.

Végül De Niro maga kereste fel a rendezőt, hogy jelezze, nagy örömmel játszana a filmben. Abban mindketten egyetértettek, hogy a 40-es éveiben járó színész már idős Hill szerepéhez, ezért Scorsese felajánlotta, hogy alakítsa Conway-t.

A szereplőválogatás esetében a legnehezebb feladat a főszereplő, Henry Hill alakítójának megtalálása volt. A rendező Ray Liottát nézte ki magának annak második mozifilmjében, az 1986-os Valami vadságban. A színész pedig akkor olvasta a könyvet, amikor New Jersey-ből utazott New Yorkba, majd amikor megtudta, hogy Scorsese filmet készít a regényből, akkor mindenképpen meg akarta szerezni a főszerepet.

A stúdió azonban nem akarta egy pályakezdőre bízni a munkát, hanem olyan igazi sztárt szeretett volta, mint például Tom Cruise, Sean Penn vagy Alec Baldwin. Végül egy váratlan találkozás döntötte el, hogy Liotta lesz a főszereplő.

A színész a kaliforniai Venice egyik éttermében vette észre a film producerét, Irwin Winklert, aki a feleségével vacsorázott. Liotta fogta magát, odament hozzájuk, majd hosszasan érvelt, hogy miért kellene neki kapnia a főszerepet. A rögtönzött prezentáció után a producer felhívta Scorsesét, hogy elmondja, már érti, hogy miért akarta a színészt a szerepre. Ezt követően a rendező személyesen hívta fel Liottát, hogy elmondja, övé a szerep.

A remek szereplőválasztásokkal kapcsolatban azt is meg kell említeni, hogy nemcsak kiváló színészek jelentek meg kisebb-nagyobb szerepekben a filmben, de igazi gengszterek is láthatóak benne.

Ez annak köszönhető, hogy Pileggiék elterjesztették a forgatás hírét a maffia emberei között, és azt, hogy szívesen látnak mindenkit, aki jönni szeretne. A gengszterek szép számmal éltek a lehetőséggel, majd egymásra licitálva ecsetelték, hogy kinek milyen kiterjedt ismeretségi köre van és mit követtek el.

A szereplők között volt például Hantás Tony, akit Viggo Mortensen alakított a 2018-as Zöld könyvben, és az egykor többszörösen kitüntetett rendőr, Louis Eppolito, akiről sok évvel később derült ki, hogy a Lucchese állandó besúgója, és több embert is kivégzett.

A filmben nagyjából 45 olyan személy szerepelt, aki szó szerint az utcáról sétált be, mindenféle előképzettség nélkül, majd a Nagymenőknek köszönhetően kapott színészi szakszervezeti tagságot, ami azt jelentette, hogy papíron is színészek lettek.

Így készültek a felejthetetlen jelenetek: Igaz, hogy a forgatókönyv elképesztő pontossággal készült, de Scorsese mégis nagy teret adott a színészeknek és az improvizációnak, még úgy is, hogy azért elég nagy kontroll alatt tartotta ezeket.

Ezen a téren talán a leghíresebb és legtöbbet idézett jelenet a Hill és Tonny között lezajló „Viccesnek találsz?”-jelenet. A kérdés valóban elhangzott, annak címzettje pedig az akkoriban étteremben dolgozó Joe Pesci volt. Igaz a valóságban nyugodtabban zajlott le a szituáció, de az mégis olyan emlékezet maradt a színész számára, hogy elmesélte a rendezőnek, aki úgy döntött, hogy beledolgozza a filmbe.

Scorsese már jóval a felvétel előtt többször elpróbálta és rögzítette a jelenetet Liottával és Pescivel, majd ennek alapján dolgozta ki a jelenet ívét és lényegi struktúráját, vagyis azt, hogy honnan hova és milyen módon akar eljutni.

