Magányából alakult ki Robin Williams humora

Portré a közkedvelt színészről, aki most lenne 70 éves.1951. július 21-én, Chicagóban született Robin McLaurin Williams, akinek szülei, Robert Fitzgerald Williams, Ford autógyárának vezető beosztású szakembere és édesanyja, a modellként dolgozó Laurie McLaurin gyakran volt távol, így a saját bevallása szerint 12 éves koráig csendes Williams humora a magányából alakult ki.

Ebben volt segítségére az őt nevelő, igazán vicces bejárónő, akitől Williams poénokat tanult, majd azokkal megnevettette az édesanyját, amikor éppen elcsípte egy-egy szabadnapján. A tehetségét az iskoláiban is észrevették a diákok és a tanárok.

Habár Williams atlétikában, birkózásban, fociban is jó teljesítményt nyújtott, ráadásul osztályelnökként is tevékenykedett, mégis mindenki biztos volt abban, hogy a hagyományos tanulással gondja lesz a életben, mert világosan látszott, hogy az intézményes keretek visszafogják.

Williams 16 éves korában jutott el először a kaliforniai San Franciscóba, ami azért volt meghatározó a számára, mert haláláig a Golden Gate híd közlében lévő Marin Countyban, Paradise Cayben élt, hétköznapi emberek között, ugyanis szerette a társaságot, és a betegsége súlyosbodásáig soha nem zárkózott be.

A Williamsben lakozó színészi tehetség csak 20 éves korában, a főiskolai évei alatt bontakoztak ki. Eleinte a kaliforniai Claremontban próbált szerencsét a politológiával, ám már ekkor is szívesen vett részt a főszakjához nem kapcsolódó drámakurzusokon, amikre azért is járt, hogy lányokkal találkozzon, mivel a Claremont Men's Collage akkoriban még nem volt koedukált.

Ugyanakkor ez volt az, ami miatt megfordult a fejében, hogy színész lesz. A szakváltása nemigen nyerte el az apja tetszését, mert ő azt szerette volna, ha a fia egy olyan szakmát szerez, amelyből biztosan meg lehet élni, ezért a továbbiakban nem nagyon fizette Williams tanulmányait.

Az igazi vízválasztó a New York City-i Juilliard School volt, ahol Williamst azon kevesek közé tartozott, akiket felvettek a legendás John Houseman híres képzésére. Vele együtt Christopher Reeve is felvételt nyert, ők ketten pedig, a későbbi A-kategóriás Superman haláláig, már-már testvéri viszonyt ápoltak.

Később Houseman azt tanácsolta Williamsnek, hogy inkább járja a saját útját, mert már nem tudnak neki mit tanítani, ő pedig ennek megfelelően, 1976-ban, bőven a képzés befejezése előtt, otthagyta a Juilliardot.

Ezután nehezen tört be a szakmába, mert nem akarták színészként alkalmazni, ezért eleinte kétkezi munkából élt, például busboyként, tehát éttermi asztalleszedőként. Később azonban a San Francisco Bay Area stand-up comedy klubjai boldogan foglalkoztatták.

Ettől kezdve Williams hírnevével együtt a riválisainak száma is növekedett, ráadásul drogozni és inni kezdett. Bár beállva és részegen soha nem lépett fel a klubban, de másnaposan nem egyszer előfordult. Ami végül kijózanította, az a barátja, John Belushi 1982-es, drogtúladagolás miatti halála volt, ami egy közös bulijuk utáni reggelen következett be.

Bár a híresség teljesen kijózanodott, amikor az első gyermeke, Zek világra jött, mégis depresszióssá tette a függőség, a stressz és a barátja halála. Ennek a leküzdésében a sport, idős koráig tartó kerékpározás segített neki.

Szerencsére Williams karrierjét nem tette tönkre a függőség, és a stand-up comedyvel sem hagyott fel, ugyanis még élete utolsó éveiig vállalt fellépéseket. Emellett annak ellenére elutazott Afganisztánba és Irakba, hogy felvidítsa az ott állomásozó amerikai katonákat, hogy demokrataként ellenezte az USA mindkét 2000-es évekbeli háborúját.

A filmipar közelébe természetesen ő is a tévén keresztül került, amikor 1977-ben felfigyelt rá George Schlatter, aki az 1967 és 1973 között futó Laugh-In című műsort szerette volna feltámasztani a színész közreműködésével. Országos hírnevet azonban nem ez hozott neki, hanem a Happy Days 1978-as epizódján keresztül az Egy úr az űrből (1978–1982) című sci-fi komédia.A világhírnévre már nem a tévének, hanem a mozinak köszönhetően tett szert, ahol az első munkája az 1977-es Can I Do It 'Till I Need Glasses? volt, de az igazi áttörést az 1987-es Jó reggelt, Vietnam! hozta meg, amiben olyan zseniális alakítást nyújtott, amiért Oscarra jelölték.

A Jó reggelt, Vietnam! után egymás után kapta a drámai szerepeket is, köztük a Holt költők társaságáét. A halászkirály legendája ismét Oscar-díj jelölést hozott neki, de az aranyszobrot végül a Good Will Huntingért (1997) vehette át.

Williams karrierjének fénykora az 1980-as évek második felétől a 2000-es évek végéig tartott, tehát addig, amíg el nem hatalmasodott rajta a betegsége. Pályafutása során játszott tipikus vígjátékokban, drámákban és thrillerekben is, melyek során több nagy sztárral is együtt dolgozhatott.

Élete során Williams rengeteg embert nevetett meg, mégis többen úgy vélik, hogy a depresszióra való hajlama és egyes nyilatkozatai előrejelezték, hogy egy nap meg fogja ölni magát, ami 2014-ben bekövetkezett.

Ilyen figyelmeztető nyilatkozat volt az alábbi is:

„Meggyőződésem, hogy mindig a legszomorúbb emberek dolgoznak a legkeményebben azon, hogy boldoggá tegyék a társaikat, mert ők nagyon jól tudják, hogy milyen teljesen haszontalannak érezni magukat, és nem akarják, hogy más ilyen helyzetbe kerüljön.”

Miután Williams felakasztotta magát, megjelent néhány rosszmájú vélemény, mely szerint a színész azért követett el öngyilkosságot, mert megint be volt tépve és rúgva. A színész harmadik felesége, Susan Schneider Williams az ilyen vádak miatt döntött úgy, hogy hajlandó részt venni a Robin's Wish című, 2020-ban bemutatott dokumentumfilmben, amivel azt is meg akarta cáfolni, hogy Williams mindig is egy „depressziós bohóc volt”, aki a nevetéssel próbálta leplezni az életfájdalmát.

A sztár halála után a halottkém jelentéséből kiderült, hogy a vizsgálatok során nem találtak alkoholt és kábítószert a vérében, valamint kezdődő Parkinson-kór helyett egy súlyos idegbetegség, a diffúz Lewy-testes demencia kezdett kialakulni a színésznél.

A gyógyíthatatlan betegség lényege az, hogy olyan kis fehérjezárványok keletkeznek az agy idegsejtjeiben, amelyek idővel elpusztítják azokat és szabadon mozognak az agyban. A Lewy-testes demencia tünete lehet az álmatlanság, a téveszmék, a szorongás, az üldözési mánia, a depresszió, melyek következménye akár öngyilkosság is lehet.

A színész felesége, barátai és kollégai szerint Williams viselkedése alaposan megváltozott az élete utolsó évében. Ilyen változás volt például az, hogy a partikon távol maradt a tömegtől, az Éjszaka a múzeum: A fáraó titka (2014) forgatásán gyakran arra panaszkodott a rendezőnek, hogy nem úgy működik az agya, mint régen, a magánéletében éjszakákat virrasztott át, paranoid epizódjaiban pedig a feleségét gyanúsítgatta.

Mindebben a legrosszabb az volt, hogy Williams tisztában volt a betegségével, a tiszta pillanataiban olyanok is mondott, hogy jó volna újraindítani az agyát. Mindez azonban semmit sem változtat azon a tényen, hogy a színész halálával egy zseniális humorú színésszel lett kevesebb a világ.

Maga Williams, akinek jelentősége annak ellenére nem kopik, hogy már hét éve annak, hogy meghalt, egyszer így foglalta össze a munkásságát:

„Fogalmam sincs, hogy mennyit érek az univerzumban, de abban biztos vagyok, hogy sikerült néhány olyan embert boldogabbá tennem, akik nélkülem kevésbé lettek volna azok, és amíg ezzel tisztában vagyok, addig olyan gazdagnak érzem magam, mint amilyen gazdagnak még soha.”Legfontosabb filmjei és tévésorozatai:

– Egy úr az űrből (1978–1982)

– Popeye (1980)

– Moszkva a Hudson partján (1984)

– Ragadd meg a napot (1986)

– Jó reggelt, Vietnam! (1987)

– Münchausen báró kalandjai (1988)

– Holt költők társasága (1989)

– Ébredések (1990)

– A halászkirály legendája (1991)

– Hook (1991)

– Aladdin (1992)

– Mrs. Doubtfire – Apa csak egy van (1993)

– Jumanji (1995)

– Madárfészek (1996)

– Hamlet (1996)

– Jack (1996)

– Good Will Hunting (1997)

– Apák napja (1997)

– Agyament Harry (1997)

– Flubber (1997)

– Csodás álmok jönnek (1998)

– Hazudós Jakab (1999)

– A kétszáz éves ember (1999)

– M.I. – Mesterséges értelem (2001)

– Álmatlanság (2002)

– Éjszaka a múzeumban (2006)

– Táncoló talpak (2006)

– A világ legjobb apukája (2009)

– Eszementek (2013)

– Brooklyn legmérgesebb embere (2014)

(Forrás: hu.ign.com)