Az éles felvételkor a színészek még mindig nem kaptak szöveget, így csak azt tudták, hogy hogyan fog alakulni a jelenet intenzitása. Ugyanezért a többi, szöveges szerepet nem kapó színész sem tudta, hogy mi fog következni, így ők is mentek a két színész után.

Mindezt vizuálisan nagyon pontosan kidolgozták, ugyanis a kamera nemcsak a két színészt mutatta, hanem a mellettük ülő embereket is. A feszültség ebből fakadt, ugyanis a nézők láthatják, hogy miként fagy meg a kezdetben derűs levegő, és jelenik meg a jelenlévők tekintetében, testbeszédében a rettegés a kiszámíthatatlanságtól.Minden idők egyik legdrágább soundtrackjéről: Scorsese már a forgatókönyv írásakor eldöntötte, hogy melyik jelenet alatt milyen zene fog szólni. A választott dalok amellett, hogy felidézik az adott korszakot, még érzelmi/hangulati/gondolati aláfestésként is szolgáltak.

Ezenkívül nemcsak az operatőr és a vágó szakmai profizmusának köszönhető, hogy a zene és a kép csodásan egymáshoz simul, hanem annak is, hogy a zene olykor már a felvételek alatt is szólt azért, hogy könnyebb legyen összehangolni a kameramozgást a jelenet alatt szóló számmal. Ennek tökéletes példája az egykori bandatagok hulláinak megtalálásának montázsa, ahol a Layla szól a Derek & The Dominos előadásában.

A film meglepően sok dalt kapott, ugyanis összesen 43 szám hallható benne, ami négy teljes lemezt tesz ki. A választott számokhoz Scorsese olyannyira ragaszkodott, hogy nem érdekelte, hogy mennyibe kerül azok megszerzése, éppen ezért vannak, akik szerint a Nagymenőké minden idők legdrágább soundtrackje.

Rettenetesen sikerült tesztvetítések, majd óriási siker: A Warner igazán szerette a Nagymenőket, de legalább ennyire aggódott is a szélsőségesen trágár nyelvezete, erőszakossága, explicit ábrázolása és a droghasználat erős jelenléte miatt, ráadásul mindez a korhatár-besorolásnál is gondot okozott.

Scorsese azonban semmiből sem engedett, és Bob Daly, a stúdió akkori főnöke is ragaszkodott a film minden jelentéhez, ám néhol mégis bele kellett nyúlni, hogy megkapja az így is nagyon szigorú R besorolást.

A tesztvetítések rettenetesen sikerültek, ugyanis a közönség java része utálta az alkotást. Az egyik alkalommal 40 ember hagyta el dühösen a mozitermet a film első 15 percében, de arra is akadt példa, hogy kisebb fajta lincshangulat alakult ki, ezért a stúdió emberei jobbnak látták, ha elbújnak a népharag elől.

A katasztrofális tesztvetítések miatt a Warner még inkább aggódott, ezért úgy döntöttek, hogy az eredeti terv helyett csak feleannyi, nagyjából 1000 moziban mutatják be a Nagymenőket. A 25 millió dollárból készült film azonban így is az első helyen nyitott az amerikai bevételi listán, és összesen 47 millió dollárt kaszált az amerikai mozikban.

Emellett a kritika imádta, aminek bizonyítéka, hogy már az amerikai premier előtt megkapta a legjobb rendezőnek járó Ezüst Oroszlánt a Velencei Fesztiválon, majd év végén a bostoni, a chicagói, a Los Angeles-i és a New York-i kritikusok egyaránt a Nagymenőknek adták a legjobb rendezés és film díját is.

A Nagymenők öt Arany Glóbusz jelölést kapott, majd a legjobb férfi mellékszereplő, női mellékszereplő, vágás, adaptált forgatókönyv, rendezés és film Oscarjára is, ám az öt Arany Glóbusz és hat Oscar-jelölésből csak Joe Pesci kapta meg a szobrot. A Nagymenők rendkívül nagy hatást gyakorolt a mozifilmes és a televíziós kultúrára is.

(Forrás: hu.ign.com